Mindenkit dicséret illet az 1. Futsal Derbyn elért gyõzelem miatt.
Mert hát Tóth Gyula hogy is védett - kijelenthetjük, válogatott formában van. Olyan magabiztosságot ad a csapatnak, ami hihetetlen és ami nélkül nem értük volna el ezt az eredményt.
De kik is játszottak elõtte: Kun Gabi, alias Kunci - olyan játékintelligenciával, mint amilyennel õ rendelkezik, nagyon kevesen bírnak a magyar futsal mezõnyben. 2 gólja, és az egész meccsen nyújtott játéka kimagasló volt.
Ki is volt még ebben a sorban - kis Temesi Norbi. Ha valaki akkor õ tudja, hogy mi az a fradizmus. Ott nevelkedett, már hetekkel a meccs elõtt készült. Futómennyisége valószínûleg kiakaszthatta a mérõórát, biciklicseleit pedig sokan megirigyelnék.
De menjünk át a másik oldalra kis Bita Lacikához. Mi az, hogy kis? Õ már nagy. Nem tudták tartani, egy az egyben félelmetes, cselei káprázatosak - talán hamarosan válogatott mezben is láthatjuk.
Most menjünk elõre ebben a sorban - Scheffer Bence. Nyáron kezdett futsalozni, és de jó, hogy rávettük...mennyire jó, hogy köztünk van. Mind emberileg, mind futsalosként. Egy igazi õrült, aki a csapatért mindenre hajlandó.
Nézzük a másik sort: hátul Somorjai Attila alias Tálib, aki kijavította a berettyói hibáit, felállt a padlóról és megmutatta, hogy lehet rá számítani. Szerelései a legjobbkor jöttek, küzdeni akarása pedig példaértékû.
Mellette Fekete Robi. A vezér! Visszajött Ausztriából, mikor máskor ha nem pont az Újpest elleni meccs elõtt. Erre készült amióta elkezdett futsalozni. És mit mûvelt, úristen...a második gólját még a brazilok is megirigyelhetnék, 4 méteren 1 métert vert megkerülõs csellel Smiri Elekre. Pedig az ellenfél nem egy lassú kisgyerek, sõt volt válogatott is. Hát Robi megcsinálta azt, amit kevesen - megkerülte és elementáris erõvel majdnem szétszakította a hálót. Óriási szükségünk volt a játékára, mert hát ugye róla is tudjuk, hogy mit is jelent számára a címer.
Na de menjünk tovább, Horváth Feri - sérülésébõl összedrótozva mindent megtett a csapat sikeréért. Legidõsebb játékosként ha kellett csúszott mászott, ha kellett megtartotta a labdát, ha kellett buzdított, csak az a fránya gól nem jött össze.
De ebben a sorban volt valaki elöl: Zeze alias Csopaki Pisti. Az év felfedezettje, végre futsalozik, ráadásul hogy...szinte senki nem tudja úgy megtartani a labdát, ahogy õ, és a kapu elõtt életveszélyes. 2-2-nél sorsdöntõ gólt rúgott, de ahogy már a labdához ér, lehet rajta érezni az erõt, a tudást, a varázslatot.
És aki még szóhoz jutott: Tõsér Gábor, akire szintén csak jókat lehet mondani. Nem cifrázta, igazi zongoracipelõként beállt a sorba, és hihetetlen precizitással futballozott.
Ketten nem léptek pályára: játékosként Balán Gabi, aki talán a jövõ játékosa lehet, illetve cserekapusunk Hacker Gabi, aki már nagyon kopogtat a nagycsapat hálója elõtt és várja a lehetõséget.
De menjünk tovább ahhoz az emberhez, aki ezt a csapatot összefogja, aki ezekbõl a játékosokból egy igazi csapatot csinál: a vezetõedzõnk Fehér Zsolt, vagyis ahogy mindenki ismeri, Papa. Folyamatosan képzi magát, és olyan szinten halad, hogy talán hamarosan a csillagokat is lehozza az égbõl. Felkészült, és szakmai körökben is egyre elismertebb.
Mindenféleképp szót érdemel még itt a felsorolásban Pintér Róbert, a technikai vezetõnk, aki talán mindannyiunk között a legprofibb. A háttérben mindent elvégez, mindenre figyel, és ennek megfelelõen mindent elintéz.
Már csak egy valaki maradt hátra: a gyúrónk-masszõrünk, Schróth Erika, aki minden mérkõzés elõtt a legjobb izomzati állapotba hozz a játékosokat. Ha sérülés van a meccsen, rohan, segít, hozza a kis csodakenõcseit és gyógyít, hogy minél elõbb minden rendben legyen.
Õk mind sportemberek. Mind Ferencváros-érzelmûek, és õk azok, akik közvetve vagy közvetlenül részesei lehetettek az 1. Futsal Derbynek, ahol nyertek az Újpest ellen 5-2-re.
