Egy pár év kihagyás után indult újra Szegeden a nõi futsal, az év közepén. Sokáig gondolkodtunk azon, hogy NB-I, vagy NB-II-be nevezzünk. Mivel egy teljesen új csapattal vágtunk neki, és a költségek miatt is, végül az NB-II mellett döntöttünk. Sajnos nagyon keveset tudtunk a teljes csapattal együtt dolgozni, ezért a csapat játékunk, még sokszor akadozott. Az is igaz, hogy a nagypályás játékosokra csak elvétve számíthattam, mert ütötték egymást a fordulók, így teljes csapattal szinte sosem tudtunk felállni. Többnyire csak az úgymond futsalosokra támaszkodhattam, de hál Istennek velük is sikerült megnyerni a csoportot. A végére néha már csapatként is tudtunk játszani, de nagyon hiányoznak a közös gyakorlások, amikor mindenki ott van. Összességében elégedett vagyok a csapatom teljesítményével, ezt el is vártam tõlük.
Kiemelni nem szeretnék senkit, mert mindíg volt valaki, aki a nehézségeken átlendítette a többieket. Egy biztos, hogy a felsõházi rájátszásban ennél több kell majd, és igyekszünk is megfelelni az elvárásoknak.
Magáról a bajnokságról és a szövetség munkájáról csak annyit, hogy egy kicsit komolytalannak látom az egészet. A sorsolást elkészítették úgy, hogy két csapat játszott volna az összes fordulóban dupla meccseket. Amikor ezt szóvá tettük, akkor meg rábízták a csapatokra, hogy oldják meg. Mindenki úgy pakolgatta a fordulók idõpontját, ahogy Õ akarta, a szövetség által meghatározott idõpontban szinte nem is volt forduló. Ha már elindítottunk egy bajnokságot, akkor egy kicsit jobban oda kellene figyelni, és körültekintõbben eljárni, irányítani. Magyarul legyen gazdája az egésznek, hogy ne vegye el a kedvét az egésztõl annak a pár csapatnak, akik megpróbálnak részt venni a bajnokságban. Ne a csapatok találják ki azt, ami nem az õ feladatuk.
Azért volt pozitívum is 2008-ban! Végre hosszú évek után eljutottunk odáig, hogy talán lesz nõi futsalválogatottunk. Ezt egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, mert ösztönzõen hathat a játékosokra, hogy egyszer talán Õ is szerepelhet címeres mezben.
Remélem akik ezzel foglalkoznak nem esnek majd bele abba a hibába, amit a férfiaknál többször is elkövettek (nagypályán is), hogy szinte csak azokat válogatták be, akik közel ültek a tûzhöz!
Látni, és érezni kell a vidéki játékosoknak is, hogy van lehetõségük bekerülni a válogatottba, ha jól teljesítenek.
Végül szeretném megköszönni mindem játékosomnak, az egyesület vezetésének, az elmúlt évben végzett munkáját, és kívánom, hogy az elkövetkezõ évben is legyen erejük tovább küzdeni, kinek a pályán, kinek pedig azért, hogy megteremtse a mûködéshez szükséges javakat.
Köszönöm azoknak a munkáját is, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy a nõi labdarúgás népszerûbb, és elismertebb legyen hazánkban. Sajnos ezen még nagyon sokat kell dolgozni, és ehhez nekik is szeretnék kívánni nagyon nagy kitartást és egészséget 2009-re.
Kívánok mindenkinek, BOLDOG ÚJ ÉVET, akiknek bármilyen köze van a nõi labdarúgáshoz, legyen az játékos, edzõ, vezetõ, szülõ, irányító, újságíró, szerkesztõ, játkvezetõ és sorolhatnám még, egy a lényeg, hogy legyen mindenkinek olyan az új éve, ahogy azt szeretné, kerüljön el mindenkit a betegség, mert a legfontosabb az egészség, és ha ehhez hozzájárulunk egy kicsit mi is, akkor már tettünk valamit.
Szél István
Szegedi AK nõi futsal csapatának edzõje
