A bajnoki döntõ a nõi kapitány szemével!
Könnyedén odataláltam az új budaörsi csarnokhoz, hiszen már az autópályáról látszik az impozáns épület. Örömömre szolgált, hogy nem találtam szinte szabad parkolót. Ebbõl arra következtettem, szépszámú nézõsereg láthatja majd az izgalmas bajnoki döntõt. Optimizmusom töretlen volt, bár várakozásom szinte az elsõ csarnokban töltött percben szertefoszlott. A kocsik sokasága a fürdõvendégeké volt. Az izgalom pedig a mérkõzés 3. percben, 2:0-ás Vesta vezetésnél gyakorlatilag odalett.
De nézzük magát a mérkõzést! A bemelegítésekbõl sok mindent megítélhet a tapasztalt szakember, ám ezúttal nem voltak árulkodó jelek. A Vestások vidám, játékos labdatartással fejezték be a melegítést, ami arra engedett következtetni, labdabirtoklásos, sokpasszos játékot láthatunk majd tõlük. Az Univerzum sprinteket, gyors fordulatokat tett a végére, ami dinamikus, gyors kontrajátékot ígért. A meccs pont ezekkel a jegyekkel indult.
Az elsõ percben a Vesta sokat passzolgatva tartotta a labdát, az Univerzum zárt területvédekezést alkalmazott. Egy távoli lövés felborította a számításokat. Az Univerzum kapusa ügyetlenül paskolt a labdába, ami kifelé vette az irányt. Gurulva hagyta el a hatost, éppen arra, ahol nem volt védõjátékos. Jól érkezett Pádár Ancsa, és jól eltalált lövése a hosszú sarokban landolt. Nem megyek végig a gólok leírásán, de ez a potya gól meghatározta a mérkõzés lefolyását. Támadnia kellett a tavalyi bajnoknak, s egy eladott labda a nyíló védelem kapitulálását jelentette. Dombai Nagy Anett nem könyörült. 2:0, azaz 0:2, hisz az Univerzum a pályaválasztó. Figyelemre méltó volt az Univerzum taktikája és Tóth Ferenc utasításai, ám a leányok vagy lemaradtak a hosszúra belõtt labdákról, vagy maguk kísérleteztek lövésekkel. A középrõl leadott lövések Vincze Anikónak könnyû prédát jelentettek. A taktika az volt megítélésem szerint, hogy a védekezést elõrébb, a félpályához tolták az Univerzumosok, és az itt megszerzett labdákkal indították ellentámadásaikat. Kevés volt az átütõ erõ ezekben, és a kontrák mindig komoly veszélyt jelentettek. A hibákat elsõsorban Dombai használta ki, lévén nem futott mindig vissza, de góljaival feledtette ezt a hiányosságot. Ám az is lehet, mindez tudatos helyezkedés volt tõle. A fiúknál korábban a Rubeolás Kovacsics és Simon G játszotta ezt a stílust, amivel gólkirály is lett abban az évben, ám komoly csapat ellen már eredmény nélküli volt ez a játékfelfogás. 3-an nem tudtak ugyanis hatékonyan védekezni, ahogy ez nemzetközi szinten is lehetetlen. Itt és most azonban jól mûködött. 0:4-nél szinte mindenki hátradõlt, ám két szerencsés Univerzum találat reménykeltõ volt. Ám milyen az élet? A félidõben beállt cserekapus odadobta a megszerzett labdát a hatos elõtt (halál zóna) az ellenfélnek, aki megköszönte, és belõtte az 5. Vesta gólt. Ezzel véget ért csoda, hitehagyottan játszadoztak tovább a tavalyi bajnokcsapat tagjai. Lelkileg már képtelenség volt felállni a padlóról, és edzõjük, Tóth Feri is elköszönt a bajnoki aranytól. Minden átöltözött játékost pályára engedett, had szokják a bajnoki döntõ légkörét legalább.
A 6:2-es Vesta siker teljesen megérdemelt volt, a 2009/2010-es nõi bajnok eredményei önmagukért beszélnek. Azt gondolom, a Vesta a tavalyi döntõ elvesztése után a legjobb megoldást választotta úgy a saját, mint a válogatott edzõje szempontjából. Szerzõdtetett egy edzõt, aki rendszeres, tudatos edzésmunkával megdolgozott a sikerért. Vincze Anikó megszerzésévell pedig komoly elõnyre tett szert a riválisaival szemben. Színvonalában alul maradt a döntõ várakozásommal szemben, ám biztató, hogy már több csapat is harcba szállhat a bajnoki címért. A bajnoki rájátszásba került csapatok jövõre még erõsebbek lehetnek, és a színvonal emelkedésével a válogatás is könnyebb lehet a szövetségi edzõ számára. Szeretném, ha a csapatok példát vennének az új bajnoktól, és tudatos tervszerû edzésmunkával indulnának harcba a következõ bajnoki évadnak.
Tóth Károly
