Az elmúlt napokban írtam egy gondolatébresztõt, hogy véleményem szerint a kommunikáció terén milyen feladatokat kellene elvégezni futsal klubjainknak.
Az elkövetkezõ napokban szeretnék még erre visszatekinteni, abból a szempontból, hogy mi valósul meg ebbõl ma az egyesületeknél.
A hétfõi bajnoki döntõ atmoszférája, körítése arra késztet, hogy aludva kettõt rá elõhozakodjak az ott tapasztaltakkal, hiszen Berettyóújfaluban minden leírt dolog mûködött.
Magam részérõl nem voltak kétségeim afelõl, hogy a döntõbe jutott két csapat megpróbálja emlékezetessé tenni önmaguk számára ezt az eseményt is. A gyöngyösi Magyar Kupa döntõn ennek már bõven jelét adták.
Hétfõn este a Berettyóújfalu volt lépéselõnyben, hiszen õk játszottak hazai környezetben.
Fotóriporter kollégám, megérkezve a sportcsarnok elé, a parkolóban helyet keresve autónknak, felfigyelt arra, hogy mennyi egyforma fehér vagy piros pólót viselõ ember tart az épület felé. A hazaiak szurkolói egyesületük színeiben pompázva jöttek számolatlanul buzdítani csapatukat.
A jegypénztárnál a közelmúltban elnyert Magyar Kupa volt elhelyezve, melynek serlege megtöltve cukorkával, kínálva az érkezõket.
Mellette két fiatal lányka futsalos csendben meghúzódva, egyikük kezében a lány csapat fotója, másikuknál egy doboz, melybe a szurkolóktól vártak támogatást egységes szerelés vásárlásához.
Ellépve a pénztár mellett az egyik oldalon az egyesület ajándéktárgyait, felszereléseket, pólókat, szurkoláshoz segédeszközöket, csattogtatókat árultak, mindannyiukat felcímkézve a klub logójával.
A másik oldalon a büfé mûködött, melynél bõven volt fogyasztás és jókedvû esélylatolgatás. Itt mindenki ismer mindenkit.
Mindeközben szûnni nem akaróan gyûlt a tömeg. Akik a legjobb helyekrõl akarták nézni a mérkõzést, már két órával a kezdés elõtt elfoglalták azokat. Mondhatni, aki számít az itt volt. Jött a polgármester, az alpolgármester, s a többiek. Majd mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz.
Amikor a játékosok megjelentek melegíteni, frenetikus hangerõvel megszólalt a lelátó. Dob, kürt, csattogtató, zene, éneklés, volt minden.
Azután ez így folytatódott a mérkõzés végéig. A gólok után megszólalt a "piszkáld ki, piszkáld ki, ..." nóta, vagy a mérkõzés végén a "máma megint gyõztünk ..." . A jó hangulathoz persze kellett a hazai csapat sikere is.
De ilyen közönség elõtt lehet veszíteni?
A mérkõzés végén a csapat és a szurkolók boldogan borultak egymás nyakába.
A büfé ismét megtelt, s önfeledten lehetett mulatni még egy-két órán keresztül.
A hangosbemondó megköszönte a publikumnak, hogy nagy számban elkísérték a csapatot korábban a gyöngyösi kupadöntõre, s bejelentette, hogy csütörtökön is indul autóbusz Budafokra a visszavágóra.
A mérkõzést az Alföld televízió rögzítette, s tegnap este közvetítette.
Csütörtök este folytatás Budafokon. Most az Aramison a sor. Egy hónappal ezelõtt Gyöngyösön õk is kitettek magukért. Most rájuk is nagy szükség lesz, hogy csapatuk nagyobb eséllyel szálljon harcba az elsõségért.
Hogy szakmailag a mérkõzés milyen volt? Nos ez a közönséget a legkevésbé izgatta. Csupán a mérkõzést a helyszínen megtekintõ Kozma Mihály figyelte ilyen szemüvegen át a találkozót. A mutatott játék nem teljesen dobta fel, de az élmény számára is a felejthetetlenek közé sorolandó.
Aki tehát teheti jöjjön csütörtök este Budafokra, biztosan lesz folytatás, s nem fog csalódni.
Hiszen a bajnoki döntõk a mi ünnepeink.
Oczella László
