Jól van, no! Most már Vásárhelyen is tudják milyenek a medvék errefelé. Most megismerhették azt a Székelyföld szerte ismert mondást, miszerint: „a sör nem alkohol, az asszony nem ember és a medve nem játék".
Nagy számban jöttek el a mieink a hétfõ esti mérkõzésünkre, és rendkívül lelkesen, a szokott sportszerûséggel buzdítottak bennünket. Mi taktikusan játszottunk, vélt, vagy valós sérelmeinknek nem nagyon adtunk hangot. Kétszer pedig magam is szóvá tettem azt, hogy az idõmérõ nem egy esetben manipulált az órával, szándékosan késõbb indította el, vagy még azt sem. Persze mindenki ember, lehet tévedni, de az öreg ebben a mûfajban már visszaesõnek számított. Már nem is nagyon foglalkoztam vele, hiszen mindössze egy aprócska perc volt hátra, és mi jól játszottunk, éreztük, meg lesz a meccs. Ám a medvék is észrevették a csalást, és hevesen reklamálni kezdtek. Nem úgy néztek ki, mint akik most ébredtek téli álmukból, de sportszerûek maradtak. Nem mondható el mindez azokról a verekedõbottal és könnygázzal felszerelt biztonságiakról, akik alig várták, hogy megmutathassák, õ értük van a rendezvény. Mivel erre az utolsó percig várniuk kellett már nagyon idegesek voltak. Talán tartottak attól, hogy elmaradhat a balhé, hát csináltak. Lefújták szurkolóinkat, de kaptak belõle a mentõsök, és sajnos a játékosaink is. Az órás mester póker arccal ült tovább, és látszólag egykedvûen nézte, amint a felbõszült medvék elindulnak befelé. Láttam a félelmet a biztonságiak arcán, és láttam az elszántságot a mienken. Ösztönszerûen próbáltuk játékosaimmal visszatartani õket. Tudtuk, hogy nehéz lesz, hiszen igazuk volt. Azt az embert pedig, aki a nyilvánvaló igazságtalansággal száll szembe, megfékezni nem igen lehet. Különösen itt a Székelyföldön. Érzõdött a medvék ereje. Eszembe is jutott a dal, „jöhettek ti tízen is, jöhettek ti százan is, SK-s vagyok százatoktól se félek." Alakult a helyzet, már tudtam, õk nem jönnek be, csak nehogy a biztonságiak tovább provokálják õket. Néztem a bírókat, akik már-már félbe akarták szakítani a mérkõzést. Egy hajszálon múlott, végül megúsztuk. Drámai pillanatok voltak.
Nem számoltak azzal, hogy a medvék nem csak erõsek és bátrak, de okosak is. Csapatuk érdekében felül tudtak emelkedni sérelmükön. A szívük nagyobb volt az erejüknél, és ezzel most sokat segítettek nekünk. A biztonságiak valószínûleg nem tudták, hogy az ország legnagyobb és leghatalmasabb szívû szurkolótáborába kötöttek bele. Õk, a Székely Medvék, akik még a legnagyobb riválisunknak, a dévaiaknak a szurkolóit sem provokálták, hanem inkább vendégül látták. Mert sportszerûek és van szívük. Példát mutattak ezzel, azoknak a városoknak, ahol köpködnek és gyaláznak bennünket. Ahol mi, bozgorok vagyunk.
Ezen az estén tehát egy csaló órás, és egy tucat verõlegény sem tudta felhergelni õket annyira, hogy elveszítsék a fejüket. Csak remélni tudom, hogy ez mindig így lesz. Mindenesetre én nagyon büszke vagyok rájuk, és ígérem, a következõ meccsünkön nem csak tiszteletbeli Székely Medve leszek, hanem igazi. Majd meglátjátok!
KOZMA MIHÁLY
