Válogatottunk második féléve Portugáliában kezdõdött, ahol Kozma Mihály segítõje már Frank Tamás volt. Ahogyan egy évvel korábban, ez a torna is egy új szakasz kezdetét jelentette csapatunk életében. Ez volt az elsõ állomás a hazai rendezésû Európa-bajnokság felé vezetõ úton. A keret valamelyest átalakult, s a szokottnál ezen alkalommal
több újoncot hívott meg szövetségi kapitányunk azzal a nem titkolt céllal, hogy kialakítsuk a jövõ csapatát, megtaláljuk azokat az embereket, akikkel folytatni lehet a sikeres szereplést. Harnisch Ákos, Frank Péter, Rábl János, Nagy Tamás és Angyalos András is itt
mutatkozhatott be.
Megfiatalodott és kicserélõdött együttesünk nem vallott szégyent, sõt többször hátrányból fordítva, a horvátokat, Angolát és Líbiát verve eljutott egészen a döntõig, ahol a házigazdák már túl nagy falatnak bizonyultak, és meg is védték egy évvel korábbi elsõségüket. Az ezüstérem így is szép teljesítmény, s ez Kozma Mihály értékelésébõl is érzékelhetõ. "Sajnos, a döntõre teljesen elfogyott a muníciónk, rutinos játékosaink megsérültek, ás az elsõ félidõben Németh Péter is kiesett. Gyakorlatilag újoncokkal szálltunk szembe Európa egyik legjobb csapatával. Mindent mérlegelve, a második hely kiváló eredménynek mondható megfiatalított csapatunktól, játékosaink bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani."
Egy hónappal késõbb, augusztusban lépett újra pályára a magyar válogatott, ezúttal Iránba voltunk hivatalosak egy nemzetközi tornára. Az ott szereplõ ellenfelek mindannyian kiharcolták a világbajnoki részvételt, így egy erõs tornát folytathattuk a csapatépítést. Thaiföld és Kína ellen is döntetlent értünk el, elõbbi 4-4-re, utóbbi 2-2-re végzõdött. A hazaiak ellen sajnos 9-1-es vereséget szenvedtünk a harmadik összecsapáson. "A torna azt a célt elérte, hogy láthattam mire képesek az újak, s õk érezhették hol tartanak. A felkészülés ezen szakaszában ez pont elég. Tisztában voltam és vagyok vele, hogy a fiatalítás áldozatokkal jár. Többek között beleszaladhatunk nagyobb arányú vereségekbe. Jártak így más csapatok is a csapatépítés ezen szakaszában. Arra azonban nem számítottam, hogy ilyen nagy különbségû vereségeket is kapunk, mint most az Irán elleni, vagy a múltkor a Portugálok elleni. Bár ezeket meg lehet magyarázni, hogy nehéz, szokatlan körülmények, harmadik mérkõzések, de nem akarom. Ezeket el kell tudnunk kerülni. Tény viszont, hogy a játékosok klubcsapataikban a fizikai felkészülésnél tart, még nincsenek labdás edzések. Ellenfeleink már két hónappal a VB szereplés elõtt összeszokott
csapatokat alkotnak, õk már taktikai finomságokkal foglalkozhatnak. Mindezek eredményezték, hogy az egyébként velünk azonos súlycsoportban lévõek ellen partiban voltunk, míg az erõsebb irániak ellen nem sikerült felvenni a versenyt. Az új játékosaink ismerik a játék alapjait, de a sebességgel még vannak gondok. A magyar bajnokság fizikailag és taktikailag is elmarad a nemzetközi szinttõl. Mindebbõl következik a feladat mindannyiunk számára." - vázolta a helyzetet szövetségi kapitányunk a torna végeztével.
Három hónapos pauza következett a válogatott életében, majd novemberben ismét itthon játszottunk, Írországot fogadtuk páros mérkõzésen Miskolcon és Gyöngyösön. Ezek a meccsek is az építkezést szolgálták, újabb újoncokkal egészült ki a keret. Mindkét mérkõzésen kidomborodott erõfölényünk, habár voltak nehezebb idõszakok is egy-egy találkozón belül, de magabiztosan gyûjthettük be a képzeletbeli három pontokat. A második meccs után Kozma Mihály hangsúlyozta, hogy továbbra is következetesen azon az úton szeretne haladni, amit korábban kitûzött, tehát azokat a játékosokat keresi, akik a jövõben bátran harcba dobhatóak egy-egy nemzetközi megmétrettetésen. "A srácok tökéletesen betartották azt, amit megbeszéltünk. Ahhoz képest, hogy új dolgokat tanulnak, nagyon sok mindent visszaláttam. Itt a szemléletet kell megváltoztatni, ez gyakorlatilag egy másfajta játék, mint amit játszanak, de ezt is meg tudják csinálni, mert át tudják állítani magukat fejben is erre. Elemeztük a tegnapi mérkõzést, a hibáit elmondtam, és ezeket tudák is javítani. Ebben a mostani állapotunkban, az út elején elég jó teljesítméynt nyújtott mindeni. Külön örülök a Harnisch Ákos nagyszerû teljesítményének. Bizonyítja, hogy igenis érdemes a fiatalok felé fordulni. Egyik nap jól játszanak, a másik napon kevésbé, de látjuk, hogy érdemes keresgélni. A felelõsség az enyém, ezt az utat választottam."
A két utolsó mérkõzést nemrégiben játszottuk Nyíradonyban és Nyíregyházán Izrael ellen. Habár mindkétszer mezõnyfölényben voltunk, többet volt nálunk a labda, de nem úgy jött össze a játék, ahogyan a korábbiakban, így csak egy pontot (3-3, 0-3) szereztünk a kék-fehérek ellen.
A 2008-as év tehát két részre volt osztható. Az elsõ félév a világbajnoki selejtezõkrõl, a második pedig a csapatépítésrõl szólt. Mindkét feladatot mondhatni jól megoldottuk, habár voltak kisebb döccenõk is, de összességében jónak értékelhetjük ezt az esztendõt
minden nehézség ellenére is.
