A lehető legjobb döntés volt a Szekszárdba igazolnom
2018.02.06 | 13:51
Ganczer Hajnalka a Szekszárd klasszis futsalosa négy gólt szerzett a Gyulai Amazonok elleni szombati bajnokin.Hajni egyértelműen a mezőny legjobbja volt, s kiemelkedő teljesítménye volt az apropója annak, hogy sort kerítettünk egy hosszabb beszélgetésre. Ezt adjuk most közre olvasóinknak.
Sikerekben bővelkedik ugyan a pályafutásod, de még nálad sem mindennapos, hogy négy góllal járulsz hozzá csapatod sikeréhez. Mikor fordult elő ezt megelőzően, hogy ilyen eredményes tudtál lenni?
- Amikor hazaigazoltam Szekszárdra, szerencsére a góllövő cipőmet is előkerítettem a szekrény aljából. Az elmúlt egy-két évben többször előfordult, hogy 3 gólig jutottam egy mérkőzés során. Ezek közül is a legemlékezetesebb, mikor Tolnán újonc csapatként felkerültünk a felsőházi rájátszásba, vagy épp a gyulaiak ellen kiharcoltuk a Magyar Kupa Final Fourt. Négy gólt talán még utánpótlás koromban szereztem utoljára. Sosem tartottam ezt számon, sokkal fontosabb, hogy a csapatomnak minél inkább tudjak segíteni.
Érezted a meccs előtt, hogy ennyire ki fog jönni neked a lépés?
- Minden meccsre ugyanúgy készülök, így most sem éreztem semmi különöset. Nem csak nekem, az egész csapatnak kijött a lépés a gyulaiak ellen.
Az Amazonok elleni góljaid többsége a klubhonlapotok leírása alapján szépségdíjasra sikeredett? Neked melyik tetszett közülük a legjobban?
- Nem tudnék, de nem is szeretnék kiemelni egyet sem, valamilyen okból mindegyikre szívesen emlékszek vissza. Az első két gól a végletekig kijátszott helyzetből született. Előbb Vőfély Nonoval, majd Beke Adriennel játszottam össze, és rúgtunk szép gólt. Egész héten ezeket gyakoroltuk edzésen, örültünk, hogy sok mindent meg tudtunk valósítani abból, amit elterveztünk, és amit az edzőnk kért tőlünk. Később kisbüntetőt rúghattam, amely bár kimaradt, de a kipattanót átemeltem a kapus felett. A negyedik gólnál elég nagy területet hagytak előttem a gyulaiak, és egy ritmusváltást követően megvertem a védőmet, és kilőttem a hosszú felsőt.
Úgy tudjuk van nálatok egy családi rituálé, hogy minden bajnoki előtt édesapádat látogatod meg, aki titokzatos ételeket készít neked.
- Nincs semmiféle ilyen nálunk, mindössze annyi, hogy a meccs előtti ebédet apa mindig „gólvágó „ ebédnek hívja. Változó, hogy épp édesanyámmal vagy édesapámmal töltöm a mérkőzés előtti órákat. Jelen esetben egyébként előbbi főzött rám, így sajnos nem tudok nagy kulisszatitkokat elárulni. Nem zajlik másképp,mint egy átlagos napon, vagy mint más családoknál.
Ha már édesapádat említettük, különösen érzéke van a szerencsejátékokhoz, mert ő az egyetlen aki még soha életében nem nyert honlapunk női foci felelőse ellen fogadást. Bár mindig állja a szavát jelen pillanatban 30 db nutellás-túrós palacsintával adósunk, aminek elkészítésében állítólag nincs neki párja. Látsz esélyt arra, hogy valaha behajtsuk ezt rajta?
- Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy Apukám nem egy konyhatündér, de a palacsintája tényleg verhetetlen, sok embert levett már a lábáról. Sajnos az ő nevében nem tudok megígérni semmit, de ha esetleg sor kerül egy szekszárdi bajnokavatásra, vállalom a felelősséget, hogy ez megtörténjen. Azért még nekünk is rengeteget kell edzeni, és persze legyőzni a hozzánk hasonló trónkövetelőket.
Komolyabb témákra evezve. Védő létedre második helyen állsz a góllövőlistán Pádár Anita mögött. Számítottál arra idény előtt, hogy ilyen előkelő helyen leszel a mesterlövészek rangsorában?
- Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek a karrierem során, de a lehető legjobb döntést hoztam , amikor Szekszárdra igazoltam. Itt minden adott ahhoz, hogy hétről-hétre megfelelően készülhessünk. Jó a közeg, a csapattársaimra nem csak a pályán, hanem azon kívül is számíthatok. Van egy fantasztikus szurkolótáborunk, akik a világ végére is elkísérnek minket. Azt hiszem, ilyen hangulatban nem lehet nem jól játszani. Örülök persze, hogy ez gólokban is megmutatkozik.
Rólad kevesen tudják, hogy kezdetben a Tolnában leginkább vérbeli támadóként voltál elkönyvelve? Miért és mikor kerültél mégis hátrébb?
Igen, ez tényleg így volt. Kezdetben távol is állt tőlem, hogy védekező típusú játékos legyek. Először az Univerzum csapatánál Tóth Feca próbált ki ezen a poszton, és ha az emlékeim nem csalnak, egy akkori kényszerhelyzet szülte ezt a döntését. Igazából hálás vagyok neki és az akkori edzőimnek érte, mert addig leginkább támadásban tanultam sokat, onnantól kezdve pedig a védekezésben is. Aztán valahogy ez rám is ragadt, mert egészen idáig hasonló szerepkört szántak nekem. Szekszárdon már kevésbé van ez így, sokkal több a dolgom támadásban, talán ennek is köszönhető, hogy ennyi gólt lőttem, amióta itt vagyok.
Számtalan alkalommal előfordult az elmúlt években, s névjegyeddé vált, hogy az utolsó percekben akár akciógóllal, vagy éppen kisbüntetővel szerzett találattal Te döntötted el egy-egy rangadó sorsát. Te ezt mivel magyarázod? Nem nyomaszt, hogy sokszor éppen tőled várják csapattársaid, hogy döntésre vidd a dolgot?
- Nem csak az én névjegyemmé vált, hanem az egész csapaté. Főleg az elmúlt szezonban volt megfigyelhető, hogy számtalan meccset az utolsó percben vagy éppen másodpercekben döntöttünk el, ami mutatja, hogy mentálisan mennyire erősek vagyunk. Saját magamat is annak érzem, így egyáltalán nem nagy teher egyik ilyen szituáció sem. Mind a csapattársaim, mind a szurkolók részéről érzem ezekben a helyzetekben a maximális bizalmat, és amíg ez így van, egyáltalán nem nyomasztó. Sokkal inkább önbizalmat ad.
Legközelebb bajnoki meccseteket a HTE ellen vívjátok, s a papírforma alapján kevés jóra számíthattok. Győzelmi kényszerben vagytok, hiszen az alapszakasz elsőség életben tartásához csak a 3 pont megszerzése nyújthat esélyt. Van jelentősége annak, hogy a legjobb négy között kivel találkoztok?
- Nem gondolom azt, hogy a papírforma azt mutatná, hogy kevés jóra számíthatunk. Elég erős az idei bajnokság, volt már több körbeverés. Igaz, hogy idén még nem sikerült nyernünk a HTE ellen, de úgy gondolom, ismét a napi forma fog dönteni a két csapat között. Ha ez épp most nem sikerülne, nem leszünk csalódottak, messze még a szezon vége. Egyáltalán nem számít kivel fogunk találkozni a legjobb négy között. Szeretnénk megnyerni a bajnokságot, ahhoz pedig előbb-utóbb mindenkit le kell győznünk.
Információink szerint Vőfély Noémi személyében egy korábbi klasszis labdarúgót ajánlottál be klubcsapatodhoz, aki pályára is lépett az Amazonok ellen. Ezentúl játékosmenedzserként is kipróbálod magad?
- A csapatunkban van pár rutinosabbnak, idősebbnek mondható játékos, akik már számtalan emberrel játszottak együtt pályafutásuk során. Közéjük tartozom én is. Éppen ezért szívesen kérik ki a tanácsainkat, hogy kik lehetnek azok a játékosok, akik játékilag és emberileg is beleférnek a mi elképzeléseinkbe. Általában ezeket a döntéseket is közösen hozzuk meg. Nem Nono egyébként az első, aki az ajánlásomra jött hozzánk. Ettől függetlenül nem tervezek ilyen babérokra törni. Az ő karrierjét ismerve valószínűsíthető volt, hogy nem ügyetlen a futsalhoz sem és ezt igazolta is a hétvégi meccsen. Mindenképpen erősödtünk vele is, és örülök, hogy csapatunk tagja lett.
A napokban egy kis jövevénnyel bővült családod. Milyen érzés nagynéninek lenni?
- Mondhatni rutinos nagynéni vagyok már, hiszen január 31.-én ez ötödszörre adatott meg. Eddig csak fiú unokaöccsöket kaptam, most megszületett az első lány is. Ez mindenképpen újdonság. Rajta leszek, hogy később a női futsaltársadalom tagja legyen.
