A brazil futsal szövetség elnöke, a fortalezai születésû Alécio de Borba Vasconcelos április 6-án pont Magyarországon ünnepelte hetvennyolcadik születésnapját. Ceará állam politikusa, Fortaleza egykori prefektus helyettese, a civilben jogász Vasconselos 1988-ban szinte egymaga dolgozta ki a brazil alkotmány sportra vonatkozó passzusait. 1979-ben megalapította a brazil futsal szövetséget, és harminc éve õ maga látja el az elnöki teendõket. 1967-ben és 1969-ben Ceará állam szövetségi edzõjeként brazil bajnokságot nyert, és szintén 1969-ben a brazil válogatott szövetségi kapitányaként - nem mellesleg õ volt a brazil futsal válogatott elsõ szövetségi kapitánya - dél-amerikai bajnokságot nyert. Fortalezában futsal csarnokot építettek az õ tiszteletére, amely természetesen az õ nevét viseli.
- Magyarországon legalább olyan szenvedéllyel szeretik a futsalt, mint itt Brazíliában. Nagyon nagy örömmel látogatunk Magyarországra, és mindig hatalmas megtiszteltés Brazília számára a magyar futsal válogatott jelenléte egy-egy tornán. A magyar barátaimmal mindig szívesen találkozom, és azok, akik megjárták Magyarországot, nagy örömmel beszélnek az ott eltöltött pillanatokról.
- Mi a véleménye a magyar futsalról?
- Az Önök futsalja jobban és gyorsabban fejlõdött, mint más országokban, ezt világviszonylatban kell érteni. Biztos vagyok benne, hogy odafigyeléssel, lelkesedéssel és a közvélemény támogatásával szép sikereket érhetnek el. Brazília telt ház elõtt játszotta mérkõzéseit Magyarországon, ez azt jelenti, hogy az Önök országában szeretik ezt a sportágat.
- Mi kell ahhoz, hogy Magyaországon vagy másutt jó futsal játékosok kerüljenek ki?
- Nézze! Ezt a játékot már nagyon fiatalon el kell kezdeni. Gyerekkorban hozzá kell látni a munkához. Ha valaki hét és tizennégy év között nem tanul meg futsalozni, utána soha az életben nem lesz képes rá. A nevelést már akkor el kell kezdeni, amikor a gyerek sportágat választ, tehát nagyon korán. A sport sok mindenre jó. Ott barátokra tehetünk szert, a sportnak hihetetlen csapatformáló, közösségformáló ereje van. A sport nevel, a sport polgárt nevel. Az életre készít fel. Mégegyszer mondom, az utánpótlás bázis kiépítése a legfontosabb feladat. Hét és tizennégy év között eldõl kibõl lehet futsal játékos, aztán ki kell építeni az U17-es, az U20-as csapatot, és csak azokból lehet csapatot formálni, akik ott voltak az elsõ lépéseknél. Higgye el! Azok, akik ezt nem gondolják komolyan lekopnak, abbahagyják, így csak a legtehetségesebbek, legelszántabbak lépnek egyik lépcsõfokról a másikra. A rendszer szinte magától összeáll. Visszatérve az eredeti kérdésre. Nos, a legeslegfontosabb kérdés a profizmus. Az aki hetente csak egy edzésen vesz részt az nem tudja felvenni a versenyt a brazilokkal, a spanyolokkal, az oroszokkal vagy éppen az irániakkal, akik évek óta ott vannak az elitben. Nem azt mondom, hogy mindenkibõl profi játékost kell csinálni, de tény és való, ha az ember eredményeket akar elérni, nagyobb odaadásra, elszántságra van szükség, edzeni kell dolgozni kell. Persze belsõ indíttatás, elszántság nélkül ez nem megy.
- Brazíliában azt tapasztaltam, hogy a futsal legalább olyan fontos sportág, mint a futball. Falcao legalább akkora sztár, mint Robinho, de említhetnék bárkit a brazil szupersztárok közül.
- Nos az a helyzet, hogy a brazil fuball sztárok közül sokan nagyon fiatalon elhagyták Brazíliát. Falcao megítélésem szerint sokkal népszerûbb és kedveltebb, mint bármelyik brazil futballista.
- No ez furcsa. Miért?
- Mert õ itt van, kéznél van, mindig Brazíliában tartózkodik, és noha egymás után kapta a mesés, milliárdos ajánlatokat soha nem volt hajlandó elmenni szülõhazájából. Neki szívügye a brazil válogatott, és Brazília. Mindenképpen világbajnok akart lenni, részt vett két olyan vb-n, amin Brazília nem tudott felállni a világ tetejére. De végül az álma valóra vált: Brazíliában világbajnoki címet ünnepelhetett. Szinte minden interjúban elmondta, hogy ez volt élete legnagyobb sikere.
- Jó Önt hallgatni, hiszen hatalmas lelkesedéssel beszél a futsalról. A futsal a családja?
- Nézze! Én akkor kezdtem a futsalt, amikor útjára indult ez a játék. Elõbb röplabda és kosárlabda pályákon játszottunk. Hogy mit? Hát fociztunk. Hiszen mi brazilok imádjuk ezt a játékot. Mindenek elõtt Sao Paulo-ban hódított a futsal, innen loptam át Ceará államba. Úgy vettem észre jó hatással van az emberekre, a nézõkre, és azokra, akik ezt a játékot játszák, hiszen Fortaleza prefektus helyetteseként, Ceará állam fõtitkáraként, az állam és a brazil parlament képviselõjeként rálátásom volt sok mindenre. Feladatomnak éreztem, hogy az utcagyerekeket becsalogassam a csarnokokba. Azt akartam, hogy ne az ital, a kábítószer és a bûnözés határozza meg a mindennapjaikat. Kemény meccs volt. Abban a pillanatban, amikor mutatsz egy másik utat, és rádöbbennek arra, hogy van alternatíva, van egy másik út is, akkor nyert ügyed van és egyre több embert nyersz meg a társadalomnak. Na látja! Ez a szenvedélyem. Minél több gyereknek megmutatni, hogy van kiút a nehézségekbõl, a nincstelenségbõl. A világbajnokságon több ezer gyermeket vittünk ki a csarnokokba, olyan srácokat ismertettük meg a sportágat, akik soha még futsal meccset sem láttak, mert nincs rá lehetõségük. Csak Brazíliavárosban 48000 gyereknek adtuk meg a lehetõséget, hogy a helyszínen tekinthessék meg a világbajnokság mérkõzéseit. Olyan gyerekekrõl van szó, akik az állami intézetekben tanulnak. Játékokat, vetélkedõket rendeztünk, szerveztünk, és ezúttal is az volt a feladatunk, hogy segítsük a beilleszkedést. Nagyon jó érzés ennyi gyereket látni a lelátón.
- Úgy gondolja, a futsalnak helye van az olimpiai sportágak mezõnyében?
- Nem egyszerû válaszolni erre a kérdésre. Ez a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség külön meccse. A futsalnak már rég ott lenne a helye az ötkarikás játékokon. A futsal amolyan váltópénz szerepet játszott az elmúlt idõszakban. Amikor a FIFA kért valamit a NOB-tól, nem kapta meg, amikor a NOB azt kérte hadd rendezzen meg két futsal világbajnokságot, a FIFA nem ment bele. Ez a harc soha nem ér véget. A FIFA most azon fáradozik, hogy az Olimpián csak húsz éven aluli labdarúgók vehessenek részt. A NOB-nak ez nem tetszik, hiszen olyan játékosokra van szükség az olimpiai játékokon, akik vonzzák a közönséget, akik kimagasló teljesítményre képesek, és akik nem utolsó sorban hatalmas bevételt jelentenek. Mi olyanok vagyunk, mint a partra vetett hal tudja, kapálózunk és várjuk, mikor dobnak vissza a vízbe, mikor dobnak be a mélyvízbe. Remélem egyszer majd sikerrel járunk. Mi mindenesetre nem adjuk fel a harcot.
Farkas Norbert
