Nem vagyok futsalszakértõ, de a számomra is feltûnõ az európai porondon végbemenõ gyors és látványos fejlõdés. Az UEFA Futsal-kupa második körébe (main round) érkezõ különbözõ bajnokcsapatok már igazi futsal együttesek, érkezzenek a kontinens bármely szegletébõl. Éppen ezért hiába várta mindenki az olasz bajnok Montesilvano és a roppant erõs, horvát Nacional Zagreb sima továbbjutását, csak az utolsó meccsen dõlt el, hogy végülis tényleg e két együttes megy tovább az elitkörbe (az utolsó mérkõzés elõtt a pénzfeldobás réme is a horvát játékosok vállára nehezedett, aztán éles, kiegyenlített meccset vívtak az olaszokkal).
A zárónapi izgalom oka az volt, hogy az izraeli ASA Tel Aviv kellemes meglepetést szerzett mindenkinek. Jóllehet a csapat tagjai hetente mindössze egy (maximum két) edzésen és egy meccsen vesznek részt, többségük igazi technikás futsalt játszott a tornán, nem futballt. Nem csoda, hogy elõbb ikszeltek a horvátokkal, aztán az utolsó napon 7-3-ra lemosták az elõselejtezõbõl érkezõ (ott simán gyõztes), szintén nem gyenge finn Tampere Ilvest, magyarul a tamperei hiúzokat. Többen egyébként nemrégiben Magyarországon jártak az izraeli válogatottal, emlékezhetünk, két meccsen mindössze egy döntetlenre futotta akkor a mieink erejébõl...
Dacára az utolsó helynek, viszonylag elégedettem távoztak a finnek is, akiket népes szurkolótábor kísért el a Pescara-közeli montesilvanói Palaroma-csarnokba (és akik közül szintén jártak már páran hazánkban). Pontosan tudták, hogy esélytelenek a többi csapattal szemben, lõttek pár gólt, és ahogy a csapat vezetõje elmondta, megvilágosodtak az itáliai környezetben: a harcos játékosok helyett, elérkezett a technikás, gyors futsalosok ideje, még ha az õ esetükben ez a felismerés egyértelmûen a hosszabb és nehezebb utat jelenti.
Az olasz bajnok igazi profi csapat. Az UEFA-tornát is nagyszerûen szervezték meg a montesilvanóiak, mondjuk a modern csarnok, amely a rendelkezésükre áll tökéletesen szolgálja az ilyen jellegû eseményeket: könnyû dolguk volt. 
Magyar mércével hatalmas médiaérdeklõdés övezte a tornát, amelynek utolsó mérkõzései pont az elsõ októberi hétvégére estek. Ekkor rajtol az olasz pontvadászat, a környéken mindenki a futsalról beszélt. Szabadidõmben megnéztem a Pescara-Marca bajnokit, amelyet az UEFA-kupa meccs miatt péntekre elõrehozott a szövetség. Rosszindulatúan azt mondhatnám, ez volt a torna legjobb meccse... A 4-4-es találkozó az utolsó pillanatig nyitott volt, a jobb csapatnak tûnõ Marca nem tudta legyõzni a helyzeteit szinte tökéletesen kihasználó Pescarát. Csodálatos volt látni, ahogy a hazai klub vezetõi mindenkit bevontak az eseménybe. Méltó módon megemlékeztek egy elhunyt idõs szurkolóról, mindenki újságot kapott a belépõjéhez, a fiataloknak üvöltöttek a legújabb Lady Gaga-slágerek, a mozgássérültek pedig bekísérték az együtteseket a pályára. A pályára, amelynek vonalai alig másfél méterre fekszenek az elsõ soroktól, igazi katlan a pescarai.
Visszatérve a regnáló bajnokra, a legnagyobb sztárok, az argentin Borruto és a brazil Renato, a torna társgólkirályai szenzációsan kerültek helyzetbe, Forte nemcsak a sajtótájékoztatón brillírozott, stabilitást is adott a csapatnak, amely igazából mintha nem is nagy egyéniségekbõl, hanem csapatemberekbõl állna (nem is beszélve a kissé fáradtan játszó veterán Rogerioról). 
A csapategység nem meglepetés, a legmagasabb szinten láthatóan az alázat az elsõ, a csillogó tudású sztárok játsszák sokszor a legegyszerûbb, célratörõbb futsalt, csak olyan tempóval, hogy a védekezõ csapatok és a nézõk alig gyõzik követni.
Egy személyes megjegyzéssel zárom, az egész torna során a legkellemesebb élmény az a családias légkör volt, amelyet a szervezõk, a csapatok és a szurkolók közösen teremtettek. Dacára a gyorsan felszökõ pulzusszámnak, a torna minden pillanata békés és vidám volt. A csapatok szurkolói közösen tapsoltak (az olaszok sokszor éltették ellenfelüket „Ilves" felkiáltással a második napon kifejezve tiszteletüket az amatõr játékosok elõtt). 
Mindez olyannyira nem pénzkérdés, hogy az imént igazi profi csapatnak titulált hazaiak voltak talán a legnyitottabbak - és itt most nem csak az ismert olasz mentalitásra gondolok. Elfogadott tény Európában, hogy mindenki aki futsalozik, egy családhoz tartozik. Jó érzés, hogy e família eseményeit az idén júniusban mi is gazdagítottuk egy remekül megszervezett Európa-bajnoksággal - és ezt már nem én mondom, hanem például Massimo Cumbo, aki a januárban a döntõt vezette, és akit az olasz szövetség a játékvezetõk kísérõjének adta erre a tornára. Bizakodó vagyok, hogy a sportág említett fejlõdése dacára megõrzi családias, barátságos arcát a jövõben is, érdemes minden szempontból odafigyelni az olaszokra!
A szerzõ az MLSZ munkatársa, a futsal Eb budapesti helyszínének vezetõje volt, az UEFA megbízásából vett rész a tornán a szervezést segítve.
A 5. csoport végeredménye
Montesilvano 3 3 0 0 14-3 9
Nacional Zagreb 3 1 1 1 10-5 4
ASA Tel Aviv 3 1 1 1 10-11 4
Tampere Ilves 3 0 0 3 5-20 0
