"A Király"
Ez a szó a mai szlengben a legjobbat jelenti. A fiatalok, ha valamire a legfelsõbb fokot akarják ráakasztani, azt mondják, hogy: király. Nos, a magyar futsalnak is van királya", bár õ nem játékos, nem edzõ. Mondhatnánk, hogy a szürke eminenciása, de itt a szürkével van bajom. Nélküle elképzelhetetlen a magyar futsal.
Abban, hogy Európában zászlóvivõnek tartják a magyar futsalt, nagy része van. Minden nap találkozhatunk vele a Szövetségben. Nyugodt, udvarias, nyitva az ajtaja mindenki elõtt. De, ismerjük-e igazán? Honnan jött, mit sportolt fiatalabb korában? Egyáltalán milyen a civil életben? Errõl kérdezzük a következõ RiPortréban Király Gábort az MLSZ Versenyszervezési Osztályának munkatársát.
Hol születtél, milyen gyökereid vannak? Igaz-e, hogy már a Járóka FC-ben is fociztál?
Budapesten születtem, szüleim nem sportoltak, viszont édesapám nagyon szerette a labdarúgást és ez a család összes tagjára átragadt. Anyai nagyszüleim - akikkel ugyanabban az utcában laktunk - szintén éltek-haltak a fociért. Nagy Fradi szurkolók voltak, követték a csapatot vidékre is. Hihetetlenül szerették Albert Flórit és Varga Zolit. Lakásukban volt egy beszögellés - õk Fradi saroknak" hívták - ahol csak ferencvárosi ereklyék voltak (képek a játékosokról és mindenféle zöld-fehér ajándéktárgyak). Édesapámék viszont a lila-fehér színekért voltak megõrülve". Persze emiatt sokszor zrikálták egymást, de a tisztelet mindig megmaradt. Ezek után a foci szeretetét nem volt nehéz magamba szívnom. Nyolc éves voltam, amikor a szüleim a KSI-be vittek. Sajnos nem focizni, hanem atletizálni. Azt gondolták, hogy egy olyan vékonyka fiúcskának - mint a milyen én akkor voltam - erre van szüksége, hogy megerõsödjön. Egy edzõtábor erejéig bírtam, azután az atlétika és az én útjaim különváltak.
Egy évesen az elsõ labdával
Voltál-e aktív futballista, ha igen hol ûzted ezt a sportot?
Mivel Zuglóban laktunk, természetes volt, hogy az utam a BVSC-be vitt. Akkoriban a felnõtt csapat hol az NB II-ben, hol az NB III-ban szerepelt, de az utánpótlás csapatai egytõl-egyig kiválóak voltak. Legnagyobb ellenfeleink a KSI és a Ferencváros voltak. "70-71-ben már sokat lehetett hallani, olvasni (mert a BVSC-nek saját hírlapja is volt, amit az újságos standokon árultak is) egy Törõcsik nevû srácról, akinek mindenki csodájára járt. Késõbb egyazon gimnáziumba is jártunk - a Teleki Blankába - igaz, Õ jóval elõttem. A BVSC-s korszakomból nagy szeretettel és tisztelettel gondolok három edzõmre is: Farkas Józsi bácsira, akivel felnõttként többször összefutottam a BLSZ-ben. Nála jobban senki nem szerette a gyermekeket. Orosz Lászlóra, akitõl nagyon sokat tanulhattunk ebbõl a csodálatos játékból és Mezey Györgyre, akivel jósorsom az MLSZ-ben is összehozott.
Középen, hátul a "kopogóson"
A tinédzser kor a maga lázadásaival és nagy-nagy igazságérzetével kicsit eltávolított az aktív labdarúgástól, de akkoriban nem lehetett nem rajongani ezért a sportért. A gimnáziumban is vérre menõ kispályás csatákat vívtunk. Évfolyamtársaim között voltak, akik a KSI-ben, a Vasasban, az MTK-ban ill. Rubold Peti személyében a Ferencvárosban fociztak. Jó csapatunk volt. Késõbb kisebb csapatokban még rúgtam a bõrt, de egy mellhártyarepedés hosszabb idõre visszavetett. Azután már csak baráti kispályás csapatokban fociztam, de ott is szerencsém volt, mert olyanokkal lehettem egy csapatban, mint Bozsik Péter, Sólyom Ferenc, Czanka Lajos, Márton Zoltán, Mózner János, Mojzer Zoltán, Kis Ferenc, Tóth László és néha még Zay Gábor is tiszteletét tette egy-egy komolyabb meccsen. Mondanom sem kell, hogy nem én vittem a prímet, de hát akkor már ezt nem is várták tõlem.
Mikor, és hogyan ismerkedtél meg a futsallal?
A Tanuló utcai pályán elterjedt a hír, hogy valamilyen összbudapesti versenyt szervez egy Ritter Imre nevû fiatalember, ahová a budapesti kispályás bajnokságok legjobb csapatait hívják meg. A Tanuló utcai bajnokság több száz csapatából a Santana nevû gárdára esett a választás, akinek a vezetõje Laczkó Robi volt. Jól látta - mert értett hozzá, - hogy õk egyedül nem lesznek képesek a Körcsarnokban megrendezésre kerülõ Budapesti Kiemelt Bajnokságban jól szerepelni, így a Tigrisekbõl is elhívott egy-két játékost (ez volt a mi csapatunk). A srácok utána meséltek egy elég fura játékról, amit csak négy mezõnyjátékossal játszanak, és hátulról nem lehet szerelni, de végül is tetszett nekik. Nosza, gondoltam, megnézem milyen is lehet ez a sport. Attól fogva sokszor kilátogattam a Körcsarnokba, ahol nagyon sok ügyes és tehetséges játékost lehetett látni. Itt láttam elõször a zseniális Szekula Ferit is, még kölyökként. Pár év múlva a Holló utcai csapatunkkal (Monte Cristo - hogy miért ez volt a neve, nem tudom) elindultunk mi is egy selejtezõben. Kis szerencsével és egy igazolási anomáliát kihasználva (leigazoltuk Sólyom Ferencet - aki sztárjátékos volt - és persze, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az Õ góljával) bejutottunk a Kiemelt Bajnokságba. Egy akkor még ismeretlen Rubeola nevû csapatot ütöttünk el a feljutástól. Rajtuk már akkor látszott, hogy sokra fogják vinni (rajtunk meg már akkor, hogy mi nem J).
Késõbb egy kispályás bizottsági választáson Farkas Tóni a legendás Külker csapatának egyik vezetõje, azt mondta, szeretné ha engem is jelölhetnének a bizottságba. Köpni-nyelni nem tudtam. Én, mint sportvezetõ???!! Tóni lobbi munkájának köszönhetõen beválasztottak a BLSZ Kispályás Bizottságába, amelynek évek múlva vezetõje is lettem. Egy év múlva - éppen Görögországból tartottam hazafelé, egy jó emlékû MALÉV gépen - a sportújságban olvastam, hogy az MLSZ Kispályás Bizottságának is tagjává választottak. A többit már tudjátok.
Mit tudhatunk meg a magánéletedrõl, családodról? Mennyi Királyod" van?
Bármit, nincsen benne semmi titok. Kedvesemmel lassan hetedik éve vagyunk együtt. Fiatal korunkban is jártunk" már, de utána vagy 25 év kimaradt. Itt volt az ideje, hogy folytassuk. Pszichológus, és így talán könnyebben fel tudja dolgozni azt a stresszt, amit néha én okozok neki!
Nellyvel
Legidõsebb gyermekem, Dávid 26 éves, õt az internet és a honlapok érdeklik, a foci nem érintette meg igazán. Gabriella lányom a Corvinus Egyetem elsõ éves hallgatója. Már van egy spanyol felsõfokú és egy orosz középfokú nyelvvizsgája is. Neki a tanulás most a legfontosabb. Norbert fiam 18 éves most fog érettségizni, õ évekig focizott, de a küzdõsportok elszólították. Büszke vagyok mindhármukra!
Norbi, Gabi és Dávid
Miért nem az edzõséget választottad, az íróasztal helyett?
Megpróbálkoztam azzal is. Budaörsön két NB II-es csapatot is edzettem. Jó volt velük együtt dolgozni. Szerencsém volt, hogy minden esetben remek közösségekbe kerültem. A mai napig jó érzéssel gondolok rájuk. Talán még azt is mondhatom, hogy voltak sikereim, de beláttam, hogy ez nem nekem való faladat, bár nagyon jó dolog alkotni, fiatalemberekkel, gyermekekkel foglalkozni. A sportszervezésnek is megvan a maga szépsége, kihívása. A visszaigazolást itt nem a hétvégén kapod, hanem évek múlva, amikor látod, hogy honnan, hová jutott egy sportág illetve a sport szereplõitõl kaphatsz még elismerést. Persze mindenért meg kell dolgozni. Vannak olyanok, akikkel sokat vitatkoztunk, többször voltunk más véleményen, de most is és ezután is csak elismeréssel és a legnagyobb tisztelettel tudok róluk beszélni. Neveket most nem említenék, mert félek, hogy valaki kimarad, és senkit sem szeretnék megbántani. Sok-sok remek sportembert ismertem meg a hosszú évek alatt. Ez már siker, ez örömmel tölt el.
Hogy kerültél a Szövetségbe, mi a feladatod?
1999-ben Dajka László az akkori Kispályás Bizottság elnöke, aki akkor az MLSZ Elnökségének is a tagja volt, kért meg arra, hogy a szövetségben intézzem a futsal ügyeit.
Egy kis megszakítással lassan 14 éve dolgozom a Magyar Labdarúgó Szövetségben, amire nagyon büszke vagyok. Csiki Károlytól, régebbi és mostani fõnökömtõl tanultam meg ezt a szakmát. Ma is ugyanolyan örömmel megyek be minden nap, mint legelõször. Azt gondolom, nagy kincs, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, és ha ezt még az ország legnagyobb, és legelismertebb sportági szakszövetségénél teheti, akkor nem kívánhat mást.
Kozma Mihály és Mucha József társaságában Helsinkiben
Az elsõ két évben csak férfi NB I és NB II volt, azokat a bajnokságokat szerveztem és mellette a futsal válogatott technikai vezetõje voltam (az akkori Kasza Jani). Persze ma már nem csak két futsal bajnokságért felelek, hanem sokkal többért. Mellette hetedik éve enyém a Magyar Kupa is. Nagyon szeretem! Olyan különleges, és rendkívül érdekes az egész történelme, hogy remélem egyszer valaki könyvet ír belõle. 2013-ban jubilál a Kupa. Ez a 75. kiírás! Mindezek mellett a Szakmai Bizottság titkáraként is dolgozom Dr. Mezey György irányítása alatt. Szeretem ezt is, mert a magyar labdarúgás nagy egyéniségeivel dolgozhatok együtt.
Nem gondolod-e néha, hogy jobb lenne a nagy testvérnek" a futballnak dolgozni?
Azt is szeretem! Ilyen irányú vágyaimat kiélhetem a Magyar Kupa szervezésében és a már elõbb említett Szakmai Bizottság ülésein.
Szinte naponta találkozol a csapatok igényeivel, kéréseivel, óhajával-sóhajával. Hogyan tudod ezekkel szemben képviselni a munkaadódat? Össze lehet-e ezeket egyeztetni?
Tévedni tetszik! Nem velük szemben képviselem az MLSZ-t, hanem nekik. Az természetes dolog, hogy sokan, sokféleképen látnak egy dolgot. Ezzel nincsen semmi probléma. Általában mindenki a saját érdekeinek megfelelõen nyilatkozik meg különbözõ kérdésekben. Ez sem elítélhetõ. Viszont kell egy szervezet, amelyik mindegyik sportszervezetet valamint a sportágat is képviseli, mégpedig azonos módon. Ez az MLSZ. Ennek a testületnek a hangján szólalok meg. Azt gondolom, mindenkihez tisztelettel és higgadtan kell közelítenünk. Megoldás csak így érhetõ el.
Lehetetlen felsorolni, ami a nevedhez fûzõdik, leginkább a bajnoki rendszerek kialakításában, bõvítésében. Mit tervezel az elkövetkezendõkben, mi az, amivel még elõbbre tudnánk lépni?
Sok olyan dolog van, amivel, ha egy kicsit is, de elõrébb lennénk, de ez nem az én dolgom. Most már van szakág vezetõnk, és azt kell, hogy mondjam, a lehetõ legjobb személyt találta meg a Fõtitkár úr erre a posztra. Kozma Mihály - mert kirõl, másról lenne szó - sok-sok személlyel történõ egyeztetés után elkészítette a futsal fejlesztési tervét. Amennyiben ezt az MLSZ Elnöksége jónak, megvalósíthatónak tartja, úgy nincsen más teendõnk, mint ez alapján dolgozni, azt megvalósítani.
Mit gondolsz, holt tart ma a magyar futsal, mik a realitásaink a közeljövõben?
A magyar futsal rendkívül sokat fejlõdött az utóbbi években. Európában csak a nagy labdarúgó (futsal) nemzetek elõznek meg minket a futsal területén.
Van egy évek óta kialakult férfi NB I-ünk. A második vonalban évrõl-évre egyre több csapat játszik, utánpótlásunk pedig rohamosan fejlõdik. Idén öt korosztályban kétezer gyermek ismerkedik meg az alapokkal, fejlõdik, játszik. Már hét megyei igazgatóságban van kinevezett futsal instruktorunk, akik egyelõre két korosztályban (jövõre három) szervezik a futsal életet. Budapesten leány U13 bajnokság is van, míg Pest megyében még több korosztályban fiú és leány bajnokság is alakul. A hölgyeknél az elsõ osztály mögött szintén rohamosan fejlõdik az NB II és jövõre a legjobbaknak kötelezõ lesz U15-ös csapatot is indítaniuk (idén csak ajánlott, így öt csapat részvételével folyik a verseny). Mi ez ha, nem siker? Ilyen háttérrel tényleg csak a legnagyobbak rendelkeznek. Volt edzõképzésünk is, ami most megtorpant, de 2014-tõl UEFA Futsal edzõképzést is bevezeti a szövetség. Bajnokcsapatunk több mint parádésan szerepelt az UEFA Futsal Kupában. Hihetetlen, hogy egyetlen vereség nélkül tudták végigjátszani a sorozatot. Bár, ez közvetlenül nem a mi sikerünk, de igenis a magyar futsal sikere - nagyon büszkék vagyunk rájuk. És büszkék lehetünk a férfi válogatottunkra is, akik közvetlenül Európa élvonala mögött helyezkednek el. A lányok meg egyenesen fantasztikusak. Az az elhivatottság, akarat, amit náluk tapasztalhatunk, messzire repítheti õket. Most még jók vagyunk, de félõ, hogy velük is úgy járhatunk, mint a férfi futsallal, ha nem támogatjuk õket. A mélybõl kell majd egyszer visszakapaszkodni, ha már lesznek hivatalos UEFA versenyeik is. A Futsal EB pedig hatalmas lökést adott a futsalnak. Ahogyan a visszaigazolásokból hallom tökéletes EB-nek adtunk otthont. Ez is a mi közös sikerünk, még ha tudjuk is, hogy kinek, kiknek van benne nagyobb részük.
Mi lehet a magyar futsal jövõje? Most ezt nagyon pozitívan látom. A TAO-nak köszönhetõen egyre-másra alakulnak a csapatok. Az utánpótlás játékosok létszáma egyre csak növekszik és én azt sem látom problémának, ha nem lesz belõlük futsal játékos, hanem csak" a nagypályás karrierjükhöz nyújt a futsal egy kis segítséget. Szóval a csapatok és a játékosok száma egyre növekszik, egyre több kiváló légiós szerepel bajnokságainkban. Két kiváló spanyol edzõ is vállalt nálunk munkát. Nemsokára beindul az UEFA Futsal edzõképzés és lesz egy fejlesztési programunk is. Szépnek látszik a jövõ! Felsõ határ a csillagos ég!