DEAC Futsal Club-Kincsem Lovaspark Nagykáta 5-3 (4-1)
Debrecen, 100 nézõ.
Játékvezetõk: Kujbus L., Varga R., Szuromi V.
DEAC: Szalánczi - Angyalos, Nagy Imre, Fekete, Berecz.
Cserék: Végsõ, Kiss A., Nagy Zsolt, Varga D., Fábri, Kerti, Juhász B., Batári
Vezetõedzõ: Darányi Antal
Nagykáta: Hauer - Tóth, Fülöp, Vörös, Érsek
Cserék: Kires - Besenyei, Forgács, Fõfai, Mészáros, Szabó Zs., Lovasi, Ködöböcz
Vezetõedzõ: Bódi Attila
Gól: Nagy Zsolt (8., 20.), Berecz (16., 36.), Szalánczi (19.), ill. Tóth A. (1.), Besenyei (25.), Ködöböcz (31.)
Sárga lap: Varga D. (13.), Berecz (23.), ill. Mészáros (25.), Érsek (35.)
„Most nagyjából harminc fok van Szocsiban, nem véletlen, hogy azt tartják: ez lesz minden idõk legmelegebb helyszíne a téli olimpiák történetében."
Ez a mondat - minõ szerencse! - nem a Való Világ gyökkettõinek egyikétõl származik (bár Gyúrós Józsi és Charlotte múltkori parádéját olvasva ezt nem könnyû elhinni), pusztán két középkorú, a DEAC NB I-es férfi futsalcsapatának Nagykáta elleni hazai bajnoki mérkõzésére kilátogató drukker eszmecseréjébõl szemezgettünk egy picit.
A meglehetõsen hûvös esti órákban bizonyára különösen jól esik a szívet-lelket (no és a testet...) egyaránt melengetõ idõre gondolni, ám ettõl még barokkos túlzás marad a február 6-23-án megrendezendõ játékok helyszínének (Szocsi a Fekete-tenger partján és a Kaukázus lábánál helyezkedik el) ilyen mérvû „felfokozása".
És ha az ember a fenti mondat hallatán kicsit elkalandozott volna a tárgytól (értsd: 18. forduló, bajnoki mérkõzés), az abszolút esélytelennek vélt Nagykáta csapata tett róla, hogy az értõ szemek ismét a játéktérre fókuszáljanak, hiszen mindössze tizenkét másodperc (!) kellett a vendégeknek ahhoz, hogy egy védelmi figyelmetlenséget kihasználva megszerezzék a találkozó elsõ gólját.
Az elsõ percekben ismét „bealvó" - és 3:30-nál a rosszul idõzített sorcsere miatt majdnem kétgólos hátrányba kerülõ - DEAC ezt követõen igyekezett megmutatni a látogató félnek, ki az úr a háznál, és a mezõnyfölényt sikerült is megteremtenie a fehér mezeseknek, akik a szigorú letámadás révén már a félpálya elõtt megfojtották a Nagykáta-akciókat. Sõt, 7:19-et mutatott az óra, amikor Nagy Zsolt bombájának köszönhetõen egalizált a forduló elõtt a tabella 9. helyén álló együttes, amelynek húzóemberei közül három perccel késõbb Fekete Viktor, Berecz Zsolt és Nagy Imre is ajtó-ablak helyzetekben hibázott. A sportág íratlan szabálya - „a kihagyott lehetõség megbosszulja magát" -szerint az NB I sereghajtójának kellett volna lõnie a következõ gólt, de Szalánczi Zoltán gyors egymásutánban bemutatott bravúrjai, valamint Berecz Zsolt menetrendszerûnek mondható klasszis megoldása (addig forgatta a labdát és védõjét, amíg a büntetõterület jobb oldaláról ki nem lõtte a jobb alsó sarkot) miatt mégis a DEAC-nál volt az elõny.
Hirig összecsapás lévén nemcsak a gólok, de a faultok száma is nõtt az idõ elõrehaladtával, ám Bódi Attila csapatán ez sem segített, Szalánczi a hatodik hazai szabálytalanság után következõ tízméteresnél is résen volt. Sõt, a debreceniek hálóõre a 19. percben nem volt rest elõremerészkedni kapujából, és ha már zavartanul vezethette a labdát az ellenfél térfelén, jó tizenöt méterrõl gondolt egy merészet, és lõtt - a labda pedig a mozdulatsort némi spéttel lekövetõ Hauer Viktor mellett a bal felsõbe vágódott. 3-1!
Ez a találat kissé megzavarhatta a vendégek kapusát, aki pontosan egy perc múlva jött is, meg nem is egy elõrevágott labdánál - Nagy Zsolt nem hibázta el a ziccert. A 4-1-es állás már nem is változott a szünetig, jóllehet a sereghajtónak még volt egy lehetõsége egy másodperccel a dudaszó elõtt.
2014-02-04 DEAC-Nagykata 5-3
A második játékrészt kapuscserével kezdte a vendégcsapat - hogy ennek az utolsó két gól volt-e az oka, vagy valami más, nem tudni -, amely minden mindegy alaposan nekidurálta magát, és bizony többször is igen közel járt a gólszerzéshez. A legközelebb speciel a 25. és a 28. percben, amikor elõbb Besenyei Ferenc révén két gólra zárkózott, majd Ködöböcz Tibornak gratulálhattak a társak, hiszen mintaszerû akció végére tett hálómozgást eredményezõ pontot. 4-3!
A Napolit idézõ színben (világoskék) játszó gárda a „vérszagot" megérezve tovább rohamozott, és talán ennek is volt betudható, hogy már hét perccel (!) a találkozó vége elõtt pirosan jelzett a faultszámlálójuk. „Szala!" - hangzott az utasítás Darányi Antaltól, a DEAC vezetõedzõjétõl, aki tehát a góllövõk közé feliratkozó hálóõrének szavazott bizalmat a tízméteresnél, de mintha csak az elsõ félidõ vonatkozó részének ismétlését láthattuk volna - ez a lehetõség is kimaradt.
Hollywoodban valószínûleg Szalánczié lett volna a meccset eldöntõ találat, az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban azonban általában Berecz Zsoltra „osztják" a fõszerepet: a 36. minutumban is az õ (centereket megszégyenítõ) mozdulatsora kellett ahhoz, hogy a DEAC pontot tegyen a mérkõzés végére.
A kellemetlenül hosszúra nyúlt újévi böjti idõszaknak tehát vége, a gyõzelem csak összejött a debrecenieknek - és ki tudja: lehet, hogy ennek örömére hamarosan tényleg harminc fok lesz Szocsiban...
Bódi Attila: - Sajnálom, hogy kikaptunk, mert ezen az estén nem érdemeltünk vereséget. A srácok mindent megtettek, szívüket lelküket kitették a pályára. A forró szív megvolt, csak a hideg fej hiányzott, ami megmutatkozott a helyzetkihasználásban. Sajnos mentálisan még mindig vannak gondjaink, ami nagyban hozzájárult a vereségünkhöz.
Darányi Antal: - Megint helyzetek sokaságát hagytuk ki, és félõ volt, hogy ez a végén megbosszulja magát - négy hármas állásnál több lehetõsége is volt a télen alaposan megerõsített Nagykátának az egyenlítésre -, de Berecz Zsolti második gólja lerendezte a meccset. Ahogy a beharangozóban is mondtam, a gyõzelem volt az elsõdleges, a játék hagyott kívánnivalót maga után - a kezdésünk borzalmas volt -, és ez még akkor is igaz, ha megemlítem: nagyobb odafigyeléssel az elsõ félidõben lerendezhettük volna a meccset.
deac.hu
H. M.
