Jekatyerinburgban vett részt az elmúlt hét végén és e hét elején a magyar futsalválogatott. Hazaérkezve a szövetségi kapitány, Kozma Mihály nyilatkozott honlapunknak a tornáról, de szóba kerültek a vb-selejtezõk is és egyéb, a magyar futsal általános állapotát elemzõ gondolatok is.
Mikor érkeztek?
Kedden este tíz órakor landoltunk, szerda délelõtt pedig már indultunk is vissza Székelyudvarhelyre.
A negyedik helyen végeztünk a tornán. Ez a helyezés igen csalóka, mert, ha csak a szikár tényeket nézzük, akkor tényleg nem szívderítõ az utolsó hely, de a hírek szerint a játék jól ment a csapatnak, csak a helyzetkihasználással voltak gondok.
A székelyudvarhelyi játékosok komoly fizikai felkészítésen estek túl az elmúlt hetekben, a formába hozás idõszakában vannak. A válogatott másik fele végig játszotta a telet így náluk nem a formájukkal volt a baj, hanem inkább az erõnlétükkel. Ez a kettõsség jellemezte a csapatot. Valóban jól játszottunk. Az ukránok ellen mi építkeztünk, õk romboltak, a kontráikat jó százalékban kihasználták, mi pedig mindent kihagytunk. A horvátok ellen ki-ki meccset játszottunk, hol mi vezettünk, hol õk, változatos találkozó volt. Az elsõ félidõben lõtt gólunk egy szép, tudatos akció után született, ami a jövõre nézve biztató. A végén a kapuslehozatallal próbáltuk kiharcolni a döntetlent, ami végül sikerült is. A büntetõknél látszott a meccshiány. Az, hogy nem vagyunk játékban csökkenti a koncentrációs képességet, ez ki is jött: nem mi szereztük meg a bronzérmet. Örülök annak, hogy ezen a tornán részt vehettünk, hiszen az ilyen rendezvények modellezik legjobban egy selejtezõsorozat mérkõzéseit.
Utóbbi állítást bizonyítja, hogy a február végi ellenfeleink is sorra vesznek részt az ilyen eseményeken. Anglia Kuala Lumpurban szerepel, a lengyelek nemrégiben rendeztek egy viadalt.
Igen, mindenki a felkészülésben körülbelül azonos fázisban tart. Sokan építik be az ilyen nemzetközi tornákat a programjukba. Az oroszországi meghívást éppen ezért nem utasítottuk, utasíthattuk el, hiszen erõs csapatok ellen játszani mindig jó, és elõre vivõ dolog. A gyenge együttesek ellen elért önbizalomnövelõ gyõzelmek nem sokat érnek.
A kiutazott keretet már azok a játékosok alkották, akik részt vehetnek a vb-selejtezõkön vagy várhatóak még változások? Azt tudjuk, hogy a lengyelekkel nagy harcot fogunk vívni az elsõ pozícióért.
Ezzel a kerettel vágunk neki a csoportunknak. Kapusposzton szeretném megtalálni a megfelelõ helyettest, aki Balázs Zoli mögött a második számú hálóõr lehet. Pallai Gábor és Tóth Gyula is eséllyel pályázik erre a pozícióra. A lengyelek tényleg jó csapatot alkotnak, de én azt mondanám, hogy a macedónokat sem szabad leírni. Remek utánpótlással rendelkeznek, ontják a tehetségeket, mint a volt jugoszláv utódállamok többsége. Összességében azt gondolom, hogy a továbbjutás meglesz.
A keret összetételére visszatérve idehaza lehetett olyan hangokat is hallani, hogy túl öreg a csapat váza, nem a jövõt építjük ezzel.
Én nem tudok játékosokat csinálni, abból kell fõznöm, ami van. Ameddig az öregek a legjobbak, addig õk fognak játszani. Egyelõre õk azok, akik a teljesítményükkel el tudták adni magukat külföldre, a fiataloknak ez még egyelõre nem sikerült akármennyire tehetségesek is. A klubokban kellene õket megtanítani az alapokra, mert a válogatottban erre már nincs idõ. Azért azt megjegyezném, hogy mindig volt olyan szituáció az elmúlt években, amikor a rutinosabb játékosok mellé meghívtam egy-két fiatalt, és így, ilyen körülmények mellett is sikerült beépítenem néhányukat a válogatottba. A selejtezõ után egy jó pár mérkõzést fel kell áldoznunk azért, hogy az utánpótlás válogatottból többen is be tudjanak épülni a csapatba.
