Legyünk optimisták!
A magyar futsal válogatott ott volt a siker kapujában néhány nappal ezelõtt. Hajszálnyi választott el bennünket attól, hogy mi utazhassunk a világbajnokságra. A magyar-ukrán párharc azonban nem ért véget kedden, ugyanis jékorongozóink is keleti szomszédainkkal küzdöttek hasonló okokból: a legjobbak közé jutni.
A hokisoknak sikerült! Bejutottak az A csoportos döntõbe.Talán megengedhetõ, hogy egy másik sportág is szóba kerüljön a magyar futsal honlapján, mivel párhuzamot lehet érezni a két szakág között. A "téli foci", ahogyan sokan nevezik, hasonló cipõben jár(t), mint a magyar futsal.
A hoki és a futsal is rendkívül kis bázisra építkezhet, egy-két mûhely kivételével nincs igazán tömegesítve egyik sem. Nehéz dolga van a mindenkori szakvezetésnek, hiszen kevés emberbõl meríthet. Ilyen mostoha körülmények mellett is ott vagyunk közvetlenül az elit mögött, elismernek bennünket a világban, rangos tornákra hívnak.
Nem adja, nem adhatja fel senki, habár nehéz a helyzet, s egy-egy balsiker után talán még a befejezés is szóba kerül, de az ilyen pozitív példák, mint a jégkorongozóké, erõt adhatnak a mindennapokban. Azt mutatják, hogy, ha várni is kell rá, de eljön a bravúr, ha megdolgozik érte az ember.
Legyünk optimisták!
A jégkorongozók is többszöri kísérlet után lehetnek ott a sportág legjelentõsebb eseményén. A futsalosainknak sem kell csüggedni, hiszen eljön egyszer az, amire nagyon vártak, képviselhetik Magyarországot egy világbajnokságon. Az Európa-bajnokság már sikerült, s 2010-ben hazai pályán méretünk meg abban a sorozatban.
Nézzünk elõre, hiszen nemsokára ismét nagy csaták várnak ránk. Megmutathatja a magyar futsal, hogy ugyanúgy ünnepelheti a publikum sportágunkat, mint ahogyan most ünnepeljük a jégkorongozókat.
Legyünk optimisták!
