Azt mondták róla, rendkívül szigorú, sértett ember, nem ismeri a tréfát. Bár személyes ismeretségünk, akkor már több mint tíz éves volt, amikor a futsal edzõképzés során a felügyelete alá kerültünk, most bevallom, egy kicsit én is tartottam tõle. Sportágunk jövõje múlhatott volna a hozzáállásán, negatív véleménye döntõen befolyásolhatta volna a futsal létét Magyarországon. Hiszen mégis csak egy híres szaktekintély volt, aki a híres kölni edzõképzõben szerezte a diplomáját, sok nagy csapatnál, neves játékosokkal dolgozott, és szövetségi kapitánya is volt hazánknak. Baráti, segítõkész hozzáállása azonban a hírének pontosan az ellenkezõjét mutatta. Segített a tananyag összeállításában, és az ilyenkor szokásos hivatalos papírok kiállításában is. Megosztotta oktatási tapasztalatait, és tanácsokat adott a szervezést illetõen is. Szabad kezet adott mindenben, talán kíváncsi volt, sportágunk tud-e élni a hírtelen jött lehetõséggel. Mert õ volt az elsõ, aki engedte elindulni, sõt sürgette, a régen várt szakmai képzésünk elindítását.
"- Légy nagyon szigorú mindenkihez, és ne engedj semmit abból, amit elterveztél!" - mondta.
Na, talán mégis csak jön a szigor meg a többi, amit eddig hallottam róla. Talán mégsem csak üres fecsegés volt az, amit eddig tartottak róla. Aztán látva csodálkozó arcomat, kifejtette teljes egészében a gondolatát.
„- Magunknak és a szakmánknak is tartozunk ennyivel. Itt senki ne mondhassa, hogy ingyen adták a diplomát, hogy a haveroknak mindent lehet. Másrészt, amikor a végzett hallgatók csapat mellett használják fel az itt szerzett tudást, és nem sikerül valami, akkor rólunk állítják ki a szurkolóik és a vezetõik a rossz bizonyítványt, nem pedig arról, akivel éppen együtt dolgoztak."
Milyen igaza volt! Még véget sem ért a kurzus máris a támadások kereszttüzébe kerültünk. Megdöbbenve olvasta a gyalázkodó írást, de nem érte váratlanul. Õ ugyanis megmondta elõre. Talán éppen ezért volt egy kicsit a kelleténél is szigorúbb a vizsgán. Megtapasztalta már az ilyesmit. Szigora tehát abból táplálkozott, amit már megélt, hiszen volt már lent is és fent is. Volt õ már sikeres is, és támadások kereszttüzében élõ, majd félreállított ember is, ami talán érthetõ módon egy kissé zárkózottá, magába fordulóvá tette. A szakmai elkötelezettségérõl, hivatása iránt érzett szeretetérõl, az ebbõl fakadó maximalizmusáról azonban soha sem mondott le. Elhivatott ember volt, bölcsességgel és kellõ tapasztalattal felvértezve.
Akit viszont a bizalmába fogadott, annak megnyílt, sõt telefonon és az interneten is kereste, és tartotta velük a kapcsolatot. Fényképeket küldött az akkori, egyiptomi állomáshelyérõl, hetente megosztotta élményeit és mindig jókedvû, segítõkész volt. Egyszer megmutatta nekem gyerekkori lakhelyét, és szinte minden házhoz egy-egy történetet is csatolt. Az iskolát ahova járt, és a pálya helyét, ahol elkezdte a focit annak idején. Barátok lettünk. Elmesélte, hogy szülei színészek voltak, a nézõk tapsának bûvöletében éltek, és szerették volna, ha Berci is az õ mesterségükre adja a fejét. Neki azonban a kapusok tetszettek jobban, hiszen a stadionokban jóval nagyobb tapsot és elismerést kaptak a hálóõrök, mint szülei a színházban.
Sok helyen és sokat védett, a legendás Honvédból lett válogatott, de pechére a svédek elleni kiesést jelentõ tétmérkõzésen mutatkozott be, ezért a nemzeti csapatban már nem hívták többet. Ám õ ezt is kellõ derûvel mesélte el nekem. Amikor sok évvel késõbb eben a skandináv országban járt, egy üzletben az egyik vevõ felismerte. Úgy mutatta be a boltosnak, hogy ez az, akinek az Edström, annak idején azt a döntõ gólt fejelte. Egy kapusnak nem nagy élmény az ilyesmi, gondolom Berci sem örült az effajta hírnévnek. A tulajdonos azonban szintén védett valamikor, így megértése jeléül 30 % árengedményt adott.
Lehet, hogy szigorúnak, sértett embernek látszott, aki nem ismerte a tréfát. Én azonban biztosan tudom, hogy nem ilyen volt. Ki, milyen kapcsolatot tudott vele kialakítani. Akármilyennek is látszott az tagadhatatlan, hogy személy szerint én is, de sportágunk még többet köszönhet neki. Minden elméleti és gyakorlati órát végigült, és személyesen ellenõrzött, nehogy elhamarkodott véleményével tönkretegyen embereket, egy szakágat. Tanított, de saját bevallása szerint tanult is sportágunktól. Módszertani elõadásának anyagát, utódja, azóta is használja, gyakorlatanyaga pedig példaértékû a futsal edzõk képzése során. Ezt soha ne felejtsük el. Szigorát, elhivatottságát pedig minden edzõ tartsa példaértékûnek, mert ezzel tartozik önmagának és választott szakmájának.
KOZMA MIHÁLY
