Futsalos bizonyítványosztás I.
A biztos bennmaradást jelentõ 7. helyen fejezte be az ELTE SE nõi együttese elsõ élvonalbeli szezonját, melynek lezárását egy rögtönzött, képzeletbeli díjkiosztóval tetõzzük be. Elõre szólunk: szem nem marad szárazon.
„25 mérkõzés, 1,8 méter sebtapasz, 2382 kilométer, 39 véraláfutás, 3 köröm, 9 térdporc, 4 térdszalag, 3 boka, 59 gól - de az élmény megfizethetetlen." Ezen címszavakkal értékelték teremfocis högyeink NB I.-es elsõbálozásukat a csapat honlapján. Nos, a nyári uborkaszezonra való tekintettel mi sem leszünk restek ebben az évadban utoljára billentyûzetet ragadni és az oldalvonalakon túlról véleményt formálni. Csapjunk is rögvest a lovak közé, íme lányaink 2010/2011-es szezonjának tömjénezése, keresztvízlehúzása!
A szezon gráciái (Aranycsizmaszár díj): Na, tudjuk le gyorsan a kötelezõ köröket a számokkal! A szereplési listán a sztahonvista munkabrigád képviseletében a Szabó Annamari, Molnár Zsófi, Galgócz Edina, Vida Orsi kvartett házon belül 25/25-ös mérleggel végzett legelöl, de Farkas Móninak sem kell az idénybeli 24 meccsével a falnak rohannia. A lórúgás erejével felérõ löketeket útnak indító - és az esetek többségében célt is találó - Molnár Zsófi 17 ágyúgolyójával a házi gólkirálynõi címen túl az összetett mezõnyben is elõkelõ helyen vert cöveket. A gólpasszok és a kanadai táblázat ezúttal a feledés homályába kényszerülnek, mivel a mélyen tisztelt bírói kar tagjainak még az is elegendõ - sõt, olykor megterhelõ - feladatnak számított, hogy a tényleges gólszerzõ mellé írják be a fát. Ellenben, aki az idény elején azt mondja nekünk, hogy egy 25 mérkõzésen elért 4(!), azaz négy sárga, nulla piros lap mutató nem elegendõ a Fair Play díjra, akkor cserébe megettük volna a kalapunkat. Nos, szép lassan kezdhetjük csócsálni a fejfedõt, ugyanis a Galaxis NFE és a Kiskunfélegyházi Mókusok is 2-2 sárga cetlivel vészelték át az idényt - mindez egy cseppet sem von le a széllel szemben is mindvégig alázatosan és szabályosan küzdõ lányaink érdemébõl. Az utolsó számháborúban a kapott és lõtt gólok kerülnek elõtérbe. Lányaink védekezését dicséri az a tény, hogy az alapszakaszbeli mutatók szerint Szabó Annamari az igen elõkelõnek nevezhetõ 5. pozícióban végzett a kapusrangsorban. Támadójátékunk kapcsán elsõ bliccre ránézésre azt állapíthatjuk meg, hogy az ellen kapuja elõtt idõnként meglehetõsen kevés babér termett számunkra - itt csak a mezõny végén kullogunk. Ugyanakkor érdemes lenne egy olyan statisztikát készíteni, ami a lõtt gólok hatékonyságról (szerzett pontok/lõtt gólok) szólna - magyarán szólva a találatok hány pontot hoztak a konyhára. Bizton írom le: jó páran hátast dobnánk az eredmények láttán.
A szezon legFényesebb találata (Falcao-plakett): Galgócz Edina a címvédõ Vestának lõtt gólja láttán dobjuk gyorsan a kukába Kovács Kálmán „Ha az a lövés bemegy, akkor gól.", valamint Urbányi István „A meccseket gólok nélkül kell értékelni" klasszikusait és tapossuk is meg jó alaposan. Csapatkapitányunk jobbosa az idény során többször is nagyon elsült egy-egy rögzített játékhelyzetet követõen, ám a fehérvári katlanban a késõbbi bajnokcsapat játékosaival szemben végigvitt, az egész pályát felölelõ szólójára méltán lehet büszke. Jutalma: a társak által fényesre suvickolt cipellõjén túl egy szifonnyi fényes nedûJ Itt az idõ, hogy takarékra tegyük magunkat a fölösleges szómenés terén és átadjuk magunkat a Vesta TV által megörökített jelenetsornak (az akció a youtube-os videón 0:45-nél kezdõdik).
A szezon futbalettos mozzanata (Freestyle díj): Következzen most egy tipikusan ínyenceknek való kategória. A mérkõzésrõl mérkõzésre járó fotósoknak hála a jéghideg sör limonádé hintaágyas kortyolása közepette a fulladásos nevetõgörcs állapota kerülget bennünket a tucatnyi megmosolyogtató kép szemügyre vételezésekor. Baksai Vica önfeledt szárnyalása, Vida Orsi karatekölykös rúgómozdulata - bizonyára nagy hatással lehetett rá a Tsubasa kapitány címû anime - is külön bekezdést érdemelne, de még rajtuk is túltett a break táncos Szabó Annamari. A megannyi parádés védést bemutató kapusunk a legendás kolumbiai kapus skorpiórúgását megirigyelve egy meglehetõsen sajátos verzióját választotta a büntetõ hárításának a Kiskunfélegyházi Mókusok ellen. „Jelszavaink valának": Szemeket a fotókra szegezz!
A szezon észrevétele (Arany Okuláré díj): Nõi együttesünk találkozóira mindig is egy magával ragadó élménynek számít kijárni, hiszen akik nem csukott szemekkel és fülekkel teszik mindezt, azok - eredménytõl függetlenül - garantáltan egy jegyzettömbnyi aranyköpéssel gazdagodnak. A mókázásban különösen a Svájcból hazatérõ és a zavarórepüléseivel, hangeffektjeivel a védõket õrületbe kergetõ Budai Bori járt az élen, ám most mégsem egy "fb-n tömeges lájk" típusú hozzászólást emelnénk ki az esélyesek közül. A befutónak egy „Csak az okos ember rak rendet. A zseni átlát a káoszon" töltetû mozdulatsor bizonyult, ami Farkas Móni nevéhez fûzõdik. Ezt írtuk a 2011. február 20-ai találkozón a farzsebébõl hirtelen elõhúzott mestermunkájáról:
„ 9.p.: Hooo-hooo-hóóóóóóó, újabb GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! A kezdõkörben álló Farkas Mónihoz került a laszti, aki elõbb felnézett, hogy mit is kezdjen vele. A következõ pillanatban már csupán azt konstatálhattuk, hogy a magas ívben szálló játékszer az alapvonaltól két lépésnyire tartózkodó Winternitz Zsuzsanna fölött a Galaxis ketrecébe „kért" leszállási engedélyt. Elképesztõ találat, 0-2! "
A szezon leggyümölcsözõbb duplázója (Aranyalma díj): „Minden nap egy alma és a doktor alma." - olvasható a komment a bajnokira almát falatozóan bemelegítõ Pfundtner Vivi képe alatt. A váratlan fordulatokban gazdag kiskunfélegyházi tortúrára a mesebeli gonosz boszorka minden bizonnyal alaposan összecserélhette az üvegcséket, hiszen a támadószekcióban tüsténkedõ Csipkerózsikánk helyett az õt õrzõ bekkek szenderültek mély álomba. A parádés hatásfokkal sürgõ-forgó, spárgázó mozdulatával még labdát is lopó csatárunk termése a lefújást követõen két találatra rúgott, amivel oroszlánrészt vállalt a tavasszal nagy menetelésbe fogó Mókusok pillanatnyi feltartóztatásában. A pontszerzést jelentõ falatozás duplázás meghozta a gyümölcsét - egy apró lépést a bennmaradáshoz vezetõ úton - és mint tudjuk, a gyümölcsbõl pálinkát lehet fõzni. Még az almából is!
A szezon labdazsonglõre (Arany Csellókirálynõ díj): Még a komplett nõi élvonalbeli mezõnyben sem túlzottan gyakoriak a látványos cselsorozatok, így Farkas Móni miskolci produkciója vitán felül az legemlékezetesebbek közé tartozik. Technikás támadónk trükkjeivel többször is csomót kötött aktuális õrzõje lábára - a „..bogozd ki újra!" 30Y-s nótát dúdoló nézõközönségbõl néhányan már csak a „brazil kört" hiányolták a repertoárból. S hogy nem csupán egy öncélú bûvészmutatványról szól a fáma, azt Farkas Móni egy gól+két gólpassz mutatója hûen támasztja alá.
A szezon legbosszantóbb történése ("A magyar narancs" díj): Két jelentkezõ is van eme nem túl becses címre, ám miután kettõjük viszonya a dél-amerikai szappanoperák szerelmi sokszögeinél picit szorosabbnak bizonyul, így most egy kalap alatt tárgyaljuk õket. A súlyos sérülések miatt már a rajtnál népes civilhad foglalt helyet a mieink kispadján, s a mesebeli kisgömböc módjára támadó nyavalyák miatt a listán szereplõk száma egyre csak bõvült és bõvült. Sajnos közülük a Szõllõsi Julcsi, Biri Elvira, Kiss Klaudia trió egész évre a partvonalon túlra kényszerült. Az „együtt megyünk" felfogás azonban mindannyiukat - kevésbé és súlyosabban sérültet - a csarnokba csábította a vasárnapokon, hogy aztán ki fotósként, ki ideiglenes kapusedzõként, ki egyszemélyes szurkolótáborként vegye ki a részét az egészbõl. S itt érkeztünk el a másik sarkalatos problémához, a finoman szólva is minimális számú nézõközönséghez... Hibát követtek el azok, akik a kezdeti vereségek után leírták a csajokat, ugyanis a félévhez érve a Tóth Karcsi által vezényelt mókás gyakorlatoknak hála a gárda védekezése és támadójátéka úgy állt össze, mint két kicsi lego. Sajnos ez a drukkerhad számában egyáltalán nem mutatkozott meg. Mi több, a legégetõbb baj az, hogy most is csak az veszi magára az imént leírtakat, akinek nem inge...
A szezon legidegborzolóbb 40 perce (Remegõ Lábak díj): Ezért is bosszantó a fentebb említett "néhány kószáló ember/mérkõzés" ténye, mivel az ELTE-s hölgyek a „kötelezõnek számító" tanulópénz megfizetése után szinte képtelen voltak izgalmaktól mentes találkozót játszani. Az idény egészét tekintve a Galaxis NFE elleni februári derbi szoros küzdelemben orozta el a pálmát 24 sorstársa elõl. A döntés hátterében két, bravúrnak számító tényezõ lapul meg. A fõvárosi alakulatok közös élettörténete során kéz a kézben segítették át egymást a soron akadályokon - feljutás, élvonalbeli tagság megõrzése -, de amikor „házon belüli" randevúra került sor, úgy a mi lányaink rendre fejet hajtottak a tesó elõtt. Majd jött a februári összecsapás, melyen a látványos technikai nyalánkságok helyett az odaadás és a szív diktált. S ez a szív az idény egyik legfontosabb meccsén mindenkiben egyszerre dobbant meg - leszámítva azon szurkolókat, akik az izgalmak és remegõ végtagok közepette már a tartalék peacemakerért folyamodtak. Másrészt a mieink ezzel a gyõzelemmel két legyet ütöttek egy csapásra: a bennük lakozó félelmet, kétkedést is képesek voltak két vállra fektetni. Ennél nagyobb siker, kincs kevés létezik szerte a nagyvilágban.
A szezon flipperezése (Tingli-tangli díj): A csocsós jelenetekben (is) bõvelkedõ 10 hónap egyik ékességeként kapásból a sikeres szegedi kiruccanás végkimenetelét eldöntõ akció jelenik meg lelki szemeink elõtt. Egy hazai védõn megpattanó lövést követõen a lepattanóért Baksai Vica bátran szállt szembe a túlerõvel - kapus+másik hátvéd -, miközben a lelátón kedvenceikért szorítók lélegzetvisszafojtva lesték, hogy mit hoz a párharcuk. Kipattanó, elpattanó, megpattanó vagy egy „szimpla" kapuba bepattanó labdát? A „ma született bárány ártatlanságával" somolygó hátvédünk a Mátrixból ellesett trükkökkel préselte át magát és a játékszert az elõtte tornyosuló játékoson. Mikor már mindenki azt hitte, hogy az évad elején a Tolna-Mözstõl átigazoló leányzó túl van a nehezén, akkor a laszti egyszeriben a „Keresem az utam..." címû Ákos slágerre kezdte el dúdolni. Komoly dilemmának bizonyult mindez Vica számára, aki végül a jókora rúgás vagy a bogyó kézben babusgatása helyett egészen a gólvonalon túlra dédelgette társát, hogy azt követõen az õt ünneplõ lánykoszorú kellõs közepén kössön ki. Köszönjük figyelmetek, a Tingli-tangli díjas sztori meseszerû változata címû rovatunkat olvashattátok.(Nem szívesen kérnénk elnézést a valóság továbbképzeléséért, ugyanis aki már eddig eljutott az összefoglalóban, azt legalább annyira a feje tetejére ejtették, mint ezen sorok írójátJ)
A szezon vendéglátása (Terülj-terülj asztalkám díj): Lassítsunk egy picit, hogy is van ez? Ha nyerünk, azért iszunk öblögetünk, ha kikapunk, akkor azért, ha pedig döntetlenre végeznénk, akkor majd csak elhajlunk az egyik szélsõség irányába. Szerencsére az utolsó verzió olyan ritka volt, mint a fehér Zorró. Hölgyeink menetelése során az imént ismertetett képlet annyiban változott, hogy a gyõzelem mámoros ízéhez mindig sikerült hozzácsapni némi desszertet, finomságot, nassolnivalót. Minden egyes diadal párját ritkító délutánnal kecsegtetett, de a tolnai dínom-dánomok minden elképzelhetõn túltettek. A tolnai leányzók - Baksai Vica és Pfundtner Vivi - szülei, rokonai fáradtságot, hangot és idõt nem sajnálva elõbb a tolnai B-közép csábítása ellenére szurkolták ki az ELTE SE-s csajok sikereit, hogy aztán a hazai ízek kerüljenek fõszerepbe. Megérte, nem kicsit, nagyon-nagyon. Arról nem is beszélve, hogy így lett ez jól „kitalálva", máskülönben egy hosszabb gyõzelmi széria során azt vettük volna észre a másikon, hogy már csak gurulva tudunk közlekedni.
A szezon legELTE-sebb pillanata (Arany Könnycsepp díj): Dobpergés és miegymás... Ha jobban belegondoltok, akkor nagy zsákbamacskát nem árulunk el azzal, ha azt pingáljuk le ide: egy újonc csapat életében a megérdemelten kivívott bennmaradásnál nagyobb örömet aligha lehet elképzelni. Pontosan így van ez a mi lányaink esetében is, akik egy borús salgótarjáni vasárnap délelõtt kemény, vaskos fába vágták bele a fejszéjüket. Szerencsére a 18 fordulós alapszakasz során mindig akad legalább egy olyan átlagon felüli teljesítmény, ami arra sarkallta õket, hogy „még, még, még, ennyi nem elég". Majd jött a Szegedi Boszorkányok elleni sorsdöntõ összecsapás, s az addigi gyengébb hazai szereplést a suttyba dobva, egymásért csúszva-mászva, parkettát felszántva saját erejükbõl õrizték meg az élvonalbeli tagságukat. A rend kedvéért következzen ízibe egy gyors névshowrolvasás: Albert Eszter, Baksai Éva, Barabás Bea, Biri Elvira, Budai Borbála, Farkas Mónika, Galgócz Edina, Juhász Adrienn, Kiss Klaudia, Molnár Zsófia, Pfundtner Vivien, Szabó Annamária, Szabó Éva, Szabó Viktória, Szlávi Anna, Szõllõsi Júlia, Vida Orsolya és Tóth Károly. Továbbá nem szabad szó nélkül elmenni a lányokat az élvonalba terelõ, jelenleg a klub utánpótláscsapatában pallérozódó fiatalok zökkenõmentes beépítéséért felelõs Ternyák Miki és segítõkész pajtásának, Veres „Totó" Zoli szerepvállalása mellett. Kerek-perec kijelenthetõ: az imént felsorolt emberkék eltökéltségének köszönhetõen divatossá vált a futsal sportága egyetemünk berkein belül. Fõhajtás, kalaplengetés, vastaps jár nekik!
Ui.: Ha valaki leküzdhetetlen vágyat érez, hogy csatlakozzon hozzájuk, azok számára elõszeretettel ajánljuk az eltesenoifutsal@gmail.com-s elérhetõséget.
Kis Róbert
ELTE Online
