Úgy gondolom, hogy a Ferencváros csapata az idény az egyik, ha nem a legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy a bajnokság 4. helyén végzett elsõ NBI-es idényében.
A bajnokság alapszakasza felemásra sikerült a zöld-fehér gárdának. Az elsõ nyolc fordulóban 3 gyõzelem, 3 vereség és 2 döntetlen állt a csapat neve mellett, és ez az 50%-os teljesítmény meglepetésre az 5. helyre repítette a csapatot a tabellán. Az ezt követõ 4 fordulóban aratott gyõzelmek hatására azonban nem csak elõreléptek a 4. helyre, de meg is erõsítették azt, ugyanis 8 pont elõnyre tettek szert az 5. helyen álló Tolna-Mözs gárdájával szemben a 12. forduló után. Ezt követõen a csapat hullámvölgybe került, és a gyõzelmi sorozatot 5 egymást követõ vereség követte, melyet a Fradi mögött álló csapatok egyike sem tudott kihasználni, így az alapszakaszt gyõzelemmel befejezõ fõvárosiak a 4. helyen bejutottak a felsõházi rájátszásba.
A rájátszásban Deli Anikó edzõ szavait idézve „az esélytelenek nyugalmával" léphetett pályára a Ferencváros, amely a bajnoki elõdöntõben a bajnokság toronymagas esélyesének számító Vesta ellen lépett pályára, és idegenben 8:3, hazai környezetben pedig 7:4-es vereséget szenvedve a kisdöntõben folytathatta menetelését. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a második mérkõzésen 4:2-es Vesta elõnnyel fordultak a csapatok, ám a Ferencvárosnak sikerült kiegyenlítenie, és 10 perccel a mérkõzés vége elõtt 4:4 állt az eredményjelzõn. Az Univerzum csapatát kivéve (akik vezettek is) ezt megelõzõen egyetlen csapat sem tudta kiharcolni a döntetlen állást a Vesta ellen ebben az idényben (a 0:0 kivételével persze, amely minden esetben elõfordult a mérkõzések kezdetekor).
Az elveszített elõdöntõ után a csapat Miskolcra utazott a bajnoki bronzéremért, ám ott nem tudták azt a játékot nyújtani, mint amit a Vesta elleni második mérkõzésen. Bátortalan volt a játékuk, kevés volt a labda nélküli mozgás, és nem tudták az ellenfél térfelén megtartani a labdát. Nem tudom mire lett volna elég a Fraditól megszokott határozott, bátor játék a miskolci kisdöntõben, de minden bizonnyal legalább megnehezítették volna a hazaiak dolgát, akik megérdemelten lettek bronzérmesek. Így azonban a 6:0-s hazai siker után a zöld-fehérek a 4. helyen végeztek, ami nagy sikernek számít az újonc csapatnak.
A csapat legeredményesebb góllövõi Szabó Anita (18 találat) és Sütõné Geczõ Erika (15 találat) voltak. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy kapusposzton sérüléshullám sújtotta a csapatot, ugyanis a bajnokság elején kezdõ Mészáros Enikõ után a második számú hálóõr, Ágas Dorottya is megsérült, így az idény közben igazolt Lóderer Kitti védte a Fradi kapuját a bajnokság alapszakaszának végén, és a rájátszás során, azonban ez a sérülés-sorozat nem jelentett minõségi csökkenést a Fradi kapujában.
Kíváncsian várjuk a fõvárosi alakulat következõ szezonját, hiszen a csapat önmagának tette magasra a lécet az elsõ NBI-es idényében mutatott játékával. A léc átugrása nem lesz egyszerû, de a csapat tagjainak képességeit látva, és Deli Anikó edzõ fanatizmusát ismerve egyáltalán nem lehetetlen...
Móra Ákos
