A Ferencváros, ahogy az elmúlt években, most is nagy reményekkel vágott neki a szezonnak, ami eddig elmaradt, de a fejlõdés érzékelhetõ volt. Elsõ szezonjukban újoncként a 9. helyen zártak, két éve 7.-ek voltak, míg tavaly az 5. helyre futottak be. Ha csak matematikailag nézzük, akkor idén a bronzérem lehetett a cél.
A rajt ehhez képest más képet festett. Döntetlen a Vasassal otthon, vereség Gyöngyösön, majd két gyõzelem, majd két újabb zakó. Ekkor visszatért a csapathoz a válogatott kapus, Tóth Gyula, illetve ekkor mutatkozott be Csopaki István, akirõl ekkor még senki nem gondolta, hogy a bajnokság legnagyobb felfedezettje lesz és végül 23 meccsen 40 gólig fog jutni és a rájátszást is tekintve a bajnokság gólkirálya lesz.
A Fradi innentõl kezdve kezdett magára találni, megszorította a Berettyót és játszott egy magas színvonalú meccset az ETO-val, majd egy sporttörténelmi meccsre is sor került. Az õsi rivális ellen végre teremben is összecsaptak. Az Újpesttel egy teltházas, hihetetlen hangulatú meccsel megkezdték az õszi hajrát, de Miskolcon pofonnal záródott, de jött a tavasz, ahol kimagasló teljesítménnyel egészen a harmadik helyre jutottak a tabellán. A 3 profi csapattól ugyan kikaptak, de összes többi riválisukat magabiztosan verték. A Fradi elsõ sora nagyon összeállt.
A kezdõ 5-ös Tóth - Kun, Bita, Csopaki, Bita szállította a gólokat, míg mögöttük a fiatalok tették a magukét, akiket Fehér mester részben kényszerbõl részben tehetségüknél fogva beépített a csapatba. Volt olyan találkozó, ahol 5 18-19 éves játékos szerepelt az együttesben.
A rájátszást a Vasas ellen kezdték a negyeddöntõben és két könnyû és egy szoros gyõzelmet aratva bejutottak a 4 közé. A Berettyó következett, de hiába sikerült õket megszorítani, túl nagy falatnak bizonyult. Az elsõ felvonáson ráadásul nem csak a találkozót veszítették el, hanem csapatkapitányukat, Kunt, illetve Temesit, akik a kiállítás sorsára jutottak. Ez elõrevetíttette a 2.-3. meccs sorsát, ami be is igazolódott. Az MVFC hozta a kötelezõt, így a Fradinak maradt a bronzmeccs.
A Ferencváros úgy készült, hogy eddigi legnagyobb sikerük elõtt állnak. Ennek megfelelõen az elsõ meccset, ha csak büntetõkkel is, de hozták, így ott voltak a történelmi gyõzelem kapujában. A 2. ütközetben aztán hamar kiderült, hogy az éremosztó ezen az estén elmarad. Az Aramis 3 perc után 3-0-ra vezetett és 9-ig meg sem állt. Jöhetett a mindent eldöntõ 3. találkozó, ahol az elsõhöz hasonlóan hatalmas izgalmakat történtek. Elõbb hosszabbítás, majd hatméteresek következtek. Az idegek csatáját ismét a Fradi bírta jobban, így megszerezte története elsõ érmét, ami egy bronzban teljesedett ki.
