A Gyõr legfõbb riválisának számítottak tavaly és ez ebben az évben sem volt másképp. Sikerült a keretet egyben tartani és melléjük még igazolni is. Megszerezték többek közt az egyik legnagyobb tehetségnek tartott, fiatal Rábl Jánost. A kispadon Szitkó Róbertet a Szlovák Bacsó Richárd váltotta.
Ha valakit esélyesnek tartottak rá, hogy letaszítsa a Gyõrt a trónról, azok a Mezei legények. Végig tapadtak ellenlábasukra az õszi szezonban, egyedüliként csak õk tudták megszorítani a Rába parti csapatot, de az is igaz, hogy az elmúlt évekhez képest, többször is csak szerencsével szerezték meg a gyõzelmet és több soványka, egy gólos gyõzelmet arattak.
A tavaszt egy nagy pofonnal kezdték. Hazai környezetben kikaptak a sereghajtó Csömörtõl, de ez nem törte meg õket és tovább gyûjtögették a pontokat, várva, hátha az ETO hibázik. A tavasz rangadóján már a gyõzelem kapujában voltak, de egy ritkán látható potyagóllal elbukták a 3 pontot és az esélyt, hogy esetleg megnyerjék az alapszakaszt.
Elérkezett a kupadöntõ, ahol a tavaszi egymás elleni meccsbõl próbáltak erõt meríteni, hogy ha ott majdnem sikerült, akkor most miért ne sikerülhetne. A vége 9-1 a Gyõrnek, esélyt sem adva a Berinek.
Maradt a bajnokság, ahol a 4 között a Fradi várt rájuk, akikkel a bajnokságban is és a kupában is találkoztak és mind a négyszer éles, parázs meccsen, de nyertek. Most sem volt ez másként, de érzõdött, hogy valami nem úgy mûködik, mint elõtte. Nem voltak olyan ellenállhatatlanok, mondhatni csak rutinjukkal húzták be az elõdöntõt, ami nem volt túl jó elõjele a bajnoki döntõnek, amit még tetézett, hogy elõbb Nagy Tamásnak, majd Rábl Jánosnak szakadt el a keresztszalagja, majd brazil gólfelelõsük is a maródiak listájára került. A tartalékos Berettyó csak megszorítani tudta ellenfelét mind a 3 találkozón, ami csak a tisztes helytálláshoz volt elég. Mindent elmond az egykori bajnokcsapat szezonjáról, hogy a finálé 3. meccsére mindössze 7 mezõnyjátékossal utaztak el, igaz így is közel voltak a meglepetéshez.