Dróth Zoltán és Dávid Richárd után, újabb válogatott játékosunk próbálhatja ki, milyen a légiós élet. A 106-szoros válogatott Rábl János közel egy évtized után távozik a címvédő Berettyóújfalutól és az olasz élvonalban folytatja pályafutását. Leendő együtteséről, és a Mezei-Villről kérdeztük.
Régebben is közel voltál külföldi szerződéshez, spanyol első osztályról lehetett hallani. Akkor miért nem sikerült?
– Többször is terveztem már, hogy kipróbálom magam külföldön, de sérülések és egyéb körülmények sajnos akkor még nem tehették lehetővé. Mindig is vágytam arra, hogy egy, a magyarnál erősebb, európai Top bajnokságba igazoljak. Emiatt mindig is volt bennem egy hiányérzet, amit most végre magam mögött hagyhatok.
Mikor és hogyan került képbe először leendő csapatod?
– Üveges Katalinnal való megismerkedésemnek, és az ő kapcsolatrendszerének köszönhetően sikerült felvenni a kontaktot több olasz klubbal is, akik szívesen láttak volna a csapatukban. Több hónappal ezelőtt kezdődtek úgymond a puhatolózások, de egészen az VB selejtező végéig kérdéses volt bennem, hogy melyik klubnál fogom folytatni a pályafutásom. Végül a Latina mellett döntöttem.
Mit lehet tudni az új csapatodról?
– Latina egy hangulatos olasz kisváros, Rómától délre, 70 km-re, közel a tengerparthoz. Olasz edzője van az együttesnek, és van két spanyol és két japán légiósa is rajtam kívül. Tavaly 10. helyen végeztek, és jelenleg is a 10. a bajnokságban az alakulat. A cél, hogy a 16 csapatos bajnokság első felében végezzünk, mert akkor vehetünk részt a rájátszásban, ehhez terveznek még újabb erősítéseket. A szerződésem a bajnokság végéig szól, és utána meglátjuk, hogy lesz-e közös folytatás. Aminek kifejezetten örülök, hogy a Latinában is a 9-es mezben fogok játszani.
2010.09.13-án léptél pályára először Berettyóújfalu színeiben Csömörön, ahol rögtön góllal mutatkoztál be. Vissza tudsz emlékezni arra az időszakra, amikor odakerültél?
– Nagyon sok érzés kavarog most bennem. Nagyon sokat kaptam a Mezei-Villtől. Szinte gyerekként kerültem ide, és felnőttként távozok. Ritka, hogy egy játékos ilyen sok időt tölt el egy klubnál. Ám úgy érzem, most élnem kell a lehetőségeimmel. Hálás vagyok, hogy ilyen sokat játszhattam itt, és azért is, hogy a kettős érzés ellenére, nem gördítettek akadályt a távozásom elé. Tudták, hogy ez már egy régi álmom volt, és támogatólag intézkedtek az érdekemben.
Mi fog a legjobban hiányozni?
– Legjobban a csapat fog hiányozni, hiszen nem csak csapattársak voltunk, hanem nagyon sok játékossal igen szoros barátságban állok, továbbá a szurkolók szeretete, amit a búcsúzásomkor megtapasztaltam. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretnek. Ez számomra egy fantasztikus élmény volt, és köszönöm mindenkinek a támogatást!
Mit tehetnénk hozzá az elhangzottakhoz, mint azt, hogy, Jó szelet, és szerencsés partot érést Janó !
