Szombathely befogadta Turzó Józsefet, és a futsalt is
2018.01.14 | 19:46
Bő egy éve vagy Szombathelyen, teljesen sikerült beilleszkedni?
- Nagyon nehéz volt a váltás egy évvel ezelőtt, családot, sok barátot, nagyon szép emlékeket hagytam hátra, amiért hálás lehetek minden olyan embernek, aki szeretettel és bizalommal fordult abban az időszakban felém. De mindenképpen eljött a váltás ideje. Egy teljesen új közeggel (város, klub, emberek) találtam magam szemben, amit nem volt könnyű megszoknom, hiszen ahogy mondani szoktam az idegpályák már be voltak járódva. De az a szeretet és legfőképp bizalom, amit kaptam megkönnyítette a váltás okozta nehézségeket. És fontos volt az is, hogy családom is velem tudott tartani, így a kezdeti nehézségeket együtt tudtuk megélni.
Mennyiben más a munka a Haladásnál, mint volt Berettyóújfaluban? Vagy az edzői szakma nehézségei mindenhol ugyanúgy tapasztalhatók?
- A játékos mindenhol játékos, az edző mindenhol edző, mégis sok a különbség a két hely között. Itt egy nagycsalád, a Haladás család részeként globálisan kell gondolkozni a szakosztály életéről. Valamint egy aránylag fiatal klubról van szó, amely évről évre próbál előrelépni, fejlődni, amiért a vezetők mindent meg is tesznek, tapasztalnak, javítanak, dolgoznak. Persze sokkal másabb az ausztriai közelség miatt, a nagypálya elszívó ereje hatványozottan jelentkezik. Ám mindenképp keressük azokat a játékosokat, akik a futsal iránt elkötelezettek, így lépni előre a hosszútávú jövőt magunk előtt szemmel tartva.
A mezőny kiegyensúlyozottságában, helyi okokban, esetleg másban kell azt keresni, hogy nagy bravúrok mellett nem várt eredmények is becsúsztak nálatok ősszel?
- Mindenképpen úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban a bajnokság csapatai stabilizálódtak, egyre több egyenlő esélyekkel induló csapat van, aminek köszönhetően bárki megverhet bárkit (talán ebben az évben kivételnek érzem a Berit, hiszen nagyon sok külföldi játékossal kiemelkedik a mezőnyből, a győri helyzet pedig mindenki számára ismert). Az edzőképzésnek köszönhetően már nagyon sokan ismerik a szakmai gondolkodásomat - kicsit szerénytelenül kijelenthetem – filozófiámat. Azt, hogy próbálok rengeteg tudást, gyakorlati és lexikális (nagyon fontosnak tartom a vezérszavak általi gyorsabb meccselést), átadni a játékosoknak, ami rövidtávon hullámzó teljesítményt hozhat elő. Azért, hogy például már a rájátszás mérkőzései során ki tudják hozni a játékosok magukból a maximumot. Nagyon fontosnak tartom a játékosok képzését, de fontos tudni, hogy ehhez idő kell, hogy ezt a gondolkozást a játékosok is megértsék és magukévá tegyék. Látom, hogy egy-egy játékosom milyen fejlődésen ment át a fél év során, csak azért, mert nem bizonytalanodott el, és nagyon alázatos volt egy – egy rosszabb időszak után is.
Az MVFC-nél nagy hangsúlyt fektettél arra, hogy nemzetközi szinten is naprakész legyél a szakmában. Megmaradt ez továbbra is? Tartod a kapcsolatot külföldi edzőkkel, látogatod-e a futsal szakmai oldalakat?
- Természetesen ez itt sem maradt el, hiszen egy edző önképzése nem állhat meg eredményesebb időszak után sem. Hiszen önmagunk gátja lehet az, ha úgy tekintünk magunkra, mintha minden tudnánk. És mint az edzőképzés egyik oktatójaként, ez talán a kötelességem is.
Persze fontos az is, hogy ne csak a szakmai oldalunkat fejlesszük, hanem az ezt támogató tudásunk is bővüljön, akár gondolok itt az egyik hátrányomra, a nyelvtudásra, a közelmúltban és a jelenben ezt is elkezdtem orvosolni.
És ha az egyik kulcspontjából kiindulva futsalunk jövőjével kapcsolatban - véleményem szerint - ami a futsal és nagypálya kapcsolatából tekint erre a kérdésre, azt mondhatom, hogy itt Szombathelyen nagyobb lehetőségem van nagypályás edzőkkel tartani a kapcsolatot, szakmai tapasztalatot cserélni, ezáltal fejlődni. Itt kiemelem volt pályaedzőmet és azóta is barátomat, Bánfalvi Zsoltot, aki jelenleg a másodosztályú Sopron pályaedzője, és elkötelezett híve a futsalnak, és akivel többek között több bemutató edzést tartottunk nagypályás csapatok számára.
A hazai szakmai viszonyokat hogyan látod? Lehetne-e valamilyen előremutató közösséget formálni a magyar edzőtársadalomban? Akár személyes találkozókat szervezni, akár internetes fórumot létrehozni?
- Ezt egy picit másképp látom, mint ahogy a kérdésben benne van. Egy egészséges szakmai és baráti kapcsolat már kialakult a jelenlegi futsal edzői társadalomban, persze vannak, akik nem tudnak részévé válni bizonyos okokból, de ők sincsenek kizárva. És mint köztudott, hogy az edzőképzésben is részt veszek, és mivel az UEFA B tanfolyam akkreditációjának köszönhetően bekerültünk az MLSZ edzőképzés égisze alá, aminek köszönhetően, amit már régóta terveztünk, az úgymond most kötelezővé válik, hiszen továbbképzéseket kell szerveznünk futsal edzőink számára, aminek a tervezete már leadásra került. Következő időszakban várható ennek kidolgozása és beindítása. Persze erre még sok ötlet van, ami remélhetőleg megvalósítható lesz, hogy kívülről is látszódjon, hogy egy jó edzői társadalom alakult ki az elmúlt időszakban.
Amikor 2014-ben bajnokságot nyertél a Mezei-Villel, akkor sikerült teljesen magyar kerettel ezt megtenned. Ezt talán ott kicsit félreértelmezték és azt gondolhatta a nagyközönség, az került be a köztudatba, hogy ez tudatos volt, pedig aki közel állt a csapathoz, az tudta, hogy az élet hozta csak így, és akár külföldieket is alkalmaztál volna. Most újra dolgozol légiósokkal, mi a véleményed a külföldi játékosok magyarországi szereplésében?
- Két oldalú ez a kérdés. Egyik részről mindenképpen kényszer szüli, hiszen elég szűk a futsalozni akaró valamint tudó magyar játékosok száma, és persze mindenki szeretné tartani a lépést a külföldi játékosokkal rendelkező élcsapatokkal. Valamint nem rossz egy-egy külföldi játékos alkalmazása, mintegy a sportág színesítése céljából, hiszen olyan játékosok ők, akik a futsalon nőttek fel, és ez az életük.
Persze rossznak tartom pl. a háromnál több külföldi játékos alkalmazását egy-egy csapatban, valószínű ezek a csapatok eredményességben felülmúlják a többit, de a magyar játékosok nem igazán lépnek „tétmeccsen” pályára, hiszen szoros eredménynél edzőik nem őket fogják preferálni, főleg ha ez külföldi edzővel párosul. Ezáltal a válogatottunk szereplése szempontjából sem jó, valamint a külföldi játékosok távozása után óriási űr marad egy-egy csapatban, hiszen nem lesz az, aki „húzza a csapatot”, hiszen nem találkoztak olyan éles helyezettel azok a magyar játékosok, akik maradnak, amit a külföldiek eddig megoldottak. Remélem ebben meg tudják tartani a klubok az egészséges egyensúlyt.
A nagypályás utánpótlás és a futsal kapcsolatát is elemezted és ki is dolgoztál programot Fórián Zsolttal közösen erre. A Haladásnál ezt számításba veszik esetleg a labdarúgó együttesnél? Milyen a kapcsolat, milyen a futsal viszonya az anyaklubbal? A nagypálya és a futsal kapcsolatát hogyan látod? Meríthet-e a futsal a szombathelyi utánpótlásból?
- Zsoltit a legjobb szakembernek tartom Magyarországon, elnézést kérek a többiektől, akik nem így gondolják, de ez az én személyes véleményem. Fiatalos hevünkben néha kicsit túlgondoltuk azt, amit le akartunk írni, szerencsére sokat tapasztaltunk, sokat tanultunk, így sokat finomodtak,, emészthetőbbek lettek a leírt gondolataink, és remélhetőleg ez nemsokára nyilvánosságra is kerülhet. És ezzel összefüggésben, aki ismer, az tudja, hogy nekem nemcsak munkám a futsal, hanem szenvedélyem is, ezért sok előadást próbáltam tartani – Zsolttal közösen kidolgozott anyag alapján - a nagypálya és a futsal kapcsolatáról akadémiákon, és más nagypályás csapatoknál. Valamint a közeljövőben újra beindul a nagypályás edzőképzésen a futsal képzés oktatása, amire már ki van dolgozva az előadás-anyag, amit már nagyon várok és örülök neki. És szerencsém van, hogy a Haladás vezetői fontosnak tartják a futsal és a nagypályás képzés összekapcsolását, és ehhez egy nagyszerű szakmai vezetőt találtak Bánfalvi Attila személyében. Így sikerült beindítani a nagypályás kis-korosztályokban a futsal képzést, amit edzőink tartanak, valamint a nagyobb korosztályokban szabad átmenet van biztosítva a nagypályás és a futsal edzések között a játékosoknak. Így került sor, hogy egy komplett nagypályás U19-ből kiöregedő korosztály kezdett el futsalozni, anélkül hogy klubbot váltottak volna. Az ő fejlődésük, valamint a saját U20-as játékosaink érdekében indította el a klub az NB3-as csapatunkat, aminek köszönhetően a közeljövőben nagyon komolyat profitálhat egyesületünk szombathelyi kötődésű fiatalokkal együtt. Ez a hosszútávú eredményes fenntarthatóságot biztosítja.
Két éve ott ültél Belgrádban a lelátón az Európa-bajnokságon. Most tervezed-e, hogy elutazol Szlovéniába is? Hogyan látod az erőviszonyokat nemzetközi szinten?
- Igen voltam, akkor nagyon nagy segítséget kaptam szervezésben egy régi baráttól, amit most nehezen tudok elképzelni, de ha lesz rá mód, egy-két napra mindenképp kimennék. Ugye a spanyolokat mindenki odavárja a döntőbe, és ha nem egy ágon lesznek az oroszokkal, akkor két iskola és stílus mindenképp összecsaphat a döntőben. De persze ágak, szerencsék és sok más tényező miatt nehéz megmondani, ki is a nagy esélyes, hiszen ki gondolta volna, hogy a franciák kiverik a horvát válogatottat a selejtezők során.
A futsal hungary most lett 10 éves. Mit üzennél a születésnaposnak?
- Elsősorban Kasza Jani bának szeretnék gratulálni az áldozatos munkájáért, és megköszönni a futsal társadalom nevében, hogy egy ilyen hosszú távú és kitartó munka eredményeképp egy színvonalas és napra kész honlapot hozott létre, és tíz éve működteti a futsal érdekében.
- Brumár Brumi László -
