Sokan őrültnek, hülyének tartottak, de megérte szerepet vállalnom a női futsalban
2018.02.23 | 08:25
Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy kitűnő szinte már baráti kapcsolatban állunk több mint nyolc éve Szabó Lászlóval a Kalafa mindenesével. Ennek ellenére még sosem mondtam meg neki - maximum éreztettük vele-, hogy mennyire becsüljük és nagyra tartjuk azért, amit évek óta a női futsalért tesz. A vele készített interjú azonban arra késztetett, hogy felvállaljuk nyilvánosság előtt is ezt a véleményünket. Laci ugyanis mindenféle anyagi haszon nélkül, nem csekély anyagi ráfordítással versenyezteti klubját a női másodosztályban, ennek ellenére úgy gondolja megérte belevágnia a nagy kalandba. Őrült? Hülye? Mi inkább megszállottnak, a női futsal szenvedélybetegének tartjuk, de ha lenne még 200 ilyen embere a női futsalnak, alighanem világverők lennénk.
A Kalafa idestova nyolc éve szerepel a női NB II-ben, úgy is mondhatnám, hogy nélkületek nincs is 
másodosztályú női futsalbajnokság. Érdekelne, hogy a névválasztásnak mi a története?
- A kezdet kezdetén, amikor néhány tatabányai lány Kriszta lányommal megkerestek azzal, hogy szeretnének futball tornákon részt venni. Mivel akkori egyesületükben erre nem volt lehetőség ezért fordultak hozzám. Szívesen támogattam őket ebben. Akkori vállalkozásom a Kalafa-ÉP KFT biztosította ehhez az anyagi hátteret. Így mikor felmerült a kérdés, milyen néven induljon a csapat a Kalafa adódott, mint lehetőség, mindenki egyetértett a választásban. Így lett ismert a Kalafa név, ma már mondhatom országszerte.
Hogyan jött az elhatározás, hogy elinduljatok a futsalbajnokságban?
- Amikor megalakult a csapat és az egyesület, lentről indultunk. Fejér megyei keresztpálya, majd Komárom megyei ¾ pálya, utána BLSZ ¾ pálya. Ezt követően a létszám emelkedése, tapasztalatszerzés után egy összetartáson jött az ötlet, próbáljuk ki magunkat futsalban is. Jó ötletnek találtuk, tudtam sok ügyes, technikás, gyors játékos van a keretben. Következő szezontól elindult a Kalafa futsalos története, ami a mai napig töretlenül tart.
Könnyű volt a játékosokat a csapathoz csábítani a kezdetekben?
- Nem kellett senkit csábítani, hamar összeállt az első csapat, majd mindig volt új érkező. Mindig mondtam, az legyen a játékosunk, aki szeretne ide tartozni, itt játszani. Manapság nehéz vidékre, főleg kis csapatba új játékosokat találni, hisz a fővárosi vagy nagyobb klubok vagy anyagi, esetleg egyéb plusz ígéretekkel, na meg a jobb feltételek miatt viszik a lányokat. Ezekkel nem lehet, nem is akarunk versenyezni.
Az első pillanattól kezdve szakosztályigazgatója és edzője is vagy a Kalafának. Rögtön affinitást éreztél az edzősködéshez?
- Én lettem az új egyesület elnöke, edzője, mindenese. Igen, éreztem erőt, motivált voltam, hogy jó csapatot, jó közösséget kovácsoljak. Volt pár jelentkező, aki pénzért vállalt volna szerepet, edzősködést, de ez nem egy gazdag klub.
Még alakulás előtt végeztem MLSZ D tanfolyamot, szerettem volna tovább képezni magam, de erre sajnos különböző okok miatt nem volt lehetőség. A futsaledzői tanfolyamok mindig szezon közepén voltak. Így választhattam, vagy a csapattal meccseken vagyok, vagy tanfolyam. De nem én vagyok az egyetlen a mezőnyben, aki futsal edzői nélkül ül a kispadon.
Nem titok négy lánynak vagy a büszke édesapja, s közülük hárman futsaloznak, s Te vagy az edzőjük is. A lányaid miatt vállaltál szerepet a sportágban?
- Ahogy írtad, büszke is vagyok lányaimra. Kezdettől imádták a labdát, családi házban, nőttek fel. Ennek udvarán mindig, ma is találni pár labdát és manapság sem ritka az otthoni foci. Kriszta már az iskolában kitűnt technikai tudásával, így kis korában a helyi utánpótlásban fiúk között rúgta a labdát. Csapatunk alakulásakor minden előzmény nélkül Zita is csatlakozott, majd 15 évét betöltve Klárika is csatlakozott, előtte több évet edzett már a felnőttekkel. Tehát igen, elsősorban lányaim miatt vállaltam és vállalom a mai napig.
Meglehetősen jól ismerem gyermekeidet, s imádom mindannyiukat, ugyanakkor azt mondom külön idegrendszer, türelem és sok-sok kompromisszumra van szükség ahhoz, hogy a négy nagy egyéniséget kordában tud tartani.
Szenvedő alanyai voltatok annak, hogy az egyik ellenfeletek visszajátszatta NB I-ben szereplő játékosainak egy részét ellenetek és igen súlyos vereségbe szaladtatok bele. Ha rajtad múlna a következő szezonban engedélyeznéd a visszajátszást?
- Hiába ilyen rövid az idei bajnoki szezon, még három meccs hátra van. Az egyiken épp az első helyen álló TFSE ellen játszunk. Saját kezünkben van a sorsunk, bármi lehet még a vége. Sajnálatosnak tartom a visszajátszást és rossznak az ezt megengedő szabályt. A visszajátszás eszközéhez nyúló vezetők indokait pedig szánalmas magyarázkodásnak. Azon a meccsen visszaállhattunk volna és akkor biztosan más eredmény születik, de ez az én felelősségem volt. Biztosan változtatnék ezen a szabályon. Felfelé szabadna játszani, hisz menet közben kiemelkedhet egy játékos és az a fejlődését szolgálja, ha magasabb osztályban is kipróbálhatja magát. De ez a vereséggel végződő meccs, senki fejlődését nem szolgálta! Talán azért is van két osztály, hogy minden csapat és játékos megtalálja ebben a helyét. Ha nem, akár lehetne egy osztályú a bajnokság.
Tóth László a Rubeola FC Csömör edzője kritikával illette a mostani versenykiírást, hiszen a bajnokság március végi zárása és az új bajnokság első fordulója között eltelik közel 6 hónap. Te mit gondolsz erről? Mit fogtok csinálni fél évig?
- Tóth Lacival jó kapcsolatban vagyunk, még ha nem is mindenben egyezik a véleményünk. Ebben a kérdésben azonban mindenképp. Sajnálom, hogy a szezon eleji sorsoláson, megbeszélésen nem tudott ott lenni, így Szamosi Csabával emeltünk szót a mostani versenykiírás miatt, ami jelentős visszalépés az előző évhez képest. A magyarázat, hogy azért kevesebb a meccsnap, mert több a jelentkező csapat……na ez számomra ma is meglepő. Nagypályás csapatoknak biztosan előnyös, hiszen a kinti szezon kezdésre vége a futsal bajnokságnak. Csak felmerül a kérdés, hol vannak itt a futsal érdekei? Nem kellett volna megkérdezni a résztvevő csapatok vezetőit? Mindenesetre tehetetlenek voltunk sajnos, azt a tanácsot kaptuk, szervezzünk tornákat a kieső hónapokban! Remélem azok, akik illetékesek, tehetnek valamit jobban figyelembe veszik a jövőben a női futsal érdekeit.
Miként látod a női szakág jövőképét? Mi úgy tudjuk az NB I-s indulása több csapatnak is több mint kérdéses, s az NB II-ben is történtek visszalépések. Megállítható ez a folyamat vagy hozzá kell szokni ehhez?
- Nem túl rózsás a helyzet. Úgy látom, helyben járás, vagy inkább visszalépés tapasztalható, mint azt az előzőekben elmondtam. Ami pozitívum, lesz végre női válogatott. Az a véleményem, minden inkább a nagypályás labdarúgásról szól és annak kedvez. Az a szabály is érdekes, hogy futsal NBI-ben szabályozva lett az NBI nagypályások játéka, NBII-ben azonban szabadon játszhatnak. Pedig emlékszem, elhangzott, hogy az osztálykülönbségeket meg kell szüntetni. A visszajátszás lehetősége sem erre mutat, egyenlőtlenségeket okoz. Amiket tapasztalni lehet mindkét osztályban, levonulás a pályáról, hamis sportorvosik, lerövidített meccsek, alkalmatlan játékterek, ki nem állás, halasztgatások, na meg a visszalépések! Ezek kaotikussá, tervezhetetlenné, komolytalanná és nevetségessé teszik a bajnokságokat. S mindezt bármiféle következmény nélkül megtehetik olyan egyesületek, akik TAO pénzek millióiból fedezik költségeiket. Sokkal következetesebben kellene kezelni az ilyen negatívumokat, mert rossz fényben tüntetik fel ezt a sportágat. De nálam jóval rátermettebb emberek irányítják a dolgokat. Szurkolok ennek a gyönyörű sportágnak, hogy elismertebb, támogatottabb jövője legyen, hiszen rengeteg embert tehet élményekben gazdaggá.
- Simonyi András -
