Robbanás előtt a hazai futsal! Interjú Kiss Antallal, a futsalbizottság elnökségi tagjával!
2017.02.27 | 12:46
Mit kérdezett a szövetségi kapitánytól? – fordultunk a Kiss Antalhoz, aki MLSZ-tisztsége mellett a piliscsabai futsalklub, a PAFC elnöke.
- Éltem az alkalommal és az iránt érdeklődtem, hogy szerinte egy nagypályás labdarúgó akkor, ha az év egy bizonyos szakában futsallal is foglalkozik, jobb játékos lesz-e. A katalán szakember erre – a költői kérdésre- igennel válaszolt. Azt vallja, ha valaki belekóstol az ún. kisjátékon alapuló rendszerbe, akkor természetesen fejlődik a tudása. De Sito mester ennél messzebb ment, és felsorolt olyan világsztárokat, Ronaldót, Messit, Neymart, Ronaldinhót, akik 12 éves korukig csak futsaloztak. Én pedig, ha visszagondolok a magyar labdarúgás aranykorára, halkan kimondom, hogy valójában Puskás Öcsiék is ezzel a sporttal kezdték, hiszen akkor a grundon focizott minden gyerek. Ott alakult ki az ő játékuk, a rövid passzos, sok mozgásos, dinamikusan szervezett „magyaros stílus”. A 30-as, 40-es években jó minőségű labdához is nehezen jutottak hozzá a gyerekek, maradt a nem pattogó, nehéz rongylabda, a futsal-labda elődje. Ellentétben Angliával, amely a futballnak és a labdagyártásnak is az őshazája. Ott volt felfújt labda, nálunk nem volt. A grundokon a rongylabda megkívánta azt, hogy a játékosok összhangban, egymáshoz közel helyezkedve, lábról-lábra játszanak, kis mozdulatokkal, robbanékonyan cselezve. A gömbérzék sajátságosan alakult ki náluk. Tehát az Aranycsapat tagjai is futsaloztak, vagy inkább „grundsaloztak”. De utánuk Tichyéket, Albertékat, Varga Zoliékat, vagy még később a 70-es 80-as évek generációit is 12-14 évesen igazolták le a klubok. Őket pedig a grundokon, tereken, parkokban, iskolák udvarán fedezték fel a kor jószemű megfigyelői. A fiúk ott csak játszottak, nem számított, mekkora a pálya, meddig tart a meccs, hányan és kik vannak a csapatban, milyen a labda. Ott ivódott beléjük a kombinatív szellem.
A katalán mester nyilván saját tapasztalataira alapozta véleményét, hiszen szűkebb és bővebb hazájában ez a szakág jóval erősebb a labdarúgó életben, mint most Magyarországon.
- De nemcsak Spanyolországban, hanem Portugáliában és Brazíliában is a mai napig része a futballkultúrának a grundfoci, a szabadban való játék és a futsal. Magyarországon is fontos lenne, ha a 6-10 éves gyerekeket olyan hatások érnék, mint az elődöket annak idején a grundokon.
Hogy lehet ezt elérni?
- Úgy, hogy ki kell nyitni a futballpályákat, iskolai tornaudvarokat, tornatermeket. Édesapám, Imre bá’ 50 éve utánpótlásedző Székesfehérváron. Ő azt mondja: menjenek be a pályákra a fiatalok és focizzanak. Legyen meg a „grundélmény”. Mindegy, milyen labdával, mekkora kapura, ki ellen, csak játszanak, mert a mai gyerekek elszakadtak a mindennapi focitól. A futsal ehhez hozzá tud járulni akár négy évszakban, akár csak novembertől márciusig. Vérmérsékletünk, testfelépítésünk, gondolkodásunk alapján a sok érintéses, technikás, fifikás focihoz közelebb állunk, mint a britek vagy a németek. Amit ők képviselnek, az más „kávéház”, mi a saját stílusunkat is bele tudjuk tenni a fősodorbeli, divatos fociiskolák kelléktárába!
A Futsalbizottságnak vannak erre tervei?
- Dr. Drucskó Zoltán elnök, aki az egyik legjobb európai futsalműhelyt vezeti, elkötelezett a futsal segítő szerepének kialakításában a magyar foci világában. Ehhez az kell, hogy a futsal önálló szakágként működhessen az MLSZ-en belül, ne a szociális futball keretei között. Meg kell kapnia a futsalnak ezt a lehetőséget, hiszen a FIFA és az UEFA rendszerében önálló szakág, komoly háttérrel, utóbbiban a szlovén elnök, Ceferin támogatásával. Ezen kívül a futsal akkor tudja a magyar labdarúgást szolgálni, ha késő ősztől kora tavaszig nagyobb szerepet kap. Hiszen ekkor a gyerekek nagy részének az életéből kimarad a foci. Hidegben, hóban, fagyban a kisebbeket még a műfüves pályákra sem engedik ki. Arra lenne szükség, hogy ezekben a hónapokban – szakmai felügyelettel – a futsal vegye át a vezető szerepet. Így a gyerekek megismerhetnék ezt a különleges játékot, rájöhetnének arra, hogy csodákat lehet művelni a labdával, lehet úgy játszani, mint az Aranycsapat vagy Guardiola Barcelónája. A játékosok minden futsallal eltöltött óra után jobbak lesznek. És még nem beszéltünk az iskolákról, hiszen kispálya mindenhol van… Az iskolai udvarok gumiburkolása is nagy lendületet adhatna.
A teremben, a kispályán teljesen mások a körülmények, mint a füvön. Nem zavarja meg ez a fiatal játékosokat?
- Nem, csak a javukat szolgálja. A futsaledzésen egy gyerek több százszor ér labdába. Megszereti, dédelgeti, játszik vele, rengeteget lő kapura. Az említett országokban a srácok sokszor fociznak a homokban, nem pattogós labdával. Tíz-tizenkét éves korig a labdával való barátság határozza meg a képzést. S ha már kialakultak a finommozgások, akkor lépnek tovább a nagypálya felé.
Ehhez a mai magyar rendszert alaposan át kellene alakítani.
- Igen. De nálunk a képzés ma olyan, mintha elsőben nem vonalas irkába, vastag irónnal kezdenének a gyerekek írni, hanem mindjárt golyóstollal sima füzetbe. Előbb az irkában kell megtanulni és csak utána következhet a sima papír. Tehát először az alapokat kell elsajátítani, és ebben a futsal sokat segíthet. Mert ezeket könnyebb egyenes talajon, sima talpú cipőben, különböző méretű labdákkal, sok-sok érintéssel megtanulni. Ezután lehet rámenni a fűre stoplis cipőben sípcsontvédővel nehezítve. De addigra kialakul a „barátság” a labdával, kamatozik a dinamika, a passzsávok tudatos lezárásának beidegződése és az, hogy egy futsalosnak a vérében van a felelősség: nem veszíthet labdát, mert mögötte már nincs védő. A fiam, Ágoston futsalozik és nagypályás utánpótlás-válogatott kapus, azt mondja, hogy teremben időnként néhány másodperc alatt 3-4 lövést kell védenie reflexből. Szintén hasznát veszi a futsalban tanult helyezkedésnek, passzjátéknak, kifutásoknak is a nagypályán. Emlékezzünk Király Gábornak a norvégok elleni pótselejtező első percében egy jellegzetes futsalos mozdulatára, amivel kivédte a ziccert, megalapozva az EB-csodát. Többek között ezért érdemes a futsalt az iskolai testnevelésbe is bevonni. Erről Kozma Mihály volt szövetségi kapitány, futsalszakmai igazgató letett egy koncepciót az MLSZ asztalára.
Nem véletlen, hogy Dárdai Pál kivitt a Herthához egy magyar futsaledzőt.
- Azért tette, mert bár nem neki van a legjobb csapata a Bundesligában, de futsal-alapokkal sokkal versenyképesebbek lettek a játékosai. Korábban a magyar profi csapatok is terembe vonultak télen, és rendkívül népszerű kispályás tornákon vettek részt, ahol okosan, magyarosan, kicsiben játszottak a legjobbak. A futsalt az egész magyar labdarúgás érdekében kell fejleszteni. Mellesleg robbanás előtt van a sportág, hiszen ahogy mondtam, az új szlovén elnöknek is szívügye ez, valamint ne feledjük el, hogy a DFB, a német szövetség is elindítja a futsalt. Ismerjük Gary Lineker mondását róluk: „A foci az a sportág, amit 11-en játszanak, és mindig a németek nyernek”. Ne legyünk naivak, futsalban sem szeretnének sereghajtók lenni. Ez a tény az egész sportágnak lendületet ad Európában.
A magyar futsal mint termék eladható a nézőknek?
- Az immár leszűkített, „kvázi” egy csoportos NB II-vel komoly színvonalemelkedés is jár, remek, sok helyütt teltházas meccsek vannak, nagy hangulat jellemzi az összecsapásokat. Tavaly a PAFC-Dunakeszi NB II-es futsalmérkőzést az M4-en 63 ezren végig nézték, 200 ezren rákapcsoltak. Rá is kérdeztem egy szakértőnél a nagy számra, aki azt mondta, ahol gurul a labda, az mindent visz. Az immáron legendás magyar-román futsal válogatott meccsnek ismétlésekkel együtt 1 millió nézője volt. Ezres nézőszám van Kazincbarcikán, több ezren szurkolnak egy Szombathely–Zalaegerszeg meccsen, mindennapos a teltház Csengeren, Dunakeszin, akárcsak Nyírbátorban. A futsal a foci előtt új ajtókat nyithat ki, új településeket tehet fel a minőségi labdarúgás térképére, és ne feledjük, az elkallódásra ítélt végzős akadémisták egy részének is NB I-es, NB II-es karriert kínálhat. Nálunk a PAFC-ban is három, korábbi kiemelt tehetség, volt utánpótlás nagypályás válogatott játszik, a mennyei megyei ligából lettek NB II-es nagymenők. Visszahoztuk őket a magyar foci élmezőnyébe. Ha másért nem, ezért is megérte a sok éves fáradozás, no és azért, mert számos helyi fiatal is bekapcsolódhatott ebbe a csodálatos játékba.
- pafc.hu -
