Részletek Kis János Így látom a labdarúgást című könyvéből
2017.12.29 | 11:33
Gondolatok
Gondolatok I. (a futball érzése)
Minden érzékszervemmel imádom a futballt és a futsalt. Alig várom azokat a napokat, amikor ez az izgalmas ismerős érzés újra a hatalmába keríti a szememet, agyamat és talán még a nyelvemet is, ami szinte érzékeli, élvezi ennek a játéknak ízét, zamatát. Imádtam az edzéseken, mérkőzéseken a frissen nyírott fű illatát, amely átjárta érzékeimet, a labda pedig ilyenkor alig várja, hogy lábunk segítségével egy új világba emelje a futball érzését. Igen, érezni kell a labdát és simogatni, mivel ilyenkor a labda is viszonozza ezt, s mindenki örömére, ezt egy futballmeccs képében adja vissza a nézők számára.Gondolatok II. (a futball értése)
Hogy értem-e a futballt? Szerintem az is kérdés, hogy látom-e? Ebben a könyvben saját önálló gondolataimat osztom meg olvasóimmal. Nehéz ma úgy írni egy „szűk rétegnek", hogy erre bárki vevő legyen, de ez a könyv, annak a szűk rétegnek lett írva, akit a labdarúgás érdekel. Természetesen nehéz úgy írni, hogy mindenkinek megfeleljen, de érdemes ezt a merészséget felvállalni, s egy-egy önálló gondolatot az olvasókkal megosztani. Persze a hibák előfordulnak, akár nyelvi, akár más, a kritikusok elsőnek a helyesírást emelik ki (mert ők a Grétsy Lászlók), vagy azt, hogy a labdabirtoklást miért nevezed labdatartásnak? Pedig a könyvírás igazi értelme, hogy átadjuk másoknak gondolatainkat, tudásunkat és várjuk, hogy ezt a szakmai társadalom átvegye, elismerje, illetve akár cáfolja. Természetesen magának a sportágnak ehhez modern felfogású szakmai társadalomra és szervezetre lenne szüksége. A mindenkori sporttársadalom érettsége azonnal megmutatja, hogy alkalmas vagy alkalmatlan az új szakmai gondolatokra. Ilyenkor rögtön kiderül, hogy vannak-e, és mennyien a befogadó és megvitató személyek, vagy inkább olyanokból áll, akik nem mernek, vagy nem tudnak véleményt mondani. A jó vita kinyitja, kitárja és előreviszi a gondolatokat, hisz ezáltal nemcsak az író, de a szakma álláspontját is megbeszéljük és megismerjük. Ha nincs vita, ha nincs gondolatcsere, akkor itt ezen a ponton elakad a sportágunk holnapja. Sportágunk fejlődése már itt eldől, hiszen maga a rendszer nem „engedi be", nem enged megismerni, vitára bocsájtani egy-egy új gondolatot. Ez a rendszer nehezen tud fejlődni, mivel szándékosan nem akarja az újat megérteni, de így nem is fog a labdarúgás(unk)ban a futball vagy akár futsal értése továbbfejlődni. Minden új gondolatot érdemes átvizsgálni, kipróbálni, és ha kell, akkor értelmezni, mert csak ezután lehet kimondani, hogy az jó vagy nem jó a futballunk számára. UI: egyszerű szakmai nyelvet kapnak könyvemben, és már most elnézést kérek, hogy nem vezérlőjelre indul el bennem a dinamikus rendszerelmélet és nem azon keresztül fogom integrálni vagy akár pressingelni a futballunkat, hanem maradok a jó öreg bevált magyar futball fogalmaknál, nyelvezetnél.Gondolatok III. (a futball képzése)
Merészségem vagy a sportági tapasztalatom azt mondatja velem, hogy futsal segíthet a mai labdarúgáson.S hogy mit kapnak az olvasók, s hogy miről szól ez a könyv?
Nos, elsőnek: mindenki által emlegetett futballunk eredete a „grund", hiszen a futballmúltunk megismertetése valamikor a grundon kezdődött el. De fontos azt is felkutatni, hogy anno ki volt az, akitől tanulhattunk? Ki az, aki átadta és ki az, aki manapság átadhatja a tudást? Hogyan gondolkodjunk a kreatív játékosról, és mit jelent és mi a szerepe az egyensúlynak a labdarúgásban? Betekintést kaphatunk az 1930-as években írt gondolatokra, mellyel egy értékes megközelítést ismerhetünk meg „a sportról". Jön Cruyff és a La Masia és az ELIT játékos képzése. Az idő miért fontos a képzésben? A könyv leghatásosabb részének a támadásvezetés alapjait bemutató és elmagyarázó részét tekintem, a védővonal megismertetését! Írok a futballképzési törvényekről, ezek megjelenéséről a technikában, taktikában (itt gondolok a védekezésre, a labdatartásra és természetesen, ahogy írtam, a támadásvezetésre). A képzési gondolataimban először az elméleti képzés fontosságát ecsetelem, majd a gyakorlatba történő beépítésről írok. Majd a könyv utolsó fejezetében csak „egy gyakorlat" kerül bemutatásra és megmagyarázom, hogy ez miképpen kaphat szerepet a képzésben. Fundamentum... Minden író életében van egy kiindulópont; visszanézve a sorsomat, nálam is megtörtént ez a pillanat. Sokáig nem hittem ezt el, mivel előéletemben csak ez nem volt benne, mármint az írás. Nyers futballista voltam, talán nyersen, féltartalommal folyt a gondolkodásom, de lassan elkezdett változni, illetve elkezdett az írás megváltoztatni. Rájöttem, hogy az írás borzasztó nagy hatalom az életemben, kinyitja és megérteti a világot. Gondolataim szervezetté, koncentrálttá váltak, pedig igazából az elején csak ösztönök voltak. Az írás megértette és kitárta az ösztönömet, megtanított arra, hogyan kell ezt tudássá, illetve tudatossá alakítani. Megpróbáltam ezt a tudást papírra vetni, megpróbálom ezt átadni, hiszen igazából számomra a tudás maga a szabadság. UI: sok-sok ellenőrzés után még mindig nem voltam megelégedve a mostani könyvemmel. Éreztem, hogy valami hiányzik belőle, valamit nem írtam le, ami itt bennem felgyülemlett. Aztán Dárdai Pali elindította bennem a gondolatmenetet, így a filozófia rész után érdemes az ő gondolatát az én levezetésemmel lezárni, hogy legyen végre vége és értelme ennek a könyvnek is.
