A héten több cikk megjelent a futsalról, a helyzetérõl és a holnapjáról, majd hirtelen novemberbõl a nyárba csöppentünk.
Az elsõ írást a Gáncsos András tollából eredt. Végre hosszú idõ után valaki konkrétumokat is leirt, hogy miben látja a futsal másságát és miben segíti az utánpótlásképzést. Ráadásul nem rébuszokban írt, hanem tényeket közölt! Ez azért szokatlan, mert évek óta csak azt látom az írásokban, hogy passzolj, mozogj futsalosan, de hogy ezt miképpen kell csinálni azt egy írásban sem olvastam. Itt végre a talpazásról és annak a fogalmáról - majdnem - teljesen jó gondolatokat kaptam vissza az írótól. Nagyon fontos rész volt a labda nélküli mozgásról írt fejezet. Végre egy elõre mutató és hasznos gondolatokat ecsetelõ edzõi írás! A labdával kapcsolatos gondolatokat magam is többször hangoztattam. Persze Gáncsos urat szívesen megkérdezném, hogy mely utánpótlás korosztályt tanítja, mert nem mindegy, hogy melyiket, milyen futsal labdával oktatunk. Hogy mire gondolok, legyen az én titkom, de Gáncsos úrnak természetesen majd elmondom. Számomra talányos volt, hogy valaki több olyan helyes gondolatot leírt, amelyre egyesek még az életben nem voltak képesek!
A második cikk: a „Nagy lépések várhatóak kispályán" címû írás volt, én már egy kis lépésnek is örülnék. Amúgy imádtam a Rémusz bácsi meséit!
A harmadik: A FUTSAL HELYE A MAGYAR LABDARÚGÁSBAN!
Most hirtelen bólogatunk és megtaláljuk a futsal helyét a labdarúgásban. Hát köszönjük, hogy valaki most megmutatja a helyes utat, amelyet „mi" futsalosok már évek óta csak így gondoltunk! A magyar Futsal évek óta a maradék focistán és a maradék edzõkõn nevelkedik. Ez valószínûleg a világ futsaljának a kialakulásában is így volt. A Futsal sohasem lehet a nagypályás foci vetélytársa, mivel 80.000-ezer ember nehezen megy ki egy futsal meccsre. Ezért a futsal helyzetét nem errõl az oldalról kell megközelíteni, hanem a hasznosságából kell hasznot kovácsolni. 8-10 évünk volt, hogy a futsalt elhelyezzük a magyar labdarúgás térképén. Kérdezem eddig mit csináltunk? Egy futsal fejlesztési tervezett mögé bújni és hevesen bólogatni, dicséretes dolog. De végrehajtani, kivitelezni akarni a fontos, és olyanokra bízni, akik ténylegesen értik a szakmai oldalt. Mert a tények hiányoznak a futsalból. Vajon mik ezek a tények? A Futsal szakmai mivolta, a szakmai hasznossága. Mivel én nem vagyok papagáj, nem ismétlem, hogy hogyan és miképpen vesz részt a Futsal a Brazil utánpótlás-képzésben. Egy biztos jelenleg a magyar futball utánpótlásképzésében valamit újítani kellene, mert évek óta egy valamire való európai klasszis játékost sem tudunk felmutatni. Most azért ne kapjunk a fejünkhöz, mert ez jellemzi a világ labdarúgását is. Hiszen csak keresik a játékos megfigyelõk a zseniket és nem nevelik! Ettõl függetlenül egy bizonyos alapot el kell érnünk az országunk utánpótlásképzésében, mert ezt az alapképzést, az országunk válogatottjaitól kapjuk vissza, a nemzetkõzi szereplésben.
Visszatérek a cikkhez és az egyik ilyen gondolatához: „Mi tehát a magyar labdarúgásnak a része, de egy önálló szakága vagyunk!" Hát ez így igaz! Úgy néz ki megadták az engedélyt, és létezik a futsal. A folytatásban azért több hiba van, az elsõ ilyen a 14-éves korig egy utat járunk megjegyzés! Hogy lehet egy utunk, amikor a Magyar Futsal utánpótlás nem létezik?! Ha beindul az utánpótlásképzés? Megoldásában ki fog segíteni? Érdeklõdve várom a jelentkezõket! Mert a sok blabla most már nem elég, most már valakinek tényeket és a futsal szakmai utánpótlásképzésének útját kell megmutatni, vagy valakinek leírnia.
A mostani (elsõ) Futsal edzõképzésen a B.B által elkészített nagypályás utánpótlásképzõ szakanyagra egyszerûen ráírták, hogy Futsal. Az anyag nem rossz, de azért a bedobást nem kellene gyakorolni 6/7 kortól a Futsalban? Ez azért elgondolkoztató! Ráadásul hiányoltam ebbõl a képzési anyagból a Futsal mozgásos technikáját, vagyis a futsalt!
Lassan elérkezünk,,Rébusz" bácsi mese délutánjához, az 5+1, vagy az egyetemek játékosai nem oldják meg a Futsal utánpótlás kérdését. A csúcs megjegyzés, ahogy egy játékos visszatalál a futsalhoz. Hát persze húsz évesen érkezik, majd elmegy, és harmincöt évesen újra futsaljátékos lesz! Hát erre nincs szüksége a Futsalnak! A legfájóbb megjegyzés pedig ennek a cikknek, hogy: ha jól csináljuk, az eddig befektetett munka nem vész kárba! A tény a sajnálatos tény, hogy a Futsal tényszerûen semmit nem tud felmutatni a bajnoki és a válogatott mérkõzések megrendezésén kívül! A befektettet munka? Milyen munka? Azt a megjegyzést pedig meg sem hallom, hogy ki vagy miben árt a nagypályás labdarúgásnak a Futsal utánpótlásképzés. Igaz az ellenkezõjérõl vagyis, hogy miben segíti a Futsal a nagypályás utánpótlásképzést a blablán kívül még konkrétumot senki nem írt! Fõleg, ha belegondolunk, hogy egy hat éves kisgyerek, hol kezdi tanulni a futballt? A kispályán vagy a nagypályán? Persze megsúghatnám, hogy milyen Futsal labdával, gondolatokkal segíthetnénk ennek a korosztálynak a képzését, hogy minél jobb futballjátékosok legyenek. De engem nem kérdez meg senki, akit meg meglehet, az azt sem tudja, hogy?! Minket meg a maradékedzõket a „nagytestvér" pedig semminek tart! Különben is én nem vagyok „maradékedzõ" mert én mindig is csak Futsal edzõ akartam lenni!
.......és ha jól gondolom, még vagyunk néhányan így Magyarországon!
Az utolsó fejezet: a fejlesztési elképzeléseinket ugyanakkor le kell választani minden, számunkra visszahúzó, vagy a fejlesztésünket akadályozó tényezõtõl. Nem hiszem, hogy a futsal fejlõdését a strandfoci bármiben akadályozza. Ráadásul a cikk elsõ részében a mi sportágunkat a nagypályás foci kiegészítõ sportágának állítja be. Tehát összegzem a mi sportágunk a nagypályás foci kiegészítõ ága, majd a strandfocit a futsal kiegészítõ ágának titulája, vagyis a nagypályás foci nagyon, nagyon kiegészítõ ága a strandfoci. Nem szándékozom most arra kitérni, hogy mi miatt van most is csak kb: 3-400 futsal játékos Magyarországon. De az biztos, hogy nem a strandfoci miatt! Azért egy érdekes gondolatom lenne, és ez Brazíliával kapcsolatos. Ott az utánpótlásképzésben keveredik a futsal a nagypályával, a képzésben a homokfoci pálya komoly mértékben szerepet kap. De szívesen elmennek a kis-nagypályás focisták a brazil strandokon felállított homokfoci pályákra. Úgy gondolom az északi sarkon nem kéne erõltetni a strandfocit, de örüljünk, hogy a nyáron, Magyarországon 38 fokban nem a terembe mennek, hanem a strandra. Úgy gondolom, hogy együtt kellene mûködni és összefogni és minél többet sportolni.
Nézetemben pedig igenis a FUTSALKÉPZÉSBEN a technikai és erõnléti képzésben felsõ, vagyis elsõ fokon számítanék egy homokfoci pályára!
Magyarországon már évek óta egy erõs sportág lehetne a Futsal! Ezt egy céltudatos hozzáértõ munkával lehetett volna elérni. Több fejlett országban, például Spanyolországban több százezer futsal játékos van, ott a nagypályás focit valamiért nem érinti, hogy ilyen vagy olyan számban futsaloznak. Ott valamiért nem számit a statisztika, hogy ennyi vagy annyi a labdarúgók száma.
Spanyolország Murcia városában egy futsal club kapja az ottani önkormányzat legmagasabb, sporttámogatási összegét. Tudják miért? Mert nekik van a legtöbb utánpótlás korosztályú játékosai! Ott dolgoznak! Ott azért is dolgoznak, hogy képzett futsal játékosokat is képezzenek!
Mert ott van ilyen sportág is!
Kis János
