Radics Ági bízik az MVFC feljutásában
2019.09.03 | 14:40
Radics Ágnes az élő példa arra, hogy egy családanyának a szülés után sem kell lemondani a versenyszerű sportolásról. Ez persze nem kevés szervezőmunkát igényel. A kiváló játékos családtagjai azonban pontosan tudják, hogy Ági élete a futsallal együtt teljes, így szívesen segítenek neki a gyerekfelügyeletben. A bűbájos Attika fotóit elnézve, ezt meg is tudjuk érteni.
Legutóbbi amikor interjút készítettünk veled, leginkább kisfiad születése volt a fő téma. Folytassuk is innen a beszélgetést: hogy van Attika és a kedves családod?
- Köszönöm szépen, minden rendben, szépen fejlődik a kisfiam. Nagyon szeret bújócskázni és mindenre felmászni. A kocsikkal és a labdával is imád játszani, de sajnos már megfertőzte őt is a digitális világ, így a youtubeos videók is felkeltik az érdeklődését. Az édesapjával, Sólyom Attilával is nagyon szeret mókázni és játszani, valamint mostanában egyre többet járunk biciklizni.
Az előző szezon hajrájában az MVFC színeiben visszatértél a futsalba, s rövid időn belül húzóember lettél. Könnyen sikerült felvenned a ritmust? Hogy érzed magad Berettyóújfalun?
- A Mezei Villben nagyon jól érzem magam, nagyon szeretem az egész csapatot. Úgy érzem, hogy a játékostársaimmal hamar megtaláltam a közös hangot, és az edzőmmel, Trencsényi Jánossal is remekül kijövünk. A ritmussal pedig azért volt szerencsém, mert az előző évi NB II-s bajnokság véleményem szerint nem volt nagyon magas színvonalú, s mivel én utoljára NB I-ben hagytam abba, - ami azért teljesen más tempójú- , így ez most pont kapóra jött nekem a szülés utáni visszatéréshez.
Trencsényi János az egyik legnevesebb és maximalizmusáról híres tréner. Rögtön éreztette veled, hogy sokat vár tőled?
- Inkább azt éreztem, hogy nagyon örül nekünk, akik félévkor a Deacból ideigazoltunk. Én nagyon bizakodó voltam a felsőházba való jutással kapcsolatban, ő ezt sokkal szkeptikusabban látta, s sajnos neki lett igaza még akkor is, ha csak egy hajszálon múlott a dolog.
Mint a csapat legrutinosabb és legnevesebb játékosaként ki szokta kérni a tréner a véleményedet bizonyos kérdésekben?
- Trenyó nagyon jó szakember, talán elfogultság nélkül jelenthetem ki, hogy a jelenlegi NB-s bajnokság egyik legjobb és legfelkészültebb edzője. Nem igazán szokta kikérni a véleményem, de nincs is erre szükség. Ő pontosan tudja, hogy mit kell/kellene csinálnunk, mi pedig próbáljuk azt teljesíteni, kisebb nagyobb sikerrel.
Miként tudod összeegyeztetni a családdal kapcsolatos teendőket a futsallal?
- Talán ez a legnehezebb a visszatérésem óta. A családom nagyon sokat segít, Attila is bőven kiveszi a részét a teendőkben, de mivel még ő is aktívan focizik a városi bajnokságban, ráadásul két csapatban is, így gyakran előfordul, hogy ütközik az ő mérkőzése az én edzésemmel. Ilyenkor jönnek segítségül a nagyszülők. Édesanyámék rendszeresen járnak hozzánk, és segítenek amiben csak tudnak, de szerencsére nagyon jó kapcsolatot ápolok Attila édesanyjával is, így ő is sokat van nálunk, és rengeteget tud foglalkozni a hetedik kisunokájával is.
Mint említetted leginkább eredményekkel lehet kivívni a helyi publikum rokonszenvét, elismerését. A játékosállomány alapján elképzelhető, hogy a feljutásért is harcban lehettek. Képesek vagytok erre, vagy újságírói túlzás ez a felvetés?
- Úgy gondolom, hogy a jelenlegi játékosállomány képes lehet bármire, de ehhez rengeteg munkát kell belefektetni az edzésekbe. Ha együtt maradunk, és az edzéseken valamint a mérkőzéseken mindannyiunkra számíthat Trenyó, akkor ebből még valami szép is kisülhet a végén.
Lenne igény a vezetők, a játékosok és a szurkolók részéről az élvonalra?
- Véleményem szerint igen. A vezetők és a játékosok részéről egyértelműen kijelenthető, a szurkolók részéről pedig úgy gondolom, hogy azért jönnek ki meccseinkre, hogy a lehető legjobb eredményt érje el a csapat.
Kik lehetnek a legnagyobb riválisok?
- Ez jó kérdés, hiszen egészén megváltozott a tavalyihoz képest az NB II összetétele. Most nincs külön keleti és nyugati- , hanem egy csoport van. Így szerintem az a csapat lesz a befutó, aki egész évben standard jó játékot tud produkálni. Talán a Kalafa, és a PAFC lehet a legnagyobb rivális, de az Eltét és a Dévaványát is ide sorolom. Bevallom őszintén, hogy nem igazán vagyok képben az NB II-ben történő játékosigazolásokkal kapcsolatban. Csak magunkra figyelek, és arra, hogy mi a lehető legjobban szerepeljünk.
Olyan embernek ismertünk meg akinek van véleménye a futsalt érintő kérdésekben is. Éppen ezért szeretnénk ha elmondanád mit gondolsz arról, hogy folyamatosan csökken a másodosztályú női csapatok száma?
- Úgy gondolom, hogy a nagypálya és a futsal külön választása az oka, ami egy nagyon nehéz es összetett kérdés. Véleményem van, de az sajnos nem egyezik az MLSZ-ben döntést hozók véleményével. Az tény, hogy profi szinten nem lehet egyszerre két sportágát űzni. Viszont Magyarországon a futsal amatőr sportág. Elképzelhető az is, hogy ez a döntés hosszú távon a futsalnak is jót fog tenni, de ezt egyelőre nem látom, sőt jelenleg egyértelműen ez a sportág sínylette meg a változtatást.
Mint ahogy korábban is nyilatkoztam már, utánpótlás szinten kifejezetten rossz döntésnek tartom, hogy külön válasszák a nagypályás labdarúgást a futsaltól. A két sport tökéletes kiegészítője egymásnak, ráadásul nagyon kévés versenyhétvége van, ahol átfedésben lennének. Így a nagypályás holt időben az egyik legjobb versenyhelyzetet adó és fejlődési lehetőség lenne a fiatalok számára a futsal bajnokság. De ezt a nagypályát preferáló és abban dolgozó szakemberek másként látják.
