Nem tisztem ítélkezni, de megpróbálok véleményt formálni.
Az elmúlt napok eseményeit követve én is belebotlottam a sárga lapokkal kapcsolatos vitákba, s ennek kapcsán vettem a bátorságot gondolataim közzé tételére.
Nem velük kívánok vitára kelni, tiszteletben tartom véleményüket.
Számomra az esetnek van tanulsága.
Mindenekelõtt leszögezem, hogy közel 40 éves sportolói és sportvezetõi pályafutásom vezérelve volt a szabályok elfogadása, tiszteletben tartása.
Természetesen tapasztaltam, hogy ez a mentalitás nem mindenki számára egyértelmû. Ki-ki érdeke szerint, adott idõpontban megpróbált némi elõnyt szerezni annak másképpen értelmezésébõl, avagy kísérletet tett a megváltoztatására.
Egy másik rész a sportszerûségre hivatkozva kérte a szabályoktól való eltérést bizonyos esetekben.
A személyes álláspontom általában a szabályokkal, szabályzatokkal kapcsolatban, hogy azok megfelelõen legyenek elõkészítve, megfogalmazva, majd egy-egy bajnokság folyamán ne változzanak.
Természetesen ez nem megy, nem mehet mindig tökéletesen. Adódhatnak olyan szituációk, melyre nem a legmegfelelõbben rendelkeztek a szabályalkotók.
Viszont vannak olyan helyzetek is, melyekre nincsenek egyértelmûen mindenki által elfogadható szabályozások. Ilyen terület a sárga-, és piros lapok után kiszabott büntetések is.
Itt a legnagyobb gondot az okozza, hogy a játékosok egy része egyszerre több bajnokságban is részt vehet, sõt a bajnokság közben még át is igazolhat, s ekkor valami módon vinnie kell magával a korábban megszerzett lapokat.
Korábban az általános szabály az volt, hogy abban a bajnokságban tölti le büntetését, ahol szerezte.
Késõbb ezen változtatni kellett, mert ha más bajnokságba igazolt át, akkor így esetleg vesztek lapjai.
Következett, hogy korosztályonként kellett nyilvántartani a lapokat, s így ha felnõtt bajnokságból felnõtt bajnokságba igazolt, akkor mindegy volt az osztályváltás érvényben maradtak lapjai.
Megjegyzem már itt is voltak ennek ellenzõi, hiszen elõfordulhatott, hogy valaki három bajnokságban játszott (felnõtt, U19 és U16), mindegyikben összeszedett 4-4-4 lapot, s mégsem járt érte büntetés.
Pár éve bevezették aZ NB-s utánpótlás csapatoknak az NB III-ba kötelezõ nevezést. Ekkor új helyzet állt elõ, hiszen ez is felnõtt bajnokságnak számított, viszont meg akarták különböztetni az NB I-tõl,
így csoportokat képeztek még a korosztályokon belül is. Az elõbbi példában említett sárga lap megoszlás itt még hatványozódott.
Ez utóbbi szabályozás került a futsal versenyszabályzatba is, ahol az NB II-es bajnokságot, függetlenül attól, hogy ott U21-esek is játszanak, egy csoportba vette az NB I-gyel. Ez azt jelenti, hogy ha valaki mindkettõben játszik akkor sárga lapjai összeadódnak, s vagy itt vagy ott hagy ki mérkõzést.
Mint minden szabállyal, úgy ezzel is megesik, hogy van aki számára ez bizonyos esetekben elõnyt, de bizonyos esetekben hátrányt jelent.
Most azon folyik a vita, hogy ez valakinek éppen elõnyt jelentett, s ezt nem sportszerû kihasználni, de van aki szerint mindez még jogszerûtlen is.
Számomra egyértelmû a helyzet. Viszont az is egyértelmû, hogy aki szerint szabálytalanság történt, az a szabályzatokban rögzített módon jogorvoslattal élhet.
Természetesen lehet a sportszerûtlenséget is említeni. Tudjuk azonban, hogy a jog ezt a kifejezést nem értékeli.
A végére írhatnék példákat hasonló esetekre, ahol nem a fair play gyõzött a jog felett, amelyeket talán mindnyájan ismerhetünk (otthon hagyott igazolások, lejárt sportorvosik, Henry gólja, ...),
de nem ezt teszem.
Inkább felhívom mindenki figyelmét, hogy most olvassa végig a magyar futsal szabályzatait, most gondolja végig az elkövetkezõkben bekövetkezhetõ szituációkat, s tegyen javaslatot az MLSZ-nek abban az esetben ha talált olyat, mely véleménye szerint a következõ bajnokságban vitára adhat okot. Talán még nem késõ.
Ez a klubvezetõk egyik felelõssége.
S ez az én tanulságom.
Oczella László
