Azt már régen tudjuk, hogy tíz millió szövetségi kapitány országa vagyunk. A
futballhoz mindenki ért, hát még a kispályás játékhoz. A futsal is csak egy
kézilabdapályán játszott foci, mindegy hányan játszák. Beállunk bunkerbe a
kapunk elé és megoldottuk a védekezést, és ha van egy ügyes játékosunk vagy
egy nagy lövő csatárunk akkor pedig biztosan megnyerjük a mérkőzést is.
Minden csapat ezzel az ösztönösséggel és lelkesedéssel kezd hozzá a futsal
csapat kialakításához azután jönnek a csalódások. A verhetetlen fiuk kikapnak a
döntő pillanatban egy gyengébb csapattól. Nem baj nem volt szerencsénk,
majd jövőre! Aztán egy év múlva sem sikerül. Számtalan lelkes csapatot láttam,
akik a futsaltól TV szereplést újságcikkeket és hírnevet vártak, de nem tettek
bele minőségi munkát. Ezek mind megszűntek mert szakértelem és edzés
nélkül álmodtak szponzorokról és válogatottságról. Úgy látszik nem vonzó az
futsaledzői pálya pedig már szép fizetések és kiváló körülmények vannak az első
és néhány másod osztályú csapatnál is.
A szeptemberben induló alapfokú edzőképzésünkre alig jelentkeztek néhányan,
pedig az MLSZ kedvezményes nyomott árú tanfolyami díjakat határozott meg.
Havonta mindössze egy hétvégét venne csak igénybe és ott olyan
információkhoz juthatnának a hallgatók, amivel felelőségteljesen el tudnák
irányítani a rájuk bízott csapatot.
Sajnos a lányoknál sem jobb a helyzet. Az első osztályban mindössze két
edzőnek van megfelelő képesítése és azok is egy csapatban vannak. Ha
kötelezően előírjuk a képesítést, amely a minőségi játék alapja, akkor inkább
megszűnnek a csapatok mint sem egy szakképzett edzőt szerződtessenek, vagy
kötelezzék sajátjukat a tanfolyam elvégzésére.
Celebvilágot élünk, különösebb tudás szakértelem nélkül is lehet boldogulni,
akár TV sztár is lehet valaki. A futsalba azonban munka kell! Éppen a
szervezettség és a tudatosság különböztet meg bennünket az 5+1-es
szakszervezeti örömfocitól, emel ki bennünket a sörmeccs kategóriából. Az
edzői munka pedig nagy felelősség mert a játékosok mindig a mestertől várják a
megoldást. Sokan végezték már el a tanfolyamainkat, akiket azonban nem
szerződtetnek a csapatok, mert csak a közvetlen környezetükben vagy
társadalmi munkában gondolkodnak.
Az előrelépés érdekében komolyabban meg fogjuk határozni, szamon kérni és
ellenőrizni az edzői képesítéseket még akkor is, ha ezzel csapatokat veszítünk
el. A magyar futsalnak ugyanis fejlődnie kell mert mindent elveszíthet, amit
eddig elért. Ha nincs minőségi játék nincs néző, ha nincs néző nincs pénz. Aki
nem akar fejlődni és előrelépni annak nem a mi bajnokságunkban kell
szerepelnie elég, ha a városi derbiken mérettetik meg magukat és maradnak a
tömegsport szintjén.
KOZMA MIHÁLY
