Nemcsak szeretni, tisztelni is a sportot
2015.02.18 | 21:08
Miután az elmúlt ősszel csapatának, a Mezei-Villnek élén az UEFA Futsal Cup elitkörében összecsapott Turzó József vezetőedző az FC Barcelonával, az elmúlt hétvégén magánemberként is ellátogatott a katalán városba. A szakember ezúttal egy helyi derbit, a Barcelona–ElPozo Múrcia rangadót nézett meg a helyszínen, az élményeiről kérdeztük a tavalyi évben a Hajdú-bihari Napló „Év edzője” díját elnyerő Turzó Józsefet.
Profizmus minden szinten
– Negyvennyolc órás villámtúra volt a barcelonai, ezúttal egy, a Barcához hasonló erősségű gárda ellen akartam megnézni a gránátvörös-kékeket – kezdte beszámolóját a futsalos tréner. – Csodás élmény volt látni a tömött sorokat a pénztárak előtt, ez azért mifelénk csak egy-egy válogatott meccs során tapasztalható, össze is jött a csarnokban hatezer ember. A szervezők a tavalyi találkozásunk végett tiszteletjeggyel vártak bennünket, s a Barcelona B-csapatának edzője jó ismerőseként üdvölt, ez csak tovább fokozta az ünnepi hangulatunkat. Nagyon sok gyerek várta a bemelegítő futsalosokat, akik a meccs után is szorgosan osztogatták az autogramokat, egyáltalán nem érezték tehernek a srácok rajongását. Már a bemelegítés profizmusa is lenyűgöző volt, míg hazai oldalon tíz edző végeztette a gyakorlatokat, addig a Murcia oldalán csupán három-négy tréner szorgoskodott. A csarnokban leírhatatlan hangulat volt, hatezren énekelték az FCB himnuszát és volt egy kétszáz fős B-közép is, akik egyébként még vereség esetén is éltetik a kedvenceket, ez ugye nálunk nem túl jellemző... A játékvezetés sem volt mindennapi, egyáltalán nem nyomta agyon a bírókat a nagy tét, a reklamálásokat is angyali nyugalommal tűrték. Persze, nem is nagyon volt érdemes sokáig perlekednie a futsalosoknak, mert olyan gyors volt a játék, hogy könnyen bajba sodorhatták volna csapatukat, ha nem a labdára figyelnek. Taktikailag nagyjából azonos szinten állt a két együttes, de az egyéniségek a Barca javára döntöttek – ecsetelte a 3–2-es hazai győzelemmel végződött meccset a szakember.
Változnunk kell
Az edzővel abban egyetértettünk, jó lenne hazánkban is megközelíteni ezt a szintet. De vajon minek kellene elsősorban megváltoznia ehhez itthon? – Úgy vélem, főként egyfajta kultúrát kellene felépíteni, amelynek az utánpótlásban kellene gyökeret eresztenie. Nem csupán a sport szeretetére, de a tiszteletére is meg kell tanítani a gyerekeket, s arra, hogy a játék imádata sokkal lényegesebb, mint a végeredmény – mondta Turzó, akinek felvetettük, ebben talán először nekünk, felnőtteknek kellene megváltoznunk. – Így van, igaz ez mindannyiunkra és a mindennapokra is. A szemléleten sok múlik: ne csak azt lássák a srácok, hogy egy-egy világsztárnak miként áll a haja, de a teljesítmény mögött megbúvó rengeteg munkát is érzékeljék! Jómagam nyilván Loki-szurkoló vagyok, de nem felejtem el azt, amikor a DVTK-t 5–0-ra vertük Debrecenben, a borsodi drukkerek mégis éltették csapatukat a lefújás után. Fogadjuk el, hogy a sportban benne van a vereség is, abból is lehet és kell is építkezni! Bízom benne, hogy egyszer mi is elsajátíthatjuk a barcelonai szemléletet, és ha itthon fejlődik az infrastruktúra, az utánpótlásképzés és a logisztika, akkor valóban csökkenthető a köztünk lévő, jelenleg még kétségkívül jelentős távolság.
HBN-TN
haon.hu
