A hét végén a Ferencváros volt a miskolci hölgykoszorú vendége a pontvadászatban, ám az összecsapás elõtt dr. Juhász Viktor elnökkel és Sárréti Géza vezetõedzõvel a klub helyzetérõl, lehetõségeikrõl, a nõi labdarúgás általános elfogadottságáról beszélgettünk.
- Amióta átjöttek hozzánk a ,,holcimos" lányok, van úgy, hogy alig férünk el a sportcsarnokban - kezdte a Vénusz irányítója. - A létszám növekedése miatt vállaltuk fel az NB II-ben való indulást is, hogy mindenki, aki megfelel, jusson játéklehetõséghez. Az éves költségvetésünk körülbelül három millió forint, amelynek egy része pályázatokból tevõdik össze, valamint tagdíjbefizetésbõl. Önkormányzati támogatást a 2010/2011-es szezonra nem kaptunk, így a hiányzó részt igyekszünk személyes kapcsolataink révén kipótolni, illetve mi magunk teszünk bele rengeteg munkát. Nem szeretek példálózni, de Tolnán több millió forintot kap a csapat a várostól, arról pedig, hogy Vestánál mekkora a költségvetés, jobb, ha nem is beszélünk... Mi ezekkel versenyzünk a dobogós helyért...
Évrõl-évre nõ
Sárréti Géza 2008 végén érkezett a Vénuszhoz, tehát harmadik évadját kezdte el a lányokkal. Azzal a gárdával, amelyben vannak válogatott kerettagsággal bíró játékosok.
- Mielõtt bárki bármilyen véleményt mond a nõi fociról, a futsalról, jobb, ha megnéz egy meccset - ajánlotta elöljáróban a szakember. - A különbözõ sportcsatornáknak köszönhetõen annyi labdarúgást néz valaki, amennyit csak szeretne, és ez hatással van a nõkre is. Túlzás nélkül állíthatom: nagyon sokan szeretik közülük ezt a sportot, s ezzel együtt szívesen is csinálnák. A létszám évrõl-évre nõ országos szinten, a csapatok száma megduplázódott az elmúlt idõszakban. A futsal több dologban is különbözik a ,,normál" nagypályás játéktól, például a labda nem pattan el, hamarabb kell fejben reagálni, kombinálni, az átlagnál nagyobb intelligencia szükséges hozzá. Tapasztalatból mondom, a lányok jobban odafigyelnek az edzéseken, mint a fiúk, jobban igyekeznek, viszont érzékenyebbek. Az itteni játékosokon látszik, akarnak valamit, akarják a futsalt, áldoznak érte, a sportra, éppen emiatt rászolgálnának a nagyobb figyelemre. És mi nem pusztán pénzrõl beszélünk, hanem lehetõségekrõl, hogy tudjanak tréningezni. Azért az beszédes, hogy a miskolci lányok 80-90 százaléka 15-18 éves kora között abbahagyja az élsportot, mert nem tud hová menni... Különben az Európai- (UEFA), valamint a Nemzetközi Szövetség (FIFA) törekvése is az, hogy minél több hölgyet vonjon be a labdarúgásba, mert tudják ezen szervezetek irányítói, hogy ha õket megnyerik, érdekeltté teszik, akkor megnyerik az egész családot. Akkor pedig több a nézõ, több a bevétel... Amíg ez nem változik Magyarországon, akkor az egész nem fog menni...
Itthon járt a német légiós
A péntek délutáni edzésen részt vett Csepregi Gabriella, a Vénusz korábbi játékosa, gólzsákja is, aki idén nyáron a nagypályás Bundesliga II-ben szereplõ Magdeburg együtteséhez igazolt: „Az elsõ évad amolyan tanulóév számomra, hiszen négy év futsalozás után játszom nagypályán, de már kezdem érezni - jelentette ki a Miskolcon szüneten lévõ fiatal játékos. - Hogy meddig maradok kinn, egyelõre nem tudom, de jövõ nyárig bizonyosan, aztán meglátjuk mi lesz. A körülmények nagyon jók, két másik csapattársammal lakom albérletben. Mindent megkapunk a klubtól, én a foci mellett még a helyi egyetemen is tanulok. Beilleszkedés? Meg kellett szokni a német nyelv használatát, a megértését, az edzõkre panaszom nem lehet, rettentõen segítõkészek. Eddig valamennyi meccsen játszottam, legalább fél órát, a jobbhátvéd poszton, s ugyan itt nem lehet sokszor helyzetbe kerülni, én szeretem.
-MI-
