Magyar hangja: Korolovszky Gábor
2016.02.27 | 20:52
Nincs olyan ember Magyarországon, aki nem kispályázott. Legalább az iskolában játszotta mindenki. Ezért aztán láthatjuk, hogy micsoda különbség van a kispályás futball és a futsal között. Ráadásul utóbbi egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen a válogatott kijutott az Eb-re és harcban áll a világbajnoki szereplésért is. Ehhez kellett egy spanyol szövetségi kapitány Sito Rivera, aki a sportág egyik legfelkészültebb szakembere. Mellette pedig folyamatosan ott áll Korolovszky Gábor, egykor NB I-es labdarúgó, aki ma már nem csak tolmács.
– Tulajdonképpen mi is a szerepe a válogatottnál?
– Tolmácsként kezdtem, de ma már pályaedző vagyok, ugyanakkor megmaradtam a kapitány magyar hangjának is – mondta a korábbi nagypályás futballista, aki szerepelt többek közt az MTK-ban, az Újpestben, a Real Madrid B-ben és hatszor a magyar válogatottban is.
– A kapitány találta ki, hogy legyen ön a segítője?
– Nem, mert ő akár egyedül is el tudna látni minden feladatot. A szövetségben döntöttek úgy, hogy legyen másodedző is, aztán szép lassan Sito Rivera is rájött, hogy nem vagyok annyira hülye ehhez a sportághoz és nem is mondok minden alkalommal butaságot.
– Nem lehet könnyű egy temperamentumos embert élethűen tolmácsolni. Láthattuk a tévében, hogy még a hangsúlyokat is igyekszik átvenni tőle.
– Van hanglejtésem az biztos... Ugyanakkor a kapitány kéri is, hogy ugyanúgy fordítsam a mondatait, ahogy elhagyja a száját. Ha kiabál, akkor én is, ha halk akkor én is suttogok. Át kell adnom mögöttes tartalmat is.
– Hogy fogadtak a futsalosok egy olyan embert, aki nagypályán futballozott?
– Azért van mögöttem kispályás múlt is, de tény, hogy nehezen fogadtak el. Volt, aki azt mondta, hogy inkább maradjak csendben, nem számít a véleményem. Akadt persze olyan is, aki egyből elfogadott. Nem akarom túlokoskodni a dolgokat soha. Inkább a sportemberi oldaláról akarom megközelíteni a helyzeteket.
– Milyen a futsal megítélése Magyarországon?
– Az Európa-bajnokságra jutás után egyre többen ismerik a sportágat és látják, hogy ez már nem a hobbisták műfaja. Ez nem egy terembe vitt nagypályás futball. Egyre komolyabban veszik az embere és már anyagilag is alakul a helyzet.
– Meg lehet élni belőle?
– Azt azért nem mondanám. Nyilván a Győr és a Berettyóújfalu olyan anyagi lehetőségeket tud biztosítani, amelyek kecsegtetőek a futsalosok számára, de a többi klubnál még dolgoznak a játékosok máshol is.
– A labdarúgó válogatott, vagy a futsal csapat Európa-bajnokságra jutása a nagyobb siker?
– Nem könnyű összehasonlítani a kettőt, már csak azért sem, mert a futsal válogatott nem olyan régen szerepelt kontinensviadalon. Ugyanakkor abban a tekintetben hasonló a helyzet, hogy mindkét csapat jobb ellenfelet legyőzve jutott ki a tornára. Nekünk a világranglistán első húszban lévő Románia ellen jött össze a siker, ráadásul drámai csatában, hiszen Dróth Zoltán az utolsó másodpercben szerezte a továbbjutást érő gólt.
