A XXVI. IUTT Eindhoven-i futsal rendezvény mottója a futsal nemzetközisége, a torna hagyománya és a résztvevõk száma miatt kiérdemelte azt a jelzõt: ,,Eindhoven - a futsal városa".
Érdekesség hogy csapatunk 80%-ka még nem is élt 1984-ben, mikor az elsõ futsal tornát megrendezték Hollandiában.
Ebben az évben 27 csapat érkezett 12 országból a 4 napos eseményre. Férfiaknál 19, míg a nõknél 8 csapat versengett az elsõségért. A nõi mezõnyben egyetlen egy csapat emelkedett ki, onnan is 2 lány, akik elsõ osztályban futballoznak Németországban.
A férfiaknál viszont már az elsõ naptól kezdve láthattunk tudatos megmozdulásokat, szép egyéni teljesítményeket és gyönyörû gólokat, a bámulatos, jól felszerelt létesítményekben. Az elsõ napon egy Eindhovenen kívül esõ helyen zajlottak a meccsek, három szuper terem egy komplexumban, hangulatos kávézóhoz hasonló bárral a közepén, majd az egyetem szintén 3 tornatermet magában foglaló sport létesítményében (belvárostól 10 perc séta), ahol a szállásunk is volt. Igen, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy tornateremben, hálózsákban kellett aludnunk. De ez külön hangulatot adott az egésznek, és még ki is tudtuk pihenni magunkat. Már aki persze nem mulatott hajnalokig a szervezõk által rendezett szociális összejöveteleken, mint péntek este a pub-crawl („kocsmatúra"), vagy a közös partin. Tehát a körülmények tökéletesek voltak. Már csak futsalozni kellett...
1. nap
Az elsõ meccset elég korán, reggel 9-kor játszottuk a szlovák Kassa-i Egyetemmel. Talán még fel sem ébredtünk igazán, illetve még a hosszú, elõzõ napi 14 órás utazás is a lábakban lehetett. A mérkõzés 1*20 percesnek volt kiírva, de a pontos kezdések miatt ezek inkább csak 17-18 percig tartottak. Két csoportban 6 csapat, a miénkben pedig 7 csapat küzdött a négy továbbjutó helyért. Mi a szlovák egyetem mellett francia, német, ciprusi, angol és egy házigazda holland egyetemmel mérkõztünk.
Nem kezdtünk jól, legalábbis az eredmény tekintetében, viszont érzésem szerint egy jó pofon és útmutató volt a szlovákok elleni 2:0-ás vereség. Támadtunk, helyzeteket alakítottunk ki, s majd egy megpattanó lövésbõl gólt kaptunk. A kassai srácok pedig hõsiesen védekeztek, majd kontrából még egy gólt is elértek. Mire mi a kapust lehoztuk, és párszor körbe adogattuk a labdát, vége lett a mérkõzésnek (futó órával 18 perc nem túl sok). Viszont ez a mérkõzés megmutatta rögtön az elején, hogy mi is lehet a gyõzelemre vezetõ taktika: védekezésben maximális odafigyelés hiba nélkül, illetve az elsõ gól megszerzése. Kár, hogy a továbbiakban nem találkoztunk a szlovákokkal, szívesen vettünk volna revansot az egyébként kõkeményen játszó és magas hõfokon pörgõ csapaton.
Tanulva hibánkból a következõ meccsen már jó taktikát választva mentünk fel a pályára a ciprusi egyetemmel szemben. A torna legjobb ellenfelei voltak. Õk tavaly Milánóban, az IFIUS világbajnokságon is a legjobb négy között végeztek, és volt közöttük olyan játékos is, aki a futsalból él hazájában. Egyénileg rengeteget futottak és gyorsak is voltak. Fegyelmezett védekezésünknek köszönhetõen ezen a meccsen nekünk sikerült 2 gólt szereznünk, és legyõznünk egy remek csapatot. Ekkor már sejtettük, hogy velük még a késõbbiekben találkozni fogunk.
Ezen a napon csapatunknak egyre jobban ment a szekér, fõleg Rajnay Gábor vezetésével, bár mindenki tudása legjavát nyújtotta. Gábort segítette, hogy az õ sorában gyerekkori barátaival és egyben Csõ-Montage csapattársaival játszhatott együtt, az összeszokottság nagy fegyverténynek bizonyult a késõbbiekben is. A ciprusiak legyõzése után már nem találkoztunk igazán komolyabb erõt képviselõ csapattal a csoportmérkõzések során. A franciákat 5:1-es nagyarányú gyõzelemmel kedvtelenítettük el. Három francia csapat is érkezett a tornára, mindegyik komoly nagycsapatok mezébe bújva. A mi csoport ellenfelünk Manchester United szerelésben, a honfitársaik Barcelona illetve a spanyol válogatott mezében pompáztak. Megítélésem szerint jókora (túlzott?) magabiztosságot is hoztak magukkal, bár a sorra bekapott gólok elvették rendesen a kedvüket. Így történt, hogy rövid idõn belül 5 gólt is berámoltunk nekik. Ezen kívül a német és a holland csapat sem nyújtott nagy ellenállást, mindkettõjüket 3:0-ra vertük. Majd a nap végén az angol egyetem adta meg magát. Ekkor már csoportgyõztesként szinte tét nélkül rúgtunk 7 gólt, 2 ellenében. Igazi gála elõadás volt, szebbnél szebb gólokkal. A kassaiak kikaptak Ciprustól késõbb, illetve az angolokkal - ha jól emlékszem- ikszeltek.
A 3 csoportból az elsõ 4 helyezett csapatok jutottak tovább a felsõ ágon, és kerültek 2 újabb csoportba. Mi gyõztesként nem kaptunk csoportelsõt, de kaptunk 2 másodikat, illetve 2 harmadik és 1 negyedik helyezett csapatot. A másik 6-os csoportban így értelemszerûen a másik 2 csoport gyõztes mellett 1 második helyezett egy harmadik és 2 negyedik helyen tovább jutó csapat került.
A következõ napi meccsek elõtt a szervezõk jóvoltából volt még egy meccs, amiben szerintem szintén jól teljesítettünk. Ez volt a kocsmatúra. Három szórakozó helyre voltunk „hivatalosak", ahol egy-egy pohár sör is járt a belépéshez. Páran ebben is remekeltünk, és itt még hosszabbítást is önkéntesen kértünk J. A sok meccs és utazás fáradalmaira még rátettünk egy lapáttal, ami meglepõ módon csak kis mértékben rontott a teljesítményünkön. Összességében viszont mindenképp hozzá tartozik az igazsághoz, hogy ez a rendezvény nem ért véget a sportteremben, és a nagy barátkozások még csak ezután kezdõdtek. Egyrészt sportemberhez méltóan kiálltuk az erõpróbát, és a szociális programokon való illõ megjelenést követõen idõben haza is tértünk pihenni. Érdekesség volt, hogy a másik esélyesnek titulált csapat, a ciprusi is hasonlóan pozitívan gondolkodott a késõ esti programokról. Mindenesetre mi magyarok megmutattuk, hogy hogyan kell több frontot helytállni.
2. nap
Ismét korán volt az elsõ mérkõzésünk, de szerencsére haladtunk a megkezdett úton tovább. Egy masszív, fizikailag erõs srácokból álló német egyetem került az utunkba. A mérkõzést mi irányítottuk odafigyelve, hogy ne kontrázzanak le minket. Viszont épp egy ilyen kontra után szereztük a gyõztes gólunkat, mikor épp ellenfelünk kontrázott, de hálóõrünk Varró Dániel -mint mindig - a helyén volt, és a mi ellen támadásunkból egy szép testcsel után Rajnay Gábor lövése talált rést az egyébként extázisban védõ, medve alkatú német kapus hálójában. Remek iramú mérkõzés volt, sok szépen kidolgozott helyzettel. A gyõzelem nagy löketet adott csapatunknak, ekkor kezdtük elhinni, hogy nemzetközi szinten is végre bebizonyíthatjuk, hogy ez a társaság mire képes. A következõ ellenfél a hazaiak második számú csapata (másik csoport 4. helyezettje) volt. A fáradtság már ezen a mérkõzésen meglátszott picit, hiszen sok helyzetet alakítottunk ki csak kis számban értékesítettük azokat: 2:0-ra gyõztünk egy felejthetõ meccsen. Ennek a napnak a két legnehezebb mérkõzése következett. Elõször a spanyol Oviedo-i Egyetemmel mérkõztünk, õk fejben mindent tudtak errõl a játékról, bár számomra furcsa módon pár idõsebb játékosuk volt, ami miatt nem féltem tõlük igazán. A kapusuk is inkább közelített a 40 felé, bár õ (ahogy azt futsalban már láthattuk nemzetközi szinten is) csapata meghatározó játékosa volt. Nagy taktikai csata miatt 0:0 lett a végeredmény, mi jó pár nagy lehetõséget elpuskáztunk.
Ezután ismét találkoztunk Ciprussal. Az egyik legpaprikásabb meccs volt ez, Barabás László a nagy gólok szerzõje ismét egy távoli bombával köszönt be, és a játék is nekünk ment jobban, mikor egy az ellenfél térfelén tiszta labdaszerzést követõen a bíró faultot fújt ellenünk, de ami még érthetetlenebb volt, hogy a játékosunkat sárga lappal büntette, ami itt 2 perces emberhátrányt jelentett. Ekkor sajnos mi egyre inkább a bíróval kezdtünk el foglalkozni. A 2 percet ki is védekeztük kapott gól nélkül, de utána sajnos ellenfelünk 2 kontra gólt is szerzett rövid idõn belül. Ekkor a ciprusiak is elhitték, hogy nem csak éjjel legények, és végül az utolsó 5 percet teljesen megérdemelten, 3:1-re gyõztek ellenünk. Ismét egy pofon, ami - utólag kiderült - ismét jókor jött.
A többi mérkõzéstõl függetlenül csoport másodikként már biztos továbbjutók voltunk a legjobb nyolc közé, ahol a másik csoport 3. helyezettjét kaptuk.
E napon volt hátra egy meccs a helyi hollandokkal. Ismét mi játszottunk és az ellenfelet a kapujához szegeztük. Helyzetkihasználásunk a megelõzõ meccsek pszichikai terhelése miatt ismét hagyott kívánni valót maga után, 1:1-es döntetlent értünk el. Ciprus megnyerte a szombati középdöntõ csoportot, a másik ágon a sok körbeverésnek köszönhetõen az egyik legerõsebb francia csapat lett a negyedik. Így a ciprusiak velük mérkõztek, míg mi a csoportból jól ismert „manchesteri" francia Evry alakulatot kaptuk.
Az esti közös diszkóból szintén hamar hazataláltunk. Egyrészt magunk elõtt görgettük a felhalmozódó fáradságot, másrészt tisztában voltunk vele, hogy ha a következõ mérkõzésen veszítünk, akkor csak az 5-8. hely valamelyikéért versenyezhetünk, viszont ha nyerünk, akkor a legjobb 4-ben vagyunk.
3. nap
A ciprusiak egy nagyon jó mérkõzésen 2 kontra góllal legyõzték a Barcelona szerelésbe bújt franciákat, akik egyénileg nagyon ügyes labdazsonglõrök voltak, és fizikálisan is fölényt élveztek. Ciprus kibekkelte a mérkõzést, és végül 2:0-ra hozta a kötelezõt. Utána a spanyol mezes franciák következtek a Totelos helyi egyetem ellen. Ezen a meccsen mutatkozott meg mekkora elõnye van az elsõ gólt szerzõ csapatnak. A Totelos csapata szó szerint talált egy gólt és utána beállt védekezni, a franciák végig támadták a mérkõzést, de csak egyetlen egy gólt tudtak lõni, ami büntetõket eredményezett. Azt pedig - az esélyesebb csapat terhével a vállukon -elvesztették, így lemaradtak a dobogóról. És sportszerûtlenül ezután haza is indultak, így a 8-ik helyen végeztek.
A harmadik negyeddöntõt a szlovákok játszották a spanyolok ellen. Sajnos ez egy idõben volt a mi meccsünkkel, így nem láthattuk, hogy 1:1-es döntetlen után a spanyolok jutottak tovább bûntetõkkel.
A mi meccsünkrõl: ismertük a francia ellenfelet, és tudtuk, hogy jobbak vagyunk, és ha a kontrákra odafigyelünk, nem lehet nagyobb baj. Jól kezdtük a mérkõzést és végig jól is játszottunk, de talán a nagy tét miatt a koncentrációnk alább hagyott. Három üres kapus, hosszúra átpasszolt labdát is sikerült mellérúgnunk, ami nagyon bosszantó volt, és ahogy az lenni szokott, a franciák találtak egy gólt. Tíz perc lehetett még vissza, így szerencsére még nem volt veszve semmi. A franciákat odaszegeztük a kapujukhoz, és egy Rajnay Gábor-Baki Balázs összjáték után elõbbi megszerezte önmaga sokadik találatát. Gábor jó úton haladt a gólkirályi cím felé...
Sajnos több gólt nem sikerült rúgni, így a harmadik negyed döntõ is 1:1-es döntetlennel zárult. Jöhettek a büntetõk: mi kezdtük, ki is hagytuk, õk belõtték. Következõ körben mindketten értékesítettük, a harmadik sorozatban mi belõttük, õk a kapu mellé rúgták. Majd jött a hirtelen halál: mi belõttük, õk ismét a kapu mellé bombázták...
Pokolból mennyország! Valahogy így lehet leírni azt az 5 percet...
Az elõdöntõt így a ciprusiak a spanyolokkal, mi pedig a hollandokkal játszottuk. A ciprusiak fürge kontrafocira rendezkedtek be, míg a spanyolok a tudatosabb elemeket használva próbálták feltörni az ellenfelet. A vége így egy lendületes kontratámadás illetve egy kipasszolt, kapusnak alábökõs gyönyörû gól. Természetesen elõbbi ciprusi, utóbbi spanyol részrõl a vártnak megfelelõen. Ismét büntetõk következtek, azonban a ciprusiak elkövettek egy hatalmas hibát: mikor a harmadik spanyol rúgó játékos kihagyta a büntetõt, elkezdtek örülni megfeledkezve, hogy nekik is még kell egyet rúgniuk. A nagy kapkodásban aztán a cserekapusukat küldték oda - érthetetlen, milyen megfontolásból - õ harmatgyengén rúgta, és ki is hagyta. Ez után körülbelül 10-10 büntetõ következett, mivel senki sem hibázott. Egy kicsit már viccesnek tûnt az egész, mintha nem lenne tétje, elnézve egyik másik játékos viselkedését. A vége pedig, hogy az egyik ciprusi srác akaratlanul nagy erõvel fejen lõtte a spanyolok portását, amivel kiestek. Szegény kapust a társai persze megpróbálták az örömtõl még átölelni is, de elõször inkább ápolni kellett.
Érdekesség tehát, hogy a spanyolok a három meccsükbõl háromszor 1:1-es döntetlent játszottak, és a döntõig rúgták magukat büntetõkkel.
Mi a helyi holland együttessel játszottunk a döntõbe kerülésért. Ekkor már nem volt a többi termekben mérkõzés, így telt házas meccs következett. A helyieket nem kevesen bíztatták, remek hangulatot teremtve, minket azonban ez nem zavart. Megkönnyebbülve, hogy a komolyabb vetélytársak kiestek (franciák, ciprusiak) nyugodtan játszottunk, nem kapkodtunk. Ekkor már a meccs is 20 perces volt, ami feltétlen nekünk jelentett elõnyt. Tudtuk, hogy a holland csapat gyengébbnek számít, és szerencsére nem elbízva magunkat nem csak a mezünket vittük fel a pályára, hanem azt a mentalitást is, amivel az egész tornán játszottunk. Küzdöttünk egymásért, haraptunk, végrehajtottuk a begyakorolt variációkat. Meg is lett az eredménye, 4:1-re gyõztünk. Igaz, 2:0 után kaptunk egy gólt, ami visszahozta az ellenfelünket, de mi tökéletesen védekeztünk, és az utolsó percben rögtön egymás után kegyelemdöfésként 2 kontra gólt is szereztünk.
A bronzmeccsen a korábban játszó ciprusiak felõrölték az ellenünk remekül küzdõ hollandokat, és sok gólos meccsen megszerezték a dobogó harmadik fokát.
A döntõ mérkõzést így mi játszhattuk a spanyol Oviedo-i Egyetem ellen, akiket szintén ismertünk a szombati csoportküzdelembõl. Egy újabb érdekesség, hogy a legjobb 4 csapat a mi csoportunkból került ki. Szerencsére a sorrend változott azért, és ciprus visszacsúszott a bronzot érõ harmadik helyre. A hollandok itt is 4. helyen végeztek, de tõlük ez így is szép teljesítmény volt. Az eindhoveni döntõbe így az a 2 csapat került, aki a legjobban játszotta a futsalt (közhelyesen), szemben a kispályás focival.
A döntõ 2x15 perces volt, 2 játékvezetõvel. Maradt a futó óra, de a sok meccs után talán nem is bántuk. Tisztában voltam vele, hogy ha mi fegyelmezetten védekezünk, nem lehet gond, hiszen a 30 perc nekünk kedvezett. A spanyolok a rutinjukban bízhattak fõleg, de hogy sokáig ne játszhassák a védekezésre berendezkedõ játékukat, már az elején, egy oldalberúgást követõen megszereztük a vezetést. A félidõben így a spanyolok kijjebb is jöttek, de mi Varró Danival a kapuban magabiztosan védekeztünk, nem is esett több gól ebben a félidõben. Nem úgy, mint a másodikban. A jó iramú második játékrészben kijött a 2 csapat közötti különbség, és még három szép találatot szereztünk.
4:0-val egy remek hangulatú mérkõzésen elhódítottuk a 26. alkalommal kiírt Eindhoven IUTT kupát!!!
Magyarország elsõ alkalommal képviseltette magát, illetve engedjék meg: képviseltük Magyarországot, és szép játékkal meg is szereztük az elsõ helyet. A spanyolok nem gyõztek gratulálni, és azt kérdezték mi mikor rendezünk ilyen tornát, mert nagyon szeretnék megismerni Magyarországot, ahol ilyen szinten futsaloznak egyetemi csapatban. Gondolom, nem kell mondani mekkora megtiszteltetés és öröm volt ez számomra, számunkra. A fényes gyõzelem és hatalmas kupa mellé egy egyéni címet is besöpörtünk! Rajnay Gábor egy góllal lemaradt a legjobb góllövõnek járó díjról az alsó és felsõház együttes versenye miatt, viszont méltóan kapta a torna legjobb játékosának járó díjat!
Játékos vélemények a tornáról:
Baki Balázs: - Számomra - mint egyben edzõnek is- az tetszett, hogy mindenki alázatosan, kellõ elszántsággal és határozottsággal játszott végig az összes mérkõzésen. Remek torna volt. Jövõre is szeretnénk részt venni, bár nem titkolt szándékunk, hogy idén õsszel mi rendezzünk egy hasonló jellegû egyetemek közötti nemzetközi futsal tornát. Volt szerencsém pár sikerhez már futsalban, de talán mindközül ez volt a legjobb, ahogy a barátaimmal együtt a bajnoknak járó kupával körbe táncoltunk, és közben ,,Ria!Ria! Hungária!-t kiabáltunk. Az egész csarnok megtanulhatta. Sajnálom, hogy 3-4 srác nem tudott elutazni velünk, fõleg egyetemi elfoglaltság miatt. A BME Futsallal idén cél a nemzeti bajnokság (NBII-ben), úgy érzem ez a társaság ott sem vallana szégyent. Gratulálok a srácoknak!
Hegyi Péter: - Csapatunk, kiegészülve az NBI-es bajnokságban (is) (Rajnay Gábor, Hudák Ádám, Simon Ádám - Csõ-Montage, Baki Balázs - Vasas Fortuna) szereplõ játékosainkkal, valamennyi mérkõzésen fegyelmezetten játszott. Az élvonalban játszók összeszokottsága, rutinja a többi csapattag lelkesedésével, bizonyítani akarásával párosult. Kiemelendõ, hogy találataink jelentõs részét a már tanult játékelemek felhasználásával, szépen felépítve értük el. Fejlõdnünk kell azonban vesztett állás esetén a koncentráció megtartásában, továbbá törekednünk kell a meccsek pörgõ ritmusának felvételére már közvetlenül a kezdõ sípszó elhangzása után. A hangulat a pályákon és az eindhoveni éjszakában is kitûnõ volt, a szervezõk vendégszeretetét a torna teljes ideje alatt élvezhettük. Remélhetõleg számos hasonló volumenû rendezvény megszervezésére ösztönzi ezen torna a futsal sportág iránt rajongókat.
Huszár Viktor (Erasmus United csapatkapitánya és egyben a személy, aki miatt részt vehettünk ezen a tornán): - A Totelos tornára már 5. éve megyek ki, mint csapatszervezõ és játékos. Ez az egyik legrégebbi futsal torna Európában, amely a színvonalat is tükrözi. 2010-es torna számomra azonban azért marad igazán emlékezetes, mert idén az én segítségemmel jött elsõként magyar csapat ki a tornára. S ha már így alakult, el is hoztuk az elsõ helyet, és az azzal járó nemzetközi dicsõséget és kupát. Azonban a címvédés nem lesz egyszerû, hiszen idén a válság miatt pár remek csapat nem tudott eljönni, akik jövõre igazi kihívást jelentenének, gondolok itt a kassai elsõ csapatra, az oroszokra, akik más dimenzióban játsszák a futsalt. Nagyon jó embereket ismertem meg az út folyamán, s láthattam régi barátaimat, s már most várom a következõ év májusát. Most már nem csak emberileg, de szakmailag is beírtuk magunkat, egy magyar csapatot az eindhoveni és európai egyetemi futsal történelembe. Én magam egy másik csapattal játszottam, de határtalan büszkeség töltött el, hogy barátaim, a BME játékosai nyerték meg ezt a tornát. Gratulálok nekik!
Hudák Ádám: - Minden szuper volt, kivéve, hogy érmet nem kaptunk az elsõ helyért járó szép, nagy kupa mellé. Körülbelül 10 jó csapat volt, a többiek inkább a hangulat miatt jöhettek. Így személy szerint én magasabb színvonalra számítottam, több olyan csapatra, mint pl. a ciprusiak. Szerintem õk voltak az a csapat, aki ellen a legtöbbet lehet fejlõdni, nekem fõleg a harcos játékuk tetszett. A spanyolokból pont ez a harcosság hiányzott, õk inkább rutinosak voltak, ami öreguras játékot eredményezett, viszont õk tényleg futsaloztak. A franciák egyénileg voltak technikásak, de csapatként nem. Szerencsére mi a második naptól kezdve a jobb csapatokkal mérkõzhettünk, ami a fejlõdésünkre is szolgált. Valóban jó ötlet lenne itthon is szervezni egy ilyen nemzetközi tornát, de akkor mindenképpen a legjobb csapatokat kéne hívni.
Rajnay Gábor: - Engem lenyûgözött Eindhovenben a szervezés, a felkészültségük, és a csarnokok. Úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között jóval egyszerûbb profi szemléletben dolgozni, és teljesíteni is. Ha Magyarországon ilyen lehetõsége lenne a csapatoknak, akkor sokkal elõrébb tarthatnánk, mivel játékos állományban és képességekben nem maradunk le, ezt a torna eredménye is bizonyítja. Pár csapaton kívül a színvonal nem volt nagyon magas, de egyetemi szinten külföldi megmérettetésnek és önbizalom növelõnek kiváló volt. A ciprusiakat, spanyolokat, és a 2 erõsebb francia csapatot meg talán a németet, szlovákot kiemelném a többi közül. Úgy hiszem a döntõben azzal a hihetetlen játékkal (amirõl máig nem tudom, hogy volt erõnk) bizonyítottuk, hogy mi voltunk a torna legjobb csapata. Szerintem nem sokan tudták volna ezt a spanyol csapatot 4:0-ra verni, sem kapott gól nélkül lehozni. A sikerünk a csapategységben, a szervezettségben, a csapatjátékban és fõként az alázatban rejlett, amikhez jó egyéni teljesítmények is csatlakoztak. Látszott, hogy ez egy baráti társaság, ami nagyon tud egymásért küzdeni, ami egy csapat legnagyobb ismérve.
Barabás László: - Több pozitív dolgot is látok, láttam ebben a holland tornában. A torna nagyszerû, a szervezés profi volt, azonban a nem teljes játékidõ - valljuk be - néha negatívan érintett bennünket, a torna végére azért azt hiszem mindenki elégedett volt, és nagyon fáradt. Tetszett, hogy egy ekkora nemzetközi társaság több napig volt összezárva, szinte egy helyen, és mégis jól érezve magát. Mindenki szívesen vesz részt és venne részt ilyen és ehhez hasonló nemzetközi megmérettetéseken. A játékért, a társaságért, az élményekért és természetesen a gyõzelemért! Ami minket illet, számomra mindenképp említésre méltó, hogy ennyi különbözõ ember, különbözõ korosztályból, ilyen jó csapategységet alkotott. Köszönet a szerda éjjel tartott edzéseknek, és az a tény, hogy a hetek során mindig sikerült új embert találni az éppen kiesõ emberek helyére (nagypályás meccs, zárthelyi dolgozat). Ez is mutatja, hogy mennyire szeret és szeretne mindenki ehhez a társasághoz tartozni. Örülök, hogy a részese lehetek.
Nagy Csaba: - A kinti körülmények nagyon jók, életre szóló élményben lehetett részem. Mivel 3 hónapja kezdtem el futsalozni, így a hollandiai focitorna sokat segített abban, hogy csapat részének érezzem magam. Köszönöm a lehetõséget!
Nagy Bálint: - Én sem rég kerültem ebbe a társaságba, viszont nagyon örülök neki, hogy közéjük tartozom. Ez a hollandiai túra fantasztikus volt, ahol hatalmas büszkeséget szereztünk egyetemünknek, és Magyarországnak. Az egyik csapat megkérdezte, hogy mi tényleg egyetemisták vagyunk-e, mert õk elõször azt hitték, hogy valamilyen NBI-es csapat jött el. Remélem sikerül a tervünk és mi is vendégül láthatjuk ezt a nemzetközi társaságot Budapesten egy hasonló torna keretében. Csapatilag olyan szinten küzdöttünk egymásért és a sikerért, hogy amíg élek nem felejtem el azt a pár napot. Sokat kell még fejlõdjek, de úgy érzem jó úton haladok. Köszönet a BME Futsal csapatának!
Simon Ádám: - Nagyszerûen éreztem magam. A szervezés, a város, az emberek, a sok kerékpár mind-mind olyan emlék, ami kiválóan párosul ahhoz a képhez, hogy magyarként külföldön, nemzetközi tornán, remek játékkal aranyérmet szerezzünk. Felemelõ érzés volt a lefújás után összekarolva egy telt ház elõtt körben ugrálva ,,RIA! RIA! Hungária"-t énekelni, és táncolni a srácokkal. Nagyon boldog vagyok, hogy ehhez a társasághoz tartozhatok. Én is csak erõsíteném azt az ötletet, hogy Magyarországon is kellenek ilyen nemzetközi tornák.
Varró Dániel: - Egy remek társaság által alkotott futsalcsapat diadalmaskodott a nagyszerûen megrendezett eindhoveni tornán. Öröm volt mögöttük védeni, és a kapuban (szerencsére) akadtak azért unalmasabb pillanatok is. Büszke vagyok, hogy ez a fiatal egyetemistákból álló csapat ilyen felnõtt módon képviselte hazánkat a pályán és pályán kívül is. Nagyon remélem, hogy egyetemünk vezetõi is felfigyelnek sorozatos sikereinkre, és hosszabb távon fogják támogatni a BME futsalcsapatát.
A csapat:
Felsõ sor balról: Barabás László, Rajnay Gábor, Nagy Bálint, Varró Dániel, Huszár Viktor.
Alsó sor balról: Nagy Csaba, Simon Ádám, Baki Balázs, Simon Ádám, Hegyi Péter.
(akik nem tudtak eljönni: Bakos Áron, Máthé András, Palásthy István)
