Legyen-e az edző játékos is
2017.10.15 | 09:12
Napok óta motoszkál a fejemben ez a téma, mármint, hogy írjak róla, vagy se. Az utolsó férfi NB I-es forduló meccskönyveit böngészve tűnt fel ugyanis, hogy a csapatok több mint fele úgynevezett játékos-edzővel meccselt. Volt ahol a tudósításokban ez fel is volt tüntetve, azaz hivatalosan is vállalták, volt ahol nem. Persze a "játékos-edző" régen is jelen volt a magyar, de a nemzetközi futsalban is, ám úgy gondolná az ember, hogy ezt már túlhaladta az idő. Természetesen adódhatnak rendkívüli helyzetek, amikor áthidaló megoldásnak el tudja képzelni, fogadni az ember, hogy valaki az egyik pillanatban még játszik mint játékos, a másikban pedig utasít, cserél, taktikát mond. Ám hogy 10 csapatból hatnál ez legyen, az nem normális.
Pedig most ez történt, sorolom: ETO-Juanra, Fradi-Sáfár, Aramis-Frank, Nyírgyulaj-Lovas, Bőny-Lódi, Dunaferr-Schrancz. Tudom, hogy mindenki el tudná mondani a saját indokát, hogy miért, de én csak globálisan tudom nézni a kérdést. Ennyit fejlődött volna a futsalkultúránk, hogy még most is itt tartunk? Vagy örüljünk neki, hogy nem az étterem-tulajdonosok ülnek a kispadon, mint húsz évvel ezelőtt? Nem tudom elképzelni, hogy anyagi okai lennének ennek a konstrukciónak, mármint, hogy kettőt egy fizetésért. Nem hinném, hogy nincs elég edzőnk, hiszen a Kozma féle edzőképző ontja a képzett-végzett edzőket.
Mondom, sokat rágódtam rajta, hogy írjak-e a témában, vagy ne, de a tegnapi Rába ETO-Chrudim Futsal Cup mérkőzés megadta a lökést. Láthattuk, hogy az ETO az első két mérkőzésen árnyéka volt magának, és ez igaz még akkor is, ha a Barcelona és a Luparense volt az ellenfél. A bajnoki mérkőzéseikre pedig még hatványozottabban igaz ez.
Ám a Chrudim ellen egy csapásra megváltozott a helyzet. Lett edzője a csapatnak. Juanrának csak a játékkal kellett foglalkoznia, a kispad előtt pedig egy vezető állt Javi személyében. Mondom ezt akkor is, ha Javi Rodriguez mögött még kevés edzői tapasztalat áll. Mindenkinek csak a saját dolgával kellett törődnie. Idézőjelben mondva, CSAK! Lehet, hogy leegyszerűsítem a helyzetet, de a tény az tény marad.
A 2010-es évek második felének magyar futsaljában a sok pozitívum mellett, nagyon sok gonddal kell küzdenünk nap-mint nap. Próbáljuk ezt a látszólag kicsi, ám nagyon is lényeges problémakört megszüntetni.
- Kasza János –
