A szezon kezdete előtt az erőviszonyok alapján borítékolható volt, hogy a felsőházba nagyjából mely csapatok érhetnek oda. Az első öt helyen végző alakulat mondhatni papírforma eredményt hozott, és csak a sorrend volt kérdőjel. Igazából a fő kérdés az volt, hogy kié lesz az utolsó fennmaradó hely. Erre négy együttes pályázott, és sokáig megjósolhatatlan volt, ki lesz a befutó, hiszen többször változott, hogy épp ki áll a hatodik helyen. Végül némi körbeverés után, jó hajrával a DEAC lett a befutó.
A Debrecennél a nyáron nagy változások történtek, hiszen az együttes sikeredzője, Elek Gergő sok év után távozott, így új szakvezető után kellett nézni. Nehéz volt megtalálni az utódot. Tihanyi Csaba a Mezei-Villtől érkezett, ahol sok évig volt a szakmai stáb tagja, de felnőtt csapatot még nem irányított. A szezonkezdet nem is indult könnyen. Az első három bajnokin egyaránt döntetlenre végeztek, ami a három pontos rendszerben nem sokat ér. Aztán az ötödik fordulóra megérkezett az első siker is, de nem jött lendületbe az együttes, és kissé rapszodikus lett a teljesítmény. Bravúros győzelmek és váratlan vereségek jellemezték a szezont, mint például a pécsi vereség, ahol három gólos előnyről kaptak ki Siskáék. Az alapszakasz második felére sikerült ezen javítani, a kötelező meccseket hozta az együttes és remek hajrával végül elérték a céljukat. A hatodik helyre pályázó csapatok közül talán az egyetemisták érdemelték meg legjobban, hogy odaérjenek, mert összességében stabil teljesítményt nyújtottak, és mindössze kétszer fordult elő, hogy egy gólnál nagyobb vereséget szenvedjenek, ami mutatja, hogy (szinte) minden meccsen bennük volt a pontszerzés.
Az ötödik helyre a Nyíregyháza futott be, akik akár előrébb is végezhettek volna egy jobb hajrával. Lovas Norbertéknál szisztematikus építkezés folyik. A tavalyi szezonban is folyamatosan erősítették a csapatot, amit nyáron tovább folytattak és az egyik legjobban igazoló együttes volt. Rutinos, egykori válogatottakat sikerült megszerezni, Dávid és Öreglaki személyében. Mellettük érkezett egy újabb légiós, aki szintén igazolta, hogy miért ráesett a választás. A szezonkezdet ennek ellenére nem sikerült túl jól, mindössze az újoncot sikerült legyőzni a rajton, utána nem igazán jöttek az eredmények, érződött az összeszokottság hiánya. Az áttörést a 7. forduló hozta, ahol hazai pályán legyőzték a címvédőt, ami egyedül nekik sikerült a szezonban. Ekkor úgy tűnt, megindulnak felfelé, de jött három vereség zsinórban, ráadásul a riválisok elleni hatpontos meccseken, így a tabellán is kissé visszaestek. Szerencsére ez sem szegte kedvét az együttesnek és egy hét meccses győzelmi sorozat következett, amivel már a dobogó közelében jártak. Az, hogy végül ez nem sikerült, a rossz hajrának volt köszönhető, az utolsó három meccsen szerzett egy pont eredménye. A két vereség ismét két közvetlen rivális ellen volt, így meg kellett elégedniük az ötödik hellyel. Ami a rájátszást illeti, vélhetően nem elégednek meg ezzel a helyezéssel Nyíregyházán és szeretnének éremért játszani, de ehhez szükség lesz arra, hogy idegenben is eredményes legyen a csapat, mert az alapszakaszban idegenben egyetlen pontot sem sikerült szerezni a riválisok ellen. Ha ezen tudnak javítani, lehetnek merészebb álmaik.
A negyedik helyen a Kecskemét zárt, ahol nyáron nagy volt a jövés-menés. Sok játékos távozott, de érkeztek a helyükre bőven, köztük válogatott játékosok. Többek között érkezett Krajcsi, Fekete Márk, Suscsák Máté, míg mellettük egy újabb szerb légiós. A keretet nézve nem volt kérdés, hogy a felsőházban folytathatja az együttes a rájátszást majd, sokan a dobogóra is várták őket. Kötelező hazai sikerrel kezdődött a szezon, de utána két fájó vereség következett. Ezen sikerült utána javítani, de a folyamatos jó játék elmaradt és a riválisok ellen többnyire alulmaradtak. Ennek ellenére versenyben voltak a dobogóért, köszönhetően annak, hogy két meccset leszámítva, hozták a kötelezőket az alsóházi csapatok ellen. Mindössze a Nyírbátor tudta őket egyszer legyőzni és az Újpest tudott egy pontot szerezni. Ha a Hírös városiak idén szeretnének érmet szerezni, akkor az előttük állók ellen is pontot, pontokat kellene gyűjteni, mert ez az alapszakaszban egyszer sem sikerült. Ezt nagyban befolyásolhatja alapembereik állapota, mert többen küzdenek kisebb-nagyobb sérüléssel.
A dobogó harmadik fokán a Veszprém végzett. Fehér Zsolt fiai remekül rajtoltak, egy nagyarányú újpesti sikert követően két rangadót is behúztak, amivel megalapozták a szezont. Hét meccsből hat győzelem egy döntetlen mellett volt a mérlegük, és mindössze a nyolcadik játéknapon jött az első vereség. A folytatásban is jól szerepelt az együttes, főleg hazai pályán, ahol csak a Hali tudta őket legyőzni a tavaszi hajrában. Sokáig úgy tűnt, hogy simán másodikként fordul az együttes, de a Berettyóújfalu lehajrázta őket, így végül harmadikként zártak, ami szintén kiváló eredmény. Ami viszont nehezíti majd a dolgukat, hogy a télen távozó brazil légiósukat, Tont úgy tűnik nem nagyon tudják pótolni. A januárban lejátszott meccseken erősen érződött a hiánya és ugyan legyőzték a tabella utolsó két helyezettjét, ám ez igen izzadságszagúra sikeredett, míg a DEAC ellen végül a döntetlennek is örülhetnek. Ennek ellenére a Veszprémet nem szabad leírni, hiszen többször is megmutatták, hogy nehéz helyzetben is képesek jó teljesítményre, legjobb példa a tavalyi rájátszás, ahol épphogy elérték a negyedik helyet, ám után végül övék lett a bronzérem.
Másodikként a Berettyóújfalu fordulhat. A Trencsényi legénység rajtja nem sikerült a legjobban, rögtön az elején rangadót veszítettek, majd botlottak hazai pályán a DEAC ellen, de utána visszatértek a megszokott útra. Egy kivétellel hozták a kötelező meccseket, egyedül az Aramis vendégeként nem szereztek pontot, az összes többi alsóházi ellenféllel szemben begyűjtötték a maximális hat pontot. Ezek mellett a rangadókból is jól jöttek ki Ráblék, főleg hazai pályán, mindössze csak a Hali tudott nyerni a Pálfiban. Ezek után a tavalyihoz hasonlóan a második helyről várhatják a folytatást és ha a riválisok ellen hasonlóképp gyűjtik a pontokat, mint az alapszakaszban, akkor jó esélyük van idén is döntőt játszani. Ami jó hír az együttes házatáján, hogy Rafinha megkapta a magyar állampolgárságot, így már nem számít külföldinek és a hírek szerint igazoltak is a helyére egy argentin játékost.
A papírformának megfelelően a Haladás lett az alapszakasz-győztes. A címvédőnél nyáron a játékos keretben nem volt szinte mozgás, a csapat együtt maradt, viszont távozott a sikeredző Juanra. Helyette egy brazil szakvezető érkezett, és a kérdés csak az volt, hogy az ő elképzeléseit mennyi idő alatt tudják a játékosok megvalósítani. A rajt kicsit nyögvenyelősre sikerült, pedig két alsóházi csapat ellen játszottak, de a győzelmek nem maradtak el. Aztán a folytatásban egyre jobban javult a játék is és magabiztosabbak lettek a különbségek az ellenfelekkel szemben. Mellette az együttes jól szerepelt a bajnokok ligájában is, négy pontot szerezve bejutottak az elit körbe. Az alapszakaszban némi meglepetésre kikaptak Nyíregyházán, de mint utóbb kiderült, ez volt az egyetlen pontvesztésük, a folytatásban az összes meccsüket megnyerték. Az alapszakasz vége előtt öt körrel már matematikailag is bebiztosították első helyüket, de a hajrában sem álltak le és a számukra tétnélküli meccseken is rendre győztesként hagyták el a pályát. Ezek fényében nehéz elképzelni, hogy bárki meg tudja őket szorítani, nemhogy letaszítsa a trónról.
