KAPITÁNY NÉLKÜLI ORSZÁG
Alighanem példátlan az a helyzet, ami hazánk futsalját jellemzi. Szerintem nincs még egy olyan ország, ahol ilyen kevés idõvel az EB selejtezõk elõtt, még ne tudnák, ki fogja irányítani a nemzeti csapatot a sorsdöntõ megmérettetésen. A megfelelõ szakmai tudás mellett az erkölcsi alap és a végzettség elengedhetetlen ennek a posztnak a betöltéséhez.
Ebben a tekintetben, sportágunkban nem nagy a választék, hiszen a hazaiak közül négyen jöhetnének számításba, ha egyéb szempontokat nem is veszünk figyelembe. Frank Tamás, Tóth Károly, Márkus Ákos, és Jávor István neve kerülhetne szóba. Nem véletlenül, az elsõ három már különbözõ beosztásban a válogatott csapatainknál dolgozik, ketten pedig az edzõképzésben is szerepet játszanak.
Frank Tomi az utánpótlás csapatnál és az elsõ csapat kereténél is dolgozott már, tapasztalt ambiciózus edzõ, aki jól megtalálja a játékosokkal a közös nyelvet. Nem véletlenül volt éveken át a közvetlen segítõm, örülök neki, hogy felmerült a neve.
Rövidesen csatlakozhatnak hozzájuk azok a volt válogatott játékosok, akik már elindultak az edzõi ranglétrán, megfelelõ nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek, de a papírok megszerzése felé vezetõ úton még az elején járnak. Gyorsabban emelkedhetnek azonban a grádicson, hiszen ellentétben elõdeikkel nem a saját kárukon szerezhették meg a tudást, amelyet már saját élményeikkel is ki tudnak egészíteni. Tóth Szabolcs kezdhetné a sort, mint a válogatottunk csapatkapitánya, aki megfelelõ tekintéllyel is rendelkezik ahhoz, hogy segítse a kapitány munkáját. Madarász, Tóth Miklós ideje is hamarosan eljön majd, de persze nekik is el kell végezniük az edzõi tanfolyamokat. A futsal alapfokú képzésen már túl vannak.
A törvény, a józanész, és az erkölcsi etika is lehetetlenné teszi, hogy olyan ember kerüljön a nemzeti kispadra, aki nem rendelkezik az amatõr játékosok irányításához szükséges legmagasabb szintû végzettséggel.
Ugyanúgy, mint régebben, lehetne kívülrõl, a nagypályás játékból is hozni kapitányt. Ez már annyira nem lenne szerencsés, talán visszalépés is lenne, hiszen jobb olyasvalakit választani, aki napi szinten is kapcsolódik a sportághoz. Minden esetre szerintem a Bognár Gyuri felkészültsége a futsalban is megfelelõ lenne. Külföldrõl kapitányt választani szerintem most mégannyira sem lenne szerencsés. Az élcsapatok inkább idegen honból erõsítenek, nem bíznak a fiatalokban, mert kevesen rendelkeznek azokkal az alapokkal, amely ehhez a játékhoz nemzetközi szinten szükséges lenne. Eléggé önálló életet élnek viszont ahhoz, hogy a kapitány gyakran kivegye õket az edzésmunkából. Ráadásul a vidékieknek, komoly anyagi tehertétel lenne, a heti rendszerességgel összehívott, keretedzésen történõ részvétel.
Bár az utóbbi tíz év eredményei nem jogosítják fel rá, mégis az állandó önjelölt, Kis János már minden követ megmozgat a kispad megszerzésének érdekében. Az egyáltalán nem zavarja sem õt, sem a híveit, hogy nem rendelkezik a poszt betöltéséhez szükséges edzõi papírokkal. Nemhogy a futsal edzõképzést nem végezte még el, de mást sem. Senki sem tartott fegyvert a homlokához, hogy kikerülje ezeket a fontos iskolákat. Tudom, a tudás nem papírokhoz van kötve, de ezeken az edzõi kurzusokon megtanulhatná, hogy az élõ szervezetet, a játékost, tönkre is lehet tenni. Nem elég a taktikai ismeret, ez egy szakma.
Taxis jogosítvány nem elég egyetlen egy kispadhoz sem. A magyar futsal megmentõjének, kapitány jelöltjének, jó példával kellene elöl járnia. Követeli az edzõképzés beindítását, és nem vesz rajta részt. Úgy bírálja, hogy nincs ott, miközben tanfolyamunknak, a hallgatók és szakfelügyelõk körében kiváló a visszhangja. Szakmai háttér nélkül is lehet szakmai igazgató, ott ahol ezt még engedik. Márpedig egyre kevesebb erre a lehetõség. Edzõi képesítéssel már reménykedhetne álma megvalósulásában, de a kommunikációs készséget, a viselkedési és a jellembeli zavarokat még így is számon kérik majd rajta.
A megfelelõ erkölcsi alap hiánya miatt inkább arra törekszik, hogyan lehetne kijátszani a szabályokat. Amikor kiállították, játékosnak nevezte ki magát, példát mutatva híveinek, milyen nagy esze van ehhez a sporthoz. A szabályok betartatásának lelkes híve, ilyenkor nem szégyellte magát. Amikor képesítéshez kötötték az elsõ osztályban történõ edzõi munkát, szakmai igazgató lett, mintha ahhoz nem kellenének papírok, edzõi szakismeret. A sportág alapvetõ érdekeivel ellentétesen cselekszik, kijátssza a szabályokat, de úgy érzi, megvan hozzá az erkölcsi alapja, hogy kapitány legyen.
Az aláírása még meg sem száradt a Ferencvárosnál, de már bejelentkezett Gyõrbe. Ugyan ezt tette a Vasasnál is, Gyõrért otthagyta volna õket is, bár még csak a nyár végén ment oda. Vajon ezeken a helyeken, hogyan néz azok szemébe, akik bíztak benne. Mit mond azoknak, akik õ miatta, az õ csábító szavára igazoltak hozzá. Vagy úgy véli, ezt nem tudja meg senki?
A magyar futsal megmentõjeként tetszelgõ ember, akkor nekem sem tudott a szemembe tekinteni, amikor a válogatottunk EB selejtezõje elõtti hetekben, a formába hozási idõszakban, szándékosan erõnléti edzéseket tartatott csapatának napi két alkalommal. Mikor megjelentek a srácok nálam a harmadik edzésükön, már lépni sem bírtak. A selejtezõ tornán a VIP szektorba pedig hangosan szidta a csapatot, a székely vendégeknek úgy kellett rászólniuk. Hol van az erkölcsi alap? Ez a Magyar futsal megmentése?
Írt azonban egy könyvet, amelynek legnagyobb részét az utánpótlás anyag tölti ki. A FIFA által kiadott, és szó szerint lefordított, átvett anyag ez, amely még egy video melléklettel is ki volt egészítve azért, hogy a kezdõ edzõk jobban el tudjanak rajta igazodni. Aki kezébe veszi a könyvet, láthatja, hogy ezekhez a gyakorlatokhoz oda van írva: lásd video.
Ez jelentené azt az erkölcsi alapot számára, amely feljogosítja õt mindenféle szakmai dolog megtorpedózására? Szakmai vitára még soha sem volt képes, csak személyeskedésre, és sértegetésre. Ezekbõl talán kiderült volna mások számára is a szakmai hozzáértése.
Mindíg van, aki hisz neki, és örökké akadnak szövetségesei is. Akinek éppen nem tetszik a vezetés, azokban megértõ, hû társra talál. Ezzel a végzetséggel és jellemrajzzal azonban soha sem tud odakerülni, ahová magát képzeli. Így aztán az örökös meg nem értett zseni képében tetszeleg, és azokat is támadja akiket eddig szövetségeseinek tekintett. Õ az, aki még Lozánót is képes volt kioktatni, a magyar futsal érdekében. Pamflettjei a futsal megreformálásáról olyan elemeket tartalmaznak, amelyek egy demokráciában elképzelhetetlenek. Az önkormányzatok választott testületeit szeretné kötelezni arra, hogy tegyék kötelezõvé a futsal bevezetését az iskolákba, és a tömegsportba. Úgy véli a football és a futsal akkor követi a brazil példát, ha összeboronáljuk a homokfocival, mert szerinte õk ott tanulták a technikát.
A háttérben erre bólogatnak az emberek, mert nekik jól jön egy megmondó ember. Nem nekik kell ütközniük, sõt tolják maguk elõtt, és felhasználják céljaik elérése érdekében. A megmondó ember, ezért tetszeleghet a Magyar futsal "defibrilátora" szerepkörében mert hagyják és bátorítják.
Erkölcstelenségeihez sokan aszisztálnak, közben támadják az MLSZ-t és mindazokat akik valóban szeretnének tenni valamit sportágunk érdekében. Most éppen a Frankot próbálja ellehetetleníteni, suttogó propagandájával helyette magát a trónra emelni. Eddig éppen a pozícióm, a futsalválogatott miatt nem nyilvánítottam vélemény. Nem reagáltam sértegetéseire, valótlan állításaira és ezután sem fogok, Szeretném azonban ha kinyílna a szemük azoknak is akik, eddig csak az õ harsogását hallgatták és nem vették észre mondandójában az ellentmondásokat.
Jelentõs szerepe van abban, hogy jelenleg még mindig nincs hazánknak kapitánya. Azok pedig akik a tények helyett eddig csak a futsal megmentõ vízióját látták, gondolkozzanak el és inkább segítsék az új edzõt, mintsem gátolják. A Magyar futsal érdeke ugyanis ez. Legyen végre kinevezett kapitányunk, mert nyakunkon vannak a tétmérkõzések. Azok pedig akik tolják maguk elõtt és nem akarják belátni, hogy nem volt igazuk, nekik majd a lelkisimeretükkel kell elszámolniuk.
KOZMA MIHÁLY
