A Juanra „művésznévre” hallgató spanyol szakember ismert alakja a magyar és a nemzetközi futsalnak. Játékosként spanyol válogatott volt, Európa-bajnokságot nyert, Futsal Cup-győztesnek vallhatja magát. Magyarországra 2012-ben érkezett, a Győr igazolta le, hogy aztán a sikert sikerre halmozó csapat egyik kulcsfigurája legyen. A 37 éves szakember a tavalyi szezonban már játékos-edzőként szerzett bajnoki címet az anyagi gondokból lassan kilábaló ETO gárdájával az NB II-ben.
-Köszönöm a vezetőknek a bizalmat, köszönöm, hogy lehetőséget adtak a bizonyításra – fogalmazott Sziffer András, a Kútház Haladás VSE távozó edzője. – Nagyszerű érzés volt irányítani az ország második legjobb futsalcsapatát. Minőségi játékosokkal, válogatottak egész sorával dolgozhattam nap mint nap. Amikor átvettem a csapat irányítását, akkor abban egyeztem meg a vezetőkkel, hogy a szezon végéig tart a megbízatásom – bárhogyan is alakulnak az eredmények. Így most befejezem a vezetőedzői munkát és a jövőben másodedzőként igyekszem az utódom segítségére lenni. A futsalba 2015-ben csöppentem bele, azóta folyamatosan képeztem magam, igyekeztem tanulni, fejlődni, mindent elkövettem, hogy megfeleljek az elvárásoknak – bízom benne, hogy ez azért sikerült.
-Amikor a csapatot átvettem szerb elődömtől, morálisan és mentálisan is padlón volt a társaság, szinte a nullárról kellett elkezdeni a munkát, menet közben kellett egy ütőképes együttest kialakítani – folytatta Sziffer András. – 
Ráadásul a keret folyamatosan változott, voltak távozók és érkezők is. A játékosok elfogadtak, a kemény munka pedig lassan meghozta a gyümölcsét. Az alapszakaszban még hullámzott a teljesítményünk, a rájátszásban azonban már azt a csapatot láttam a pályán, amit szerettem volna. Szervezetten, csapatként futsaloztunk, sokat javult a védekezésünk, sok helyzetet alakítottunk ki, pörgősen, gyorsan járattuk a labdát – talán a látvánnyal sem volt gond. A döntőben ugyancsak jól futballoztunk, megszorongattuk az esélyesebb Berettyót, közel voltunk a bravúrhoz, de végül nem állt mellénk a szerencse. Ha a döntő utolsó, ötödik összecsapásán számíthattam volna az eltiltott Dróth és Simic játékára, akkor nem biztos, hogy a meccs végén a Berettyó ünnepel – de sportban nincsen ha. A Haladás egy ambiciózus klub, rendezett anyagi háttérrel, irigylésre méltó körülményekkel. Ha a csapat gerince együtt marad, ha sikerül kicsit erősíteni, bővíteni a keretet, akkor minden esélyünk meglesz arra, hogy akár már jövőre ismét harcba induljunk a bajnoki címért. Végezetül szeretném megköszönni a szurkolók támogatását is, ugyanis rendre fergeteges hangulatban léphettünk pályára – ilyen közönség előtt élmény volt minden egyes perc, amit a csapat élén tölthettem.
–Sziffer András munkájával, az elért eredményekkel alapvetően elégedettek vagyunk, de mivel a szezon végig egyeztünk meg a közös munkában, már menet közben kerestük a végleges megoldást az edzői posztra, végül Juanra személyére eset a választásunk – tudtuk meg Pálmay Tamástól, a HVSE futsal szakágának vezetőjétől. – Juanra nemzetközi és hazai szinten is ismert, elismert névnek számít futsalban, a pályán elért eredményei önmagukért beszélnek, bízunk benne, hogy az irányításával szintet lép a Haladás. Igyekszünk kiaknázni a széles körű kapcsolatrendszerét, bevonjuk az utánpótlásképzésünkbe. Kiváltjuk a játékengedélyét is, de elsősorban edzőként számítunk rá. Edzői pályafutása elején jár, egy új fejezet kezdődik az életében, roppant motiváltan érkezik Szombathelyre. A tavalyi csapat magját szeretnénk együtt tartani. Michel, Dróth, Vas, Alasztics, Hajmási, Horváth Péter és Vidák marad – sőt, utóbbi lesz az NB II-es csapatunk edzője. Sanchez biztosan távozik, Pocaia és Simic sorsa még kérdéses – nagyon szeretnénk, ha Simic maradna, de több ajánlata is van. Sásdival még egyeztetünk. Szeretnénk erősíteni is, néhány kiszemelt légióssal már kapcsolatban állunk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a Haladás továbbra is meghatározó szereplője legyen az NB I-es futsalbajnokságnak.
– Tóth Gábor, Vaol.hu –
