Játékos, edző, alelnök
2015.04.22 | 19:27
Kovács Aliz a DVTK-Vénusz válogatott futsaljátékosa, aki emellett fiatalokat edz, valamint ellátja a klub alelnöki feladatait is. Vele beszélgettünk a pályafutásáról.
- Hogyan indult a pályafutásod?
- Mindig megkérdezik, hogy miért focizni kezdtem, de nem tudok válaszolni. Az biztos, hogy előtte két évig úsztam és a szomszéd fiúval rengeteget fociztunk az udvaron. 1992-ben tíz évesen lettem az egy-két éve alakult Elán FC játékosa, és ehhez az évhez köthető az első diósgyőri élményem is, ekkor voltam a stadionban egy DFC - FTC meccsen. Sokáig én voltam a csapat legfiatalabb tagja, két éven keresztül nem is játszhattam mérkőzést, csak edzettem. 1994 márciusában - talán - a Szolnok ellen játszottam először bajnokit, nagyon örültem a lehetőségnek. Kezdetben csatárt játszottam, néha a védelem bal oldalán szerepeltem, végül az edzőim megtalálták az igazi posztomat a középpályán. Közülük Demeter Miklósra és Nagy Attilára (jelenleg a DVTK U12-es csapatának vezetőedzője - a szerk.) emlékszem vissza a legszívesebben.
- Milyen szinten játszottál?
- Az Elán FC, majd utódja, az MVSC az NB I.-ben, néha az NB II.-ben játszott, a legjobb eredményünk egy negyedik hely volt az első osztályban. A legnagyobb egyéni sikerem az volt, hogy meghívtak az ifjúsági válogatottba, a továbblépéshez talán az kellett volna, hogy Budapestre költözzek, mert onnan könnyebb volt bekerülni a válogatottba. Hívtak több helyre, Belgiumba is, de nem akartam elhagyni Miskolcot.
- Ez még nagypálya volt, miért váltottál futsalra?
- 2004-ben a csapat nagy része elhagyta az MVSC-t, ami meg is szűnt rövid időn belül. 2006-ban Juhász Viktorral közösen találtuk ki, hogy játsszunk kispályán. A futsal akkor még igencsak gyerekcipőben járt, már elkezdődött a bajnokság, amikor még mindig előfordult, hogy műfüvön, pattogós labdával edzettünk. És edzőnk sem volt, Sárréti Géza 2008-tól foglalkozik velünk.
- És jöttek is az eredmények.
- A 2010/2011-es idényben bronzérmet, egy évvel később pedig aranyat nyertünk. Felemás érzelmekkel gondolok erre az időszakra, mert eddigi pályafutásom egyetlen aranyérme, viszont a bajnokság végét ki kellett hagynom térdszalagszakadás miatt. Ez a bajnoki cím a csapat sikere, azt gondolom, olyan ellenfeleket is megelőztünk, akiknek talán erősebb volt a játékoskerete.
- Hogy álltok az idei bajnokságban?
- Az alapszakasz végén az 5. helyen végeztünk és a felső-ágon folytatjuk a rájátszást. Matematikailag a dobogóra is van esélyünk, de a realitás azt mondatja velem, hogy a 4. helyért küzdünk majd az egy ponttal mögöttünk álló BME csapatával.
- Jövőre előre lehet lépni?
- A bajnoki cím után többen is távoztak a csapatból, de ezt az időszakot is átvészeltük, mert komolyan vesszük az utánpótlás-nevelést és ennek megvan az eredménye. Jövőre ismét felkerülhetnek olyan lányok, akikkel tovább bővül a keretünk, mi ebben az útban hiszünk, nem pedig abban, hogy innen-onnan igazolunk játékosokat. Sajnos Magyarországon kisebbségben vagyunk ezzel a filozófiával.
- Labdarúgásban ifiválogatott, futsalban felnőttválogatott voltál, vagy.
- Utánanéztem, kereken 20 alkalommal játszottam a nemzeti csapatban, minden egyes alkalom örök emlék. Sokkal több is lehetne, ha a sérülésem miatt nem marad ki közel két év, de ennek is örülök, mert gipsszel a lábamon az is megfordult a fejemben, hogy soha többet nem leszek válogatott. Amióta Sito Rivera személyében spanyol szövetségi edzőnk van, egyre komolyabb a csapat. Azt gondolom, folyamatos a fejlődés, persze Brazília, Spanyolország, Portugália, ahol profik játszanak, sokkal jobbak nálunk, viszont az utánuk következő szintet egyszer el tudjuk érni. És vannak olyan válogatottak is, akiket már most is rendszerint legyőzünk.
- Ezek szerint nem kaptok pénzt a játékért.
- Amatőr csapat vagyunk, mindenki munka, tanulás mellett futsalozik. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem kapunk pénzt a játékért, hanem azt is, hogy szabadidőnkben járunk edzésre, meccsre. Jobb lenne, ha heti négy alkalommal tudnánk gyakorolni, de nincs értelme a plusz foglalkozásnak, ha nem tud mindenki eljönni.
- Neked hogy sikerül munka mellett futsalozni?
- Nekem a foci az életem, mindent alárendelek ennek. Abban szerencsém volt, hogy korábbi munkahelyemen 8-tól 4-ig dolgoztam, a hétvégéim is szabadok voltak. Mostanra saját könyvelő cégem van, ahol úgyszintén napközben dolgozok és el tudok menni az edzésekre, mérkőzésekre.
- Melyiket szereted jobban, a futsalt vagy a labdarúgá
- A labdarúgásnak még ma is nagyobb a respektje, viszont a futsalt sokkal szórakoztatóbb játszani, hiszen többször érsz labdába. Nagypályán előfordulhat, hogy akár tíz percig sem találkozol a labdával. Mindkettőt szeretem, ezért is örültem, amikor a DVTK-Vénusz elindult a labdarúgó Magyar Kupában.
- De nem csak játszol, hanem edzősködsz is. A futsalpályafutásod lezárulta után el tudod képzelni magad edzőként?
- Először 2008-tól foglalkoztam gyerekekkel, de két év után ki kellett mondani, hogy nem bírom a kettős terhelést, nem tudom munka után minden délutánomat a sportcsarnokban tölteni. Néhány hónapja megint belevágtam, 2014 végétől csapattársammal, Bernáth Csillával közösen irányítjuk az U15-ös futsalcsapat munkáját. Még nem szeretném abbahagyni a játékot, de utána is szívesen maradnék a futsalban, ennek érdekében az elsők között szereztem futsal edzői végzettséget. Először biztosan fiatalokkal fogok dolgozni, de ha kellő tapasztalatot szerzek, akkor egyszer akár felnőtt csapat kispadját is megcélozhatom. Amíg lehet, szeretnék játszani, de egyre jobban foglalkoztat az edzősködés, hiszen számomra ez jelenti a jövőt.
- És a sportvezetés?
- Juhász Viktorral osztjuk el a munkát, papíron a DVTK-Vénusz alelnöke vagyok, de nem ez a lényeg. A könyvelést én intézem és a szervezési feladatokból is kiveszem a részem. Van egy részmunkaidős munkatársunk, aki most már a feladatok egy részét leveszi a vállunkról, hiszen - önmagamat ismételve - mindketten munka mellett teszünk meg mindent a DVTK-Vénusz sikeréért. Legfontosabb feladatunk a működéshez szükséges anyagiak előteremtése, ami a TAO-s pénzekből, tagdíjakból, önkormányzati támogatásból áll össze, a DVTK pedig az U15-ös labdarúgó-csapatunk működését biztosítja.
- forrás:dvtk.eu -
 |
| Kovács Aliz (Fotó: Szabó Gábor) |
