Interjú Mullor Cabreraval
2018.01.05 | 17:45
Hogyan teltek az ünnepek egy idegen országban?
A Karácsony a pihenés és az ajándékozás időszaka, számomra a legfontosabb dolog, hogy a feleségemmel és a gyerekeimmel lehessek ilyenkor. Az igaz, hogy a család többi része messze van tőlünk, Spanyolországban, de sokat voltunk már távol az otthonunktól ezekben a napokban, így ez már szinte megszokottá vált. Igyekeztünk pihenni, jól érezni magunkat, felfrissülni és élvezni a környék nyújtotta nagyszerű lehetőségeket.
Hogyan érzitek magatokat magánemberként Magyarországon?
Tökéletesen sikerült a beilleszkedés. A Mezei-Vill több mint egy klub, nagyon sokat segítettek nekem és a családomnak. Nagy köszönet jár ezért, mert nem telik el úgy nap, hogy ne lenne valamilyen kérésem vagy kérdésem, de mindenben segítőkészek. Talán Derzsi Zoltán, a gyúrónk lehet a legleterheltebb tőlem (mosolyog) A legnagyobb problémát a nyelv jelenti, amit nem beszélek, de egy dolgot már megtanultam, aki akar kommunikálni, az tud is, csak erőfeszítéseket kell tenni érte.
Mik voltak az elképzeléseid az új feladatodról, amikor Magyarországra jöttél és mennyiben változott ez azóta?
Amikor átvettem a munkát a legfontosabb célnak azt tartottam, hogy a csapat mentalitását alakítsam át. Nagyszerű játékosaink vannak, de számomra ismeretlen okok miatt nem hozták ki magukból azt, amit a képességeik lehetővé tehetnek. Az első naptól kezdve, ahogy beléptem az öltözőbe kiemeltem a kommunikáció, az emberi kapcsolatok fontosságát, a napi munka, erőfeszítés jelentőségét, így kialakulhat a csapategység és az elkötelezettség. Úgy érzem, hogy mindenki a csapatban tudja mi a feladata és mindent meg is tesznek a fejlődésért. Ez a filozófiánk és ezt szeretnénk végig képviselni a szezonban.
Hogyan néznek ki a szürke hétköznapok?
Debrecenben élek, onnan megyek a tréningekre minden nap. A hét öt vagy hat napján vannak edzések, naponta egy vagy kettő. Szeretek felkészülni mindig előző nap, még akkor is, ha korábban megcsináltam már a beosztást, mert változhatnak a dolgok. A csapattal való munkám során megpróbálom kielemezni a meccseinket és megtalálni azokat a területeket, amik fejlesztésre szorulnak, másfelől szeretem ismerni az ellenfelet is. A szűkösen rendelkezésemre álló információból (nincs minden mérkőzéshez hozzáférésem) szeretek statisztikát vezetni ki hogyan éri el a góljait, ami hosszú távon nagyon nagy segítséget adhat. Az ellenfeleknek általában a két legutóbbi meccsét elemzem ki, és a csapatnak is bemutatom a lehetséges pozitív és negatív pontjait a soron következő riválisnak.
A lépésről-lépésre filozófiát is sokszor lehet hallani tőled. Hol tart most a csapat szerinted? Jók az eddigi eredmények, de messze még a vége.
Az a vicces, hogy a projektünket három évre alakítottuk ki, és biztos vagyok benne, hogy az eredményeink izgatják az embereket, de még a céljaink 50 százalékát sem értük el. A jó védekezésre szeretek alapozni a csapataimnál és mi még messze állunk attól, amit igazából remélek, hogy elérünk. Nem akarok eredményekben meghatározott célokat kitűzni, habár nyilvánvaló, hogy arról beszélünk, hogy a szezon végén nyerni kell valamit, de mindez értéktelen lenne, ha nem építenénk valamit fel közben. Ami a szezon hátralévő részét illeti: egy igazságtalan bajnoki rendszerben játszunk, fantasztikus első félévet produkáltunk, de ez semmit sem számít, hiszen a rájátszásban egy új bajnokság kezdődik, ahol nagyjából hasonló feltételekkel indul mindenki, az alapszakasz első helyezettje nem kapja meg azt a valódi előnyt, amiért dolgozott. De a feladatunk, hogy harcoljunk és kövessük a saját utunkat. Beszéltem a bajnokság számomra negatív oldaláról, de hadd említsem meg a pozitív oldalt is, mégpedig a bajnokság hosszát. Spanyolországban a második ligában sokszor áprilisban már véget érnek a meccsek, és van, hogy augusztusig nem kezdenek újra edzésbe állni, tehát nagyon sok a holtidő, ami itt szerencsére nincs.
Mi volt a kulcsa az eddigi remek szereplésnek?
Két dolgot tudok említeni, ami sikerre vezethet, ezek pedig a munka és a tisztelet. Az elmúlt hónapokban 110 edzést tartottunk, 30 videoelemzést és emellett folytak a speciális kapusedzések is. Minden egyes alkalommal 100 százalékos erőfeszítéssel állt mindenki a munkához. Az összes meccsünket úgy játszottuk, mintha mindig a legerősebb riválisunkkal találkoznánk. Ez az út az, ahogyan szerintem dolgozni kell és ezt folytatjuk tovább ebben az évben. A legnagyobb erősségünk, hogy 17 játékosunk van és a második csapatunk is alárendeli magát a céljainknak, a legnagyobb gyengeségünk pedig, hogy mi lehetünk csak a saját magunk ellensége azzal, hogy nem úgy állunk hozzá a mérkőzésekhez, ahogy az tőlünk elvárható és ebben az esetben bárki ellen kikaphatunk.
Mit gondolsz a magyar bajnokságról és a magyar játékosokról?
Erősebb a bajnokság, mint amire számítottam, vannak nagyon jó képességű játékosok és a mérkőzések borzasztóan nehezek. A magyar játékosok általánosságban jó technikai szinten vannak, de taktikai dolgokban vannak hiányosságok. Ezért is nagyon jó, hogy külföldi játékosok jönnek Magyarországra, mert tudnak újat mutatni, ami rávilágíthat arra, miben és hogyan lehet fejlődni még. Ha mindent egész életedben csak ugyanazon a módon csinálsz, akkor mindig ugyanaz lesz a végeredmény.
A külföldi játékosok szerepét viszont sokan vitatják nálunk.
Nagyon egyértelmű a véleményem ebben a kérdésben. Spanyolországban akkor indult el a fejlődés, amikor a brazil játékosok megérkeztek a bajnokságunkba. Az ő hatásukra kellett új szisztémákat, stratégiát kitalálni az edzőknek, ami előrelépést hozott, hiszen a végén világbajnoki aranyat szereztünk. A külföldiek érkezése nélkül ezt soha nem értük volna el. Azt gondolom, hogy pozitív hatással bír a légiósok jelenléte. Biztos vagyok abban, hogy ha bármelyik magyar játékost megkérdeznek a csapatomból erről, akkor pozitívan fog nyilatkozni. Az lehet, hogy kevesebb játékpercet kap a meccseken, mint korábban, de minden edzésen nő a versenyképességük, amire igényük is van.
