Sergio együttese Nyíregyházán 3-1-re legyőzte le Svédországot, majd Jerevánban 3-2-re nyert Örményország ellen, így százszázalékos mérleggel vezeti csoportját. A szövetségi kapitánnyal a két találkozó tapasztalatairól, a csapat teljesítményéről és a folytatás kilátásairól beszélgettünk.
- Két mérkőzés, két győzelem, hat pont. Mennyire elégedett azzal, amit a csapat ezen a két találkozón mutatott?
- A szakmai stáb minden tagja roppant elégedett azzal, amit a csapat elért ezen a két mérkőzésen. Amikor megkaptuk a csoportbeosztást, tisztában voltunk azzal, milyen nehéz feladat vár ránk. Örményország volt az előző Európa-bajnokság meglepetéscsapata, Ukrajnát és Csehországot is legyőzte. A selejtezők során ráadásul Kazahsztánt is búcsúztatta, ami jól mutatja, hogy rendkívül magas szintet képvisel; Svédország pedig nem éppen a legkönnyebb ellenfél volt, akit a harmadik kalapból kaphattunk. Éppen ezért a mérkőzések előtt 3 ponttal is elégedettek lettünk volna, 4 pontnak pedig kifejezetten örültünk volna. A megszerzett 6 pont azonban minden várakozásunkat felülmúlta. Most a földön kell maradnunk, tudván, hogy a márciusi két mérkőzés nagyon nehéznek ígérkezik; ugyanakkor bízunk benne, hogy sikerül még legalább egy pontot szereznünk, amivel bebiztosíthatjuk legalább a rájátszást, és közel kerülhetünk az elitkörhöz.
- A svédek és az örmények ellen is először hátrányba került a csapat, mégis fordítani tudott. Sőt utóbbinál néhány perc alatt három gólt is szerzett. Mi változott a szünetben? Mi volt a fordulat kulcsa? Mit árult el ez a mérkőzés a csapat mentális erejéről? Mennyire volt elégedett a csapat reakciójával?
- A lényeg az, hogy a csapat egyre érettebben játszik. A hét folyamán igyekeztünk olyan mérkőzésterveket kidolgozni, amelyekkel a lehető legjobban felkészülhettünk az ellenfél játékára. Tudtuk, hogy mindkét találkozó nehéz lesz, és hogy az esélyeink azon múlnak, mennyire leszünk fegyelmezettek taktikailag és mentálisan egyaránt. A játékosok hatalmasat léptek előre az elmúlt hónapokban; sikerült önbizalomra szert tennünk. A stábommal keményen dolgozunk azon, hogy minél több információt gyűjtsünk az ellenfelekről, a félidőben pedig videófelvételek segítségével igazíthatjuk ki a taktikánkat.
- Ha a két mérkőzésből egyetlen tanulságot kellene kiemelnie, mi lenne az? És mi az a terület, amelyen mindenképpen javulnia kell a válogatottnak?
- Úgy gondolom, látnunk kell, hogy a csapat képes volt öt nap alatt két olyan mérkőzést is lejátszani, amelyek teljesen eltérő fizikai és taktikai követelményeket támasztottak, ráadásul számos különböző helyzethez és körülményhez sikerült alkalmazkodnunk. Ez tapasztalatról, érettségről, fegyelemről, taktikai szigorúságról és elkötelezettségről tanúskodik. A válogatott játékában még bőven van lehetőség a fejlődésre. Ha azonban egyetlen területet kellene kiemelnem, az a mindennapi edzésmunka lenne. A játékosoknak nap mint nap többet kell elvárniuk önmaguktól; klubszinten többet és jobban kell edzeniük, hogy – a világ többi csapatához hasonlóan – kialakítsák magukban a minél nagyobb versenyszellemet.
- Mi a magyar válogatott reális célja ezen a világbajnoki selejtezősorozaton? Jelenleg mekkora a különbség a magyar csapat és Európa legerősebb futsalnemzetei között?
- Továbbra is azt mondom, a legfőbb célunk a jövő áprilisi rájátszásban való szereplés. Ezt követően a sorozat alakulásától függően akár az elitkörbe is bejuthatunk, ami rendkívül fontos lenne a 2030-as Európa-bajnokság sorsolása szempontjából. A lemaradásunk még mindig jelentős az európai élmezőnyhöz képest. Ahogy korábban is említettem, az európai és a világ élvonalába tartozó nemzetek játékosai minden egyes nap magas szinten teljesítenek. Keményen edzenek, személyre szabott kondicionáló programokat végeznek, testalkatuk pedig igazi élsportolóké. Nekünk még ki kell alakítanunk ezeket a szokásokat. A játékosoknak jobban oda kell figyelniük magukra, és a mindennapokban többet kell foglalkozniuk a sporttal. A taktikai hiányosságok is megoldódnak majd, ahogy a játékosok egyre több tapasztalatot szereznek. Éppen ezért bír kiemelt jelentőséggel a nemzetközi mérkőzések száma.
- Amikor átvette a magyar válogatott irányítását, milyen állapotban találta a csapatot, és mi volt az első három dolog, amin változtatni szeretett volna? Mennyire változott a magyar válogatott az Ön irányítása alatt? Mi az, amit ma már egyértelműen a saját csapatának érez? Mi az a legfontosabb szakmai alapelv, amelyből szövetségi kapitányként soha nem enged?
- Az előző szakmai stáb nagyon jó munkát végzett; a játékosok komoly taktikai alapokkal rendelkeztek. Valójában számos közös pont van a jelenlegi és az előző csapat között. A legfőbb célom a mentalitás megváltoztatása volt. Úgy vélem, a versenyszellem a legfontosabb tulajdonság, amelyet egy közösségnek magáévá kell tennie. Ami a taktikát illeti, Sergio Mullor és a stáb többi tagja egy olyan karaktert igyekezett kialakítani – amit mostanra sikerül is megvalósítanunk –, amelyben a csapat vertikálisan játszik, folyamatosan az ellenfél kapuját támadja, miközben nagy hangsúlyt fektetünk a védekezésre. Nem tartom magam túlzottan merev edzőnek; szeretek a józan észre támaszkodni, és alkalmazkodni a rendelkezésre álló játékosokhoz, de elvárom, hogy a játékosok elkötelezettek legyenek – először is a csapat iránt, majd pedig taktikai szempontból is. Mindannyiunknak ugyanazok a szabályok szerint kell játszanunk.
- Mennyire látja biztosítottnak a fiatal tehetségek beépítését? Van elegendő olyan fiatal játékos, akiből néhány éven belül meghatározó válogatott lehet?
- Ez a folyamat nem könnyű, és mindenekelőtt lassú. Úgy vélem, Magyarországon számos olyan játékos van, aki készen áll a szintlépésre, de hinnünk kell bennük, és meg kell adnunk nekik a lehetőséget. A válogatott stábjával határozottan kitartunk azon törekvésünk mellett, hogy a lehető legnagyobb mértékben megfiatalítsuk a csapatot. Frank Tamás szövetségi edző korábbi korosztályokkal végzett munkája kiváló volt, a felnőttcsapathoz csatlakozó fiatalok többsége korábban az U19-es válogatottban szerepelt, így érdekes taktikai alapokkal rendelkeznek. Természetesen a játékosoknak is hozzá kell tenniük a magukét. A szakmai stáb részéről hangsúlyozni szeretnénk: a válogatottba kerülés elérhető cél, feltéve, hogy a játékosok kellően koncentráltak, és mindent beleadnak. Az idén bevezetett szabály a jövőben segíteni fogja e cél elérését. Türelmesnek kell lennünk, és hinnünk kell a folyamatban.
- Nyíregyházán a futsalnak erős hagyományai vannak. Ön szerint mit lehetne tenni azért, hogy más városokban is rendszeresen ilyen érdeklődés kísérje a válogatott mérkőzéseit?
- Mindig azt mondtam, hogy jó játékkal és jó eredményekkel lehet bevonzani a szurkolókat. Amikor jönnek a sikerek, a drukkerek is megjelennek – tehát először nekünk kell mindent beleadnunk, hogy a közönség eljöjjön megnézni minket. Úgy vélem, mi éppen ezt tesszük: a csapat jól játszik hazai pályán, és az eredmények tekintetében is remek dolgokat érünk el. Amikor az ország keleti részén (Berettyóújfaluban, Debrecenben vagy Nyíregyházán) játszunk, hihetetlen támogatást tapasztalunk a szurkolók részéről. Európa számos pontján irigykedve figyelik azt a szenvedélyt, amellyel a szurkolóink mellettünk állnak. Ezzel szemben az ország középső vagy nyugati részén nehezebb ugyanezt elérni. Szerintem először azokat a vidéki városokat kellene megkeresnünk, amelyek valóban szeretnének válogatott mérkőzéseknek otthont adni; érdemes lenne „próbaképpen” U19-es, női vagy Magyar Kupa-meccseket rendezni, és megnézni, sikerül-e hasonló hangulatot teremteni. Amikor az U19-es válogatott nemrégiben Esztergomban játszott, az kellemes meglepetés volt. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan helyszín van még, ahol hasonló atmoszféra alakítható ki. Remélhetőleg a márciusi, Örményország elleni sorsdöntő mérkőzésen telt ház lesz, ami segíthet abban, hogy kiemelkedő eredményt érjünk el.
- Mi a legnehezebb része annak, hogy valaki egy válogatott szövetségi kapitánya?
- Amikor Magyarországra érkeztem, azt mondtam: nem csupán azért jövök, hogy kijussunk egy Európa-bajnokságra, hanem azért, hogy a kijutást követően a csapat megvesse a lábát a nemzetközi porondon, és két-három egymást követő tornán is részt vegyen. Az első adandó alkalommal sikerült kvalifikálnunk magunkat az Eb-re – ami nem szerepelt a terveink között –, most pedig az a kihívás, hogy megismételjük ezt a bravúrt. Jó úton járunk, bár még sok lépést kell megtennünk ahhoz, hogy esélyesnek számítsunk. Azt szeretném, ha a válogatottnál töltött időszakom végén büszkén mondhatnánk el: a magyar futsaljátékosok mentalitása pozitív irányba fejlődött, és ezt az örökséget továbbadhatjuk a jövő generációinak.
Zárásként szeretném hangsúlyozni, hogy remek időszakot él most a magyar futsal. A férfi válogatott 10 év után kijutott az Európa-bajnokságra, a női csapat pedig kiváló teljesítménnyel kvalifikálta magát a soron következő kontinenstornára. Arra kérek mindenkit, hogy továbbra is elkötelezetten támogassa a hazai futsalt, és higgyen a sportág fejlődési lehetőségeiben. Köszönet illeti az olyan médiumokat is – mint amilyen a futsalhungary.hu is –, amelyek elkötelezett munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a futsal Magyarország minden szegletébe eljusson. Szívből köszönöm!
További hírek
