Reakció
Nos, sosem hallgattam, sokszor elmondtam a véleményem, amit vállalok bármikor, bárki elõtt.
Az AC Villám Focisuli és Futsal Club teljes mértékben ráállt arra az útra, hogy a gyerekeket 13 éves korukig szinte csak futsal tornákon és bajnokságokon szerepelteti, természetesen egy-egy labdarúgó rendezvény is akad a sorban. Ennek nagyon egyszerû okai vannak, de mára megtanultam örülni nekik:
1./ 10 jelentkezõnk közül csupán 1 akad, aki tehetséges gyerkõc, de a tehetsége messze nem az élklubok szintjén értendõ, hanem a mi, saját, belsõ szintünkön.
2./ Fizikálisan még 12-13 éves korban sem alkalmasak játékosaim a nagy pályás futballra, de néhány játékos még a ¾-ed pályásra sem.
3./ Technikailag is hatalmas a lemaradás az utánpótlás élklubokkal szemben, ami teljesen feleslegessé teszi a nagy pályás focit számukra.
4./ Fejben sincsenek rendben teljesen a lurkók, néha teljesen elképesztõ, amilyen történeteket hallok szülõktõl, a saját gyerekükkel kapcsolatosan. Van, aki az edzés után otthon már nem emlékszik arra, mi volt a foglalkozáson, vagy éppen arra, hogy az aktuális tornán melyik társa lõtte a legtöbb gólt...
Miért is tudok ennek örülni? Talán ez is az egyik indítékom volt arra nézve, hogy a futsal az egyetlen járható út a gyerekeknek. Számomra igenis hatalmas kihívás az, hogy a képzetlen, ügyetlen, tehetségtelen gyerekeknek meg kell tanítani a lábtartást, a futás technikáját, a koordinált mozgást, a cselezés különbözõ formáit stb..., akár 14-15 évesen is. Kérdezem Én, nem ettõl szép az edzõi szakma?
Sajnos mára eldurvult a helyzet. Már a kisebb egyesületek is kezdenek ráállni az élsportra való nevelésre, azaz sok esetben egy kevésbé ügyes fiatalt, akár 7-8 évesen is elhajtanak melegebb éghajlatra. Több olyan játékosom van, akit valamikor elzavartak valahonnan, mert ügyetlen, mára pedig országos szinten is jó játékos vált belõle. Mindössze két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mindez kijöjjön belõle. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem minden gyerek fut be hasonló „karriert", azonban arról a kevésrõl sem tudtam volna megállapítani a kezdetekkor, mi lesz belõle. Vállaltam a nehézségeket, aztán majd kiderül, mi lesz. Vagy fogalmazhatok úgy is, elvetettem a magot a száraz talajba is, mert hittem abban, hogy esõ lesz, ami meghozza majd a várva várt, remélt gyümölcsöt.
Én még nem küldtem el azért gyereket, mert ügyetlen volt. A teljesen kezdõ fiúk is örömmel, lelkesen járnak azokra a mérkõzésekre is, amikor 20 gólokkal maradnak alul egyes találkozókon. A lényeg azonban, hogy bíznak magukban, illetve érzik, hogy Én, vagy az edzõ hisz Bennük. Úgy gondolom, ez a legfontosabb. A fiataloknak kell a remény, amit egyre inkább elvesztenek, vagy már bennük sincs a kezdetekkor, beléjük kell táplálni.
Egy olyan gyereknek, aki most kezd el ismerkedni a labdával, amit rúgni kell, jó az, ha nagy pályán játszatjuk? Egy 80-90 perces mérkõzésen még az is elõfordulhat, hogy maximum 2 alkalommal kerül hozzá a labda. Nem jó, tudja mindenki, mégsem látják be, hogy igenis bátran hozzá kell nyúlni a futsalhoz.
Személyes véleményem az, hogy a kis korban nem kell feltétlenül horrorisztikus dolgokra gondolni, amikor futsal képzésrõl beszélgetünk. A gyerekeknek ugyanúgy meg kell tanulni labdát kezelni, mint a fociban, minimális különbségekkel. Különbség a labda is. Nem focilabda, hanem futsal labda, ami ugye fékezett pattanású. Nem 5+1, meg 7+1, vagy 10+1, hanem 4+1. Nem 7000, hanem 800 nm-es területen. Miért elõnyösek ezek?
1./ A labdakezelés sokkal egyszerûbb, mint a hagyományos labdával, így sokkal több sikerélménye van a gyerkõcöknek.
2./ Mivel könnyebb kezelni, gyorsabban gondolkozik is a fiatal játékos. Hamarabb alakul ki a gyorsabb csapatjáték, mint a másik esetben, ezáltal már akár 8-9 éves korban is látványos mérkõzéseket láthatunk.
3./ Szinte percenként akad párharc, ami ugye egyfajta verseny is, hiszen cselezni kell, ettõl közönség szórakoztató is a játék.
4./ A labdaérintések száma és milyensége is sokkal több/jobb akár fele annyi idõ alatt is, mint a rokon-sportágban, így gyorsabban fejlõdnek a játékosok technikailag, de taktikailag is.
5./ A focit gólra játsszák. A kis pályán sokkal több esetben kerül oda bárki a kapu elé, mint nagy pályán. Ebbõl kifolyólag sokkal hamarabb érhetõ el a gól, aminek a legjobban tudnak örülni a csemeték.
6./ Egy játékos, aki megtanul jól játszani a kis pályán, sokkal hamarabb lesz jó focista nagy pályán is a késõbbiekben, mint fordítva. Egy nagy pályán felnövõ játékos csak nagyon ritka esetben lesz jó kis pályán is.
Életvitelembõl adódóan van szerencsém látni hétrõl hétre élvonalbeli csapatok játékát, utánpótlás, vagy akár felnõtt szinten is. Megrökönyödve látom, hogy rengeteg olyan gyerek van az élklubokban, aki nem élvezi a labdarúgást, illetve magát a játékot. Élvezet nélkül, hogyan lehet ezt ûzni? Felmerül a kérdés, nem az lenne a lényeg, hogy a gyerekekkel megszerettessük a focit?
Az utóbbi hónapokban több olyan játékos is érkezett utánpótlás-neveldénkbe, akik valamely híres klubhoz tartoznak, mint labdarúgó, de a játék élvezete kihalni látszott belõlük. Nem 14-16 éves, hanem 8-12 éves srácokról beszélek. Néhány esetben egy-két edzés, más esetekben akár 1 hónap kellett ahhoz, hogy mosolyogni lássam a fiúkat az edzéseken, a mérkõzéseken, vagy sok idõ kellett ahhoz, hogy egy-egy meccsen bátran bevállalják a párharcokat, a cseleket, lövéseket stb.
A remény még él. Azt mondják, az hal meg utoljára, de ez tévedés. A remény sosem hal meg. Bármilyen gödörbõl, vagy sötét alagútból vissza lehet hozni, csak tudni kell a módját. Szerencsére Én megtaláltam, már ami a gyerekeket érinti.
Márciusban elkezdtük az utánpótlás képzését a Telepy Károly Testnevelés Szakosított Általános Iskola és Gimnáziumban, illetve annak mûfüves pályáján. Természetesen kis pályán gyakorlunk, futsal labdák segítségével, mert kihasználom a korábban már leírt elõnyöket. A kevésbé ügyes gyerek is mosolyog, mert jónak érzi magát.
Április elején beindult focisulink Váci Központja is, ahol szintén kisebb csoportokban zajlik a képzés. Mára ott tartunk, hogy országos szinten lefedjünk területeket. Több városban tárgyalunk, kutatjuk a lehetõségeket, mert a remény él, a gyerekek még szívesen fociznának, még ügyetlenül is, ha hagynák.
Igenis szükségét érzem annak, hogy az iskolákban beindítsák a futsal, illetve a foci képzését, akár radikális elkülönüléssel is, mert bárki bármit mondhat, még mindig az a sport a legnézettebb és legnépszerûbb, amelyikben a labdát rúgni kell, nem pedig dobálni, vagy ütni. A futsal pedig remek alap a labdarúgásnak is, vagy önmagának. Ezt már sokan beláttuk... Ezért is ügyködünk, próbálkozunk ezerrel, hogy megfogjuk a kis gyerekeket, mielõtt késõ lenne.
Focisulink szlogenje: „Focizz köztünk, mosolyogj Te is Velünk!"
Tegyünk szeretett sportágunkért, hogy a végén örülhessünk és mosolyoghassunk!!!
Guti Dávid
