Szombaton került megrendezésre első ízben a Kis Jani futsal emléktorna. Az ősszel elhunyt szakemberre emlékeztek egykori játékosai, kollégái, és a sportág szerelmesei. A torna 12 csapatos volt, ahol rengeteg legendás játékos lépett pályára. Megszámolhatatlan válogatottság volt a parketten, hiszen a Cső Montage és a Gödöllő egykori játékosai is szépszámmal képviseltették magukat, de több együttesben is szerepeltek olyanok, akik még nem rég a nemzeti csapatban is játszottak, köztük a Fradiban és a Vasasban is. De felbukkantak egykori nagypályás válogatott játékosok is, hiszen a felcsúti (Jani barátai) együttesben szerepelt Vanczák Vilmos, Polonkai Attila, Laczkó Zsolt is. Rajtuk kívül sok olyan futsalos is kilátogatott, akik már nem játszanak, de úgy érezték ott a helyük, hogy tiszteletüket tegyék a tornán.
Szerencsére nem csak a pályán, de azon kívül is magas volt a színvonal, hiszen nem akármilyen páros ült a versenyasztalnál. A Kasza János - Mersich Péter kettősnél nehéz erősebbet képzelni.
A tornát a Gödöllő - Vasas mérkőzése nyitotta meg, majd sorra érkeztek a csapatok, sok-sok régi ismerőssel. Akadt olyan együttes, akik közül szinte már senki nem focizik, de nem volt kérdés, hogy játszanak. Ilyen volt a Dupont is, akik pontot nem szereztek, de üde színfoltjai voltak az eseménynek, akik sokat hozzátettek a hangulathoz. A folytatásra megérkezett a Cső Montage is, akik amíg bírták erővel, jól tartották magukat rutinból, de a fiatalosabb lendület kétszer is legyőzte őket, de nem adták fel és végül pontszerzéssel zárták a tornát a Fradi ellen. 
A csoportmeccseken nagyjából érvényesült a papírforma, kevés meglepetés született, hacsak az nem, hogy a Fradisták mindössze egyetlen győzelmet tudtak aratni, de így is továbbmentek. Az egyenes kieséses szakaszban éleződött a küzdelem, és több fordulatot is hoztak a találkozók. A Fradi két gólos vezetése ellenére is kiesett, mert a Vasas fordított, így Fehér Krisztiánék mentek tovább. A többi negyeddöntőben nem született meglepetés, a Gödöllő könnyedén verte Kis Jani egykori U17-es Délis együttesét, míg a Felcsút a Bromitot, az ELTE fiataljai a Asterixet búcsúztatták. Az első elődöntő egy sajnálatos sérüléssel indult, ahol a gödöllőiek hálóőre megsérült az egyik ELTE játékossal való ütközés után, és cserekapus híján Camin Robi állt a gólvonalra. Ez utólag remek húzásnak bizonyult, hiszen a meccs döntetlennel végződött és a büntetőpárbajban hatméterest védett, amivel a fináléba juttatta csapatát. A Másik ágon már simább volt az elődöntő, Vanczák Vilmosék könnyedén verték a Vasast, így kialakult a bronzmeccs és a döntő párosítása.
Az izgalmak a helyosztókra tovább fokozódtak, hiszen mind a két meccs büntetőkkel dőlt el. A bronzcsata 1-1-re végződött, és a büntetőknél a jobban koncentráló Jani felfedezettjei voltak eredményesebbek, így övék lett a harmadik hely. A döntő fordulatosra sikeredett, ahol úgy tűnt eldől a rendes játékidőben az aranyérem sorsa, de Jani barátai Polonkai révén egyenlítettek, így itt is jöhettek a hatméteresek. A főszereplő ezúttal is Camin volt, aki ezúttal is kivédett egy büntetőt, és mivel a csapatából senki nem hibázott, ők zárták az élen az emléktornát.
A torna zárásaként jöhetett az eredményhirdetés, ahol az első három helyezettet és a legjobb játékost díjazták. A díjakat Jani testvére, Kis Sándor és Jani kisebbik fia, Barnabás adta át. A harmadik helyet a fiatalos lendületet képviselő együttes, a Jani felfedezettjei szerezték meg.
A győztes hasonló körülmények között született. A Gödöllő diadalmaskodott Futre és Szente Tomi vezérletével. A döntőben a Felcsútról érkező Jani barátait múlták felül, akik az egész tornán kiváló teljesítményt nyújtottak és közel voltak a végső sikerhez, ami végül egyetlen elhibázott büntetőn múlt.
A legvégén még kiosztásra került a Jani kedvence díj, amit egybehangzó szavazatok alapján Polonkai Attila kapott, mint a torna legjobb játékosa. Attila az egész tornán remekül játszott és fontos gólokat szerzett, a döntőben is ő szerezte együttese mindkét gólját.
A torna szomorú apropója ellenére remek hangulatúra sikeredett, ahol méltóképpen tudtunk Jani emlékének adózni. Mondhatni sorsszerű, hogy azé a csapaté lett a végső győzelem, ahol legnagyobb sikereit érte el. Fentről figyelve a tornát biztos néhányszor fogta a fejét keresetlen szavak mellett, hogy egykori játékosai egy-egy dolgot hogy találtak ki a pályán, hiszen ő ilyet biztos nem tanított soha nekik, de vélhetően mosolyog egy fél literes Cola mellett, és büszke rá, hogy egy ilyen tornát rendeztek neki.
Külön köszönet a Fornettinek, akik egész napra biztosították a csapatoknak finomságokat. Böőr Zolnak, és a Selectnek a labdákért, illetve a két 5+1-es szervezetnek, a Kaminokupa és a Socca szövetségnek, akik szintén támogatták az eseményt, ahogy a Guti klíma is.
