Tisztelt Szerkesztõ Úr,
Gáncsos András UEFA-B licenszes utánpótlás edzõ vagyok a Debreceni Olasz Focisuliból.
A mellékelt rövid esszé lényegében a 2010 tavaszán Nyíregyházán tartott UEFA-B tanfolyam során leadott vizsgadolgozatom, amit azzal a szándékkal készítettem, hogy felhívjam a figyelmet a futsal-specifikus játékelemek felhasználására a hagyományos labdarúgó utánpótlás képzésben.
Azzal a céllal küldtem el dolgozatomat, hogy amennyiben úgy ítéli meg, akkor azt a www.futsal-hungary.hu honlapon megjelentesse.
Futsal-specifikus elemek alkalmazása az utánpótlásképzésben
Bár csupán nem régen kerültem kapcsolatba a futsallal, mégis már az elsõ labdaérintések alkalmával magával ragadott ez a gyors, fordulatos, pörgõs és technikás sport. Utánpótláskorú labdarúgókkal foglalkozó edzõként azonban nem csupán a játék élvezete miatt szenteltem napról napra több figyelmet a futsal különleges és lüktetõ világának: vitathatatlan ugyanis, hogy a futsal olyan specifikus technikai és taktikai elemekre tanít, melyek különösen sokoldalúan hasznosíthatóak a gyermeklabdarúgók felkészítése során, ezért véleményem szerint az egyes futsal-specifikus gyakorlatok és technikák mindenképpen helyet követelnek maguknak a korszerû utánpótlásedzésben.
Az elmúlt évek világeseményeinek tanúsága szerint a modern labdarúgást - korábbi helytelen beidegzõdésekkel, illetve alapvetõen hibás szemléletmóddal szakítva - kizárólag a tökéletes technikai, taktikai és mentális felkészültségû játékosok uralhatják; a nemzetközi porondon tehát a puszta fizikális felkészültség önmagában nem teremhet babérokat. Tapasztalataim szerint pedig a futsal - a labdarúgás kiváló kiegészítõ sportágaként alkalmazva - remek szolgálatot tehet az utánpótlás szakemberek számára ahhoz, hogy növendékeikbõl idõvel igazi „pengés" nagypályás játékosokat faragjanak.
A futsalt négy mezõnyjátékos és egy kapus játssza egy kézilabda-pályányi játéktéren, melyekbõl - a valóban jó minõségû füves és mûfüves pályákkal ellentétben - hazánkban valóban megfelelõnek mondható a kínálat. Mivel a játékosok létszáma kevesebb és a játéktér is jóval kisebb méretû, mint a klasszikus labdarúgásban, ezért a futsal játékosoknak egy szûkített területen kell mindazokat a játékelemeket magas szinten, feszes iramban megvalósítaniuk, amelyhez nagypályás társaiknak jóval nagyobb terület áll rendelkezésükre. A modern labdarúgás tudományának ismerõi számára nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a mérkõzéseket a legmagasabb szinten rendre az a csapat tudja uralni, amely - a futsal legjobbjaihoz hasonlóan - kis területen is pontosan és hatékonyan tudja érvényesíteni a saját akaratát mind támadásban, úgy a védekezésben. Elég csak a közelmúltban befejezõdött világbajnokság mérkõzéseit felidéznünk, és máris egyértelmûen beláthatjuk, hogy a klasszikus „angol stílusnak" végleg leáldozott, a jövõ ugyanis egyértelmûen a gyors, ütemes rövidpasszokkal operáló nemzeteké (gondoljunk csak a világbajnok spanyol gárda remek játékára, és az egyébként sablonos erõfutballt bemutató angolokra).
Mivel a futsalban a kis terület miatt a játékosok egy-egy edzés, vagy mérkõzés folyamán sokkal többet érhetnek a labdához, mint a nagypályán, ezért ez a kiegészítõ sportág tökéletesen megfelel az UEFA-rendszerû képzés alapelveinek, hiszen a gyerekeknél a technikai alapok lefektetésének idõszakában az edzésék egyik legfõbb célja a labdaérintések számának maximalizálása. A kis játéktér továbbá gyorsabb játékot, valamint a technikai elemek minél gyorsabb és pontosabb kivitelezését követeli. Amíg ugyanis a nagypályán egy rossz labdaátvétel jó eséllyel korrigálható, és nem jár labdavesztéssel - különösen fiatalabb játékosok esetében -, addig a futsalban egy, a kelleténél hosszabban átvett labda az ellenfelek közelsége miatt könnyen „végzetes" lehet.
Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódva szeretnék megemlíteni egy speciális, a futsalban gyakran használt technikai elemet: a talppal való labdaátvételt. A talppal való átvétel a labda lekezelésének leggyorsabb és legpontosabb módszere, hiszen a játékos talpa alatt a labda nem pattan el, és ebbõl a helyzetbõl könnyen tovább lehet passzolni a játékszert, mindamellett, hogy a labdát birtokló játékosnak tökéletes labdabiztonságot kölcsönöz, miközben lehetõséget teremt a játéktér precíz felmérésére. Nemzetközi nagypályás mérkõzéseken ez a játékelem egyébként szintén gyakran megfigyelhetõ; fõleg a brazil játékosok (gondoljunk csak Ronaldinho, vagy Robinho játékára) kezelik le elõszeretettel talppal a labdát, a futsal alapvetõ játékeleme tehát a nagypályán is remekül alkalmazható.
Hasonló futsal-specifikus játékelemként említeném meg az indulócselt, a visszamozgást és a labda nélküli mozgást. Mindhárom elem kiemelt jelentõséggel bír a nagypályás labdarúgás területén, viszont sajnos hazánkban komoly hiányosságok vannak még e téren. Rengeteg esetben tapasztalható, hogy miután a játékos lepasszolta a labdát, egyszerûen megáll, mintha attól kezdve neki már nem lenne dolga, holott a labdarúgás pontosan akkor kezdõdik igazán, hiszen az igazi játék nem a labdával, hanem a labda nélkül beindulásokkal és területnyitásokkal alakítható ki. Ezenkívül a hazai mezõnyben az indulócselek, visszamozgások hiánya a legtöbb játékosnál szintén megfigyelhetõ, holott ezekkel az elemekkel terület nyerhetõ, amelynek a labda átvételénél és megjátszásánál hatalmas jelentõsége van. A futsal ezen technikai elemek készségszintû kialakításában hatalmas segítség, hiszen a futsal alapmozgások közül ezeket az elemeket egy-egy mérkõzés, vagy edzés során számtalanszor alkalmazzák. Egy pörgõs, jól felépített futsal-edzés tehát kiválóan hozzájárulhat a mai kor elvárásainak megfelelõ alap képességek elsajátításához, a játékosok technikai repertoárjának bõvítéséhez, a játék gyorsaságának és intenzitásának növeléséhez, a „kis játékok" felépítéséhez és az úgymond általános improvizációs- és játékkészség kialakításához.
A technikai képességek fejlesztése mellett a futsal kiválóan fejleszti a játékosok taktikai készségét is. Mint már említettem, a futsalt 4+1 játékos játssza, a négy mezõnyjátékos pedig legtöbb esetben rombusz alakzatban helyezkedik el. A rombusz alakzat legfõbb elõnye, hogy támadásban könnyen kialakíthatóak háromszögek, amelyek az összjátékban - a futsalban és a nagypályás játékban egyaránt - döntõ jelentõségûek, védekezésben pedig ezen alakzatban a védõk együttes, összehangolt mozgásával kiváló hatékonysággal lezárhatóak a mélységi átadások. A futsalban leggyakrabban alkalmazott alakzat tehát a nagypályás labdarúgásban is mind támadásban, mind pedig védekezésben egyaránt visszaköszön, ezért begyakorlása döntõ jelentõségû. Az U-9-es korosztály esetén például a rombusz felállás, U-11-es korosztály esetén pedig a dupla rombusz felállás elsajátítása alapvetõ feladat. A fenti példa alapján is kiválóan látszik, milyen remekül kapcsolhatóak össze a futsal és a nagypályás labdarúgás alapvetõ játékelemei, más szóval a különbözõ alapvetõ futsal-fogások elsajátítása remekül fejleszti a nagypályás játékhoz szükséges taktikai készségeket.
A játékosok kis létszáma és leszûkült játéktér miatt a futsalban a 4 a 4 elleni felállás mellett az egyéni párharcok fordulnak elõ a leggyakrabban. A futsal lényegében nem más, mint párharcok sorozata, ahol az egyéni képességek kiemelt szerephez jutnak. Természetesen a területvédekezés alapján a játékosok biztosítják egymást, de a kis terület miatt egy elvesztett párharc után az ellenfél játékosa akár azonnal lövõhelyzetbe kerülhet. Mivel egy futsal mérkõzésen rengeteg alkalommal fordul elõ egy az egy elleni párharc, így a futsal segítségével ez a játékelem is kiválóan megtanulható, illetve begyakorolható.
Az azonos létszámú szituációk mellett továbbá rengeteg létszámelõnyös helyzet is kialakul egy futsal mérkõzésen, melyek helyes és pontos kivitelezése kiemelten kezelendõ mind a futsalban, mind pedig a nagypályás labdarúgásban. A futsalban szinte percenként kialakul létszámelõnyös szituáció, és ezen helyzetekben a jó megoldás kiválasztásának kettõs jelentõsége van: helyes megoldás esetén gólt érhetünk el, viszont egy rossz megoldás esetén a szûk terület miatt az ellenfél vezethet létszámfölényes kontratámadást, amely azonnali potenciális gólveszélyt hordoz. Ezen kettõség miatt a futsal az ilyen típusú játékhelyzetekben fokozott koncentrációra és pontos végrehajtásra tanítja az ifjú labdarúgókat. Ezt a hozzáállást átmentve a nagypályás labdarúgásban a kapuk elõtt igen kevés esetben kialakuló létszámelõnyös szituációk jelentette emberelõnyt szinte minden esetben gólra tudják majd váltani, amely képesség birtokában önmagában is mérkõzéseket lehet eldönteni.
A fent említett különbözõ taktikai elemek mellett külön szeretném felhívni a figyelmet egy újabb körülményre, amely ismét csak a futsal utánpótlás nevelésben történõ sokoldalú hasznosíthatóságát bizonyítja: ez pedig maga a futsal-labda. A futsalban használatos labda ugyanis kisebb és nehezebb, mint a nagypályás labdarúgásban használatos társa, mely nem is pattan olyan magasra. Az egyedi játékszer fenti tulajdonságai azt a cél szolgálják, hogy játékosok könnyebben tudják megszelídíteni, és ezáltal a játék folyamatosabb és gyorsabb lehessen. Ezen megfontolásból az olyan edzések alkalmával, mikor elsõsorban a taktikai elemek gyakorlása kerül a középpontba, a futsal labda használata elõnyös lehet, hiszen a még technikailag kiforratlan fiatal labdarúgóknak így kevesebb figyelmet kell a labdakezelésre fordítani (fizikai tulajdonságai miatt nem pattan el tõlük a labda), ezáltal jobban tudnak koncentrálni a végrehajtandó taktikai elemekre. A futsal labda ugyanakkor nyilvánvalóan csak akkor használható a képzésben, amikor a gyermekek már elég nagyok és erõsek, így meg tudnak bírkózni a nehezebb labda megfelelõ továbbításával.
A futsal sokoldalúságát mutatja, hogy a technikai-taktikai készségek mellett a játékosok mentális képességeit, tehát a koncentrációskészséget is fejleszti, a futsal ugyanis egy hihetetlenül gyors és pörgõs játék, ahol egy pillanatra sem lankadhat a figyelem. Hirtelen, sorozatban kell egymás urán védekezésbõl támadásba átállni, majd újra pillanatok alatt támadásból védekezésbõl visszarendezõdni. A játékosoknak másodpercek töredékei alatt kell döntéseket hozni akár az elsõ, akár a sorsdöntõ utolsó percekben. Végül, de nem utolsó sorban a futsal az akaraterõt és fegyelmezettséget is fejleszti, hiszen akár a végsõ erõtartalékokat felhasználva is szerelni kell egy gyors kontratámadásnál, vagy az ellenfél kapuslehozatalánál az utolsó másodpercekben is ugyanolyan fegyelmezetten, együtt mozogva kell védekezni, mint frissen az elsõ percekben.
Mindent egybe vetve, bár a futsal hazánkban még méltatlanul kevés megbecsülést kap, mégis biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendõ években ez az egyre dinamikusabban fejlõdõ sportág elnyeri a neki járó elismerést és támogatást, annál is inkább, mivel legjobbjaink már most is bíztató eredményeket képesek felmutatni (gondoljunk csak válogatottunk világválogatott kapusának, Balázs Zoltán kiváló szereplésére). Pontosan az általam fentebb kifejtett tényezõk miatt, hogy az utánpótláskorú labdarúgók sikeres nevelésének egyik záloga e két nagyszerû játék eleminek kölcsönös alkalmazása a játékos képzés folyamatában. Én mindenesetre már beszereztem a megfelelõ futsal-labdákat saját csapataim számára, gondolva arra, mennyivel hatásosabb lesz a hideg napokon a felázott, jeges talajú pálya helyett tornaterembe vonulva futsal-specifikus elemekkel rádolgozni a nagypályás játékkészségek kimunkálására.
Debrecen, 2010. július 18.
Gáncsos András
