Mesélj egy picit magadról, focikarriered állomásairól!
Gyulán születtem, pedagógus szülõk révén a Gimnázium udvarán lévõ szolgálati lakásban laktunk, így adott volt egy "saját focipálya". Édesapámtól hamar megtanultam hogy a foci, a játék a legfontosabb.
Az ELTE-re 1997-ben kerültem, matematika tanár szakra, a Budaörsi koleszos bajnokságban a Sörfal csapatában játszottam elõször. Utána Eõri Jancsival tesi órán a Beacon 4-4 ellen kerítéstõl kerítésig kergettük a labdát, már akkor látszott a focifanatizmus, ami azóta is kitart, és jellemzõ az összes csapattagra (Torpedo Vodka).
A Torpedóból szinte mindenki a budaörsi koleszban lakott, így napi szinten is sokat voltunk együtt, azóta is összejárunk, bármilyen "kultúrprogram"is legyen az.
Szintén az egyetemnek köszönhetem a "TPS Csiga" nevû csapatomat, ahol 5+1-ben játszom lassan már 10 éve, itt tanultam meg igazán ésszel játszani csapatszinten. Ezt a gárdát is az ELTE - TTK-sai alapították, de õk még nálunk is idõsebbek 10 évvel (!) ;)
Évente 100-110 Csiga meccs van, a Torpedóval is 30-40-50 idénytõl függõen....
Folyamatosan játszom amatõr kispályás 5+1-es, 4+1-es bajnokságokban, az egyetem alatt játszottam BLSZ I (Budapesti Labdarúgó Szövetség) nagypályás csapatban, majd nemrég megye I. osztályban szintén nagypályán Lébényben. Játszottam külföldi nagypályás csapatokban is Ausztriában 1 évet, Spanyolországban 2 évet, illetve futsal NB I-ben a Fortuna csapatában, jelenleg pedig futsal NB II-ben játszom az ELTE SE csapatában.
Az ELTE-s focibajnokságok közül a jogász, bölcsész és TTK-s bajnokságokban is játszottam, mindig nagyon jó csapatokban (Torpedo Vodka, Sexakták, Hó-SC, FEB). Ezalatt 1-szeres jogász bajnoki, 3-szoros bölcsész bajnoki és, kb. 20-szoros TTK-s bajnoki címet sikerült begyûjteni.
Hogyan kerültél a nõi csapat élére? Mióta edzed a lányokat?
A jogász bajnokságban játszottak a lányok, én a FEB-et erõsítettem akkor, innen "ismertük" egymást. 2005-ben az edzõt kerestek, nagyon jól esett a felkérésük. Így én lettem a „szerencsés!"
Edzettél már férfi csapatot? Mi a különbség egy nõi és egy férfi csapat felkészítése között?
Óvodásokat edzettem csak, persze nagypályás csapataimnál láttam hogyan dolgoznak fiúkkal.
Velünk lehet keményebben beszélni, a lányoknak simogatni kell ugye a lelküket. Két dicséret közé egy kritikát beszúrni. Minimum ez az arány szükséges némelyeknél:). Vannak akik ilyen szempontból "fiúsabbak", felpörögnek, ha kapják a kritikát, a kemény szavakat, vagy egyszerûen csak megszívlelik a kritikát.
Szerintem a lányok kevésbé tudják objektívan megítélni a teljesítményüket mint a fiúk, ebbõl van néha konfliktus, amikor emiatt valaki jogtalannak érzi a kevesebb játéklehetõséget.
A "lányaim" nagy része az egyetemen kezdett el játszani. Így nincsenek olyan alapvetõ, rutinszerû berögzõdéseik, mint azoknak, akik 5 éves koruk óta fociznak, és kimaradt a gyerekkorukból a "csak játék", lábtengó, egyérintõ, stukkolás, apta, hálózás., focizás kiskapura - nagykapura, mindig más szabályokkal ahogy a körülmények adják. Most is szinte csak tétmeccseket játszanak. Amikor nagy ritkán összejövünk hétvégenként, felszabadultan, jól játszanak. Nyaranta el szoktunk menni 1 hétre edzõtáborba, ahol jut idõ játékra és komoly munkára is.
Ezeket a játékhoz szükséges rutinokat meg kell tanulni, ki kell alakítani bennük, segíteni, hogy megértsék, ráérezhessenek. Van, amit ezért 3-4-szer is el kell magyarázni, ez rengeteg türelmet igényel.
Nyilván vannak fizikai korlátok is, és fõleg a teljesítményüket, játékukat, magabiztosságukat a férfiakhoz képest sokkal jobban befolyásolják a lelkiállapot-változások, de ezeket a lányok óriási lelkesedéssel, lelkiismeretességgel, küzdeni akarással pótolják, vagy igyekeznek leküzdeni.
Ki az, aki a legtöbbet segít a csapat ügyeinek intézésében?
Általában ez a csapatkapitány feladata, ebben a csapatban pedig kétség nem fér hozzá, hogy Szöllõsi Julcsi mindennapos tevékenysége, és lelkesedése nélkül nehezen mûködne.
Gondolok itt a szervezkedésekre, a különbözõ hivatalos szervekkel és bajnokságszervezõkkel való kapcsolattartása, a nevezésekre, pályázatokra, határidõkre, elszámolásokra, teremszerzõ hadjáratokra, összezördülések kezelésére.
Hogyan oldjátok meg a csapat finanszírozását?
Errõl a sportösztöndíjasok tudnának többet mesélni, én a szakmai oldallal foglalkozom. A költségek felét fedezik körül-belül az egyetemi pályázatok, illetve ennek kétszeresét a lányok saját zsebbõl fizetik, ami nem kevés kiadást jelent. A vidéki versenyszerepléseket a lányok saját autójával, saját költségen oldjuk meg.
Hol edzetek, hol játsszátok a hazai meccseket, milyen a bajnokság lebonyolítása?
A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium termében edzünk kedden este, 20:00 órától. Sajnos ez a terem nem szabványméretû, és most, hogy 10 új lányhallgató csatlakozott, annyira szûkös, hogy nagyon megnehezíti a rendes munkát, futsal-tanulást. Évek óta próbálunk a BEAC termében alkalmas méretû pályához jutni, és a fejlõdéshez nagy szükség lenne még egy edzéslehetõségre hetente. Reméljük, hogy jövõre talán...
Mik a célok az idei évben?
A kérdés gondolom a futsalra vonatkozik, ami tényleg a legkomolyabban vett bajnokság a részünkrõl. De e mellett még játszunk a Tanuló utcában, a Kerék utcában 5+1-ben, erõs bajnokságokban.
Fontos hogy fejlõdjünk játékban, kondiban, jó hangulatú edzéseken. Szeretném, hogy a 14 fõs futsalos keretbõl bárki tudjon játszani megbízhatóan. A futsalban egy konkrét célunk van: a felsõházban versenyben lenni a bajnoki címért, és a többi bajnokságban is a dobogón végezni.
Van-e valaki, aki véleményed szerint a nõi válogatott közelébe kerülhet a csapatból?
Technikailag, kreativitásban vannak egyéniségeink, ezt kell ötvözni gyors, tudatos, megbízható jatékkal. A futsalban ez utóbbi tulajdonságok a fontosabbak, az elõbbiek amik kevésbé tanulhatók.
Pár év múlva remélem adunk játékost a keretbe!
Végezetül csak annyit szeretnék hozzáfûzni: amikor a csapathoz kerültem nagyon egysíkú volt a játék. Voltak akik öncélúan játszottak és így nem voltak hasznára a csapatnak, a többi játékos fejlõdésének. Most már komplettebb lett a játék, fejlõdtek az emberek. Szerencsére elmondhatom, hogy a csapatban a lányok emberileg is teljesen rendben vannak. Úgy érzem, ennek a csapatnak én vagyok az ideális edzõ, és szerencsésnek is érzem magam, hogy egy sportszerû, lelkes csapatnak az trénere lehetek.
A lányok vasárnap kupameccset játszanak a BEAC-on, mindenkit szeretettel várunk!
Hajrá, ELTE!
Gabay Balázs
Forrás: www.elteonline.hu
