A western korszakát idézõ freestyle párbajjal kezdõdött, luzitán szappanoperába torkollott hazánk elsõ nagyszabású nemzetközi labdarúgótornája. Lássuk, hogy milyen hatással volt ránk, magyarokra; rátok, egyetemista társaimra ez a nem mindennapos eseménysorozat!
Kettõ... pontosan ennyi mérkõzés adatott meg válogatottunk számára a hazai rendezésû kontinensbajnokság döntõjéig vezetõ ötmeccses, macskaköves úton. A tragikomikus pillanatokban gazdag csehek elleni hajrábeli vereséget követõen nem csak a közvélemény, hanem egyes játékosok is a cilinderbõl a jó magyar mentalitás elõvarázsolva bûnbakkeresésbe lendült. A sokak által leégésként titulált produkciónk legfõbb letéteményesének Kozma Mihály szövetségi kapitányt kiáltották ki. Legalábbis nehezen lehetne másként értelmezni Madarász János csapatkapitánynak az egyik sportmagazin hasábjaiban megjelenõ nyilatkozatát:
„Nagyon fáj a vereség, napok óta nem tudok aludni, még ma sem térek napirendre a történtek fölött. Az azeriek elleni meccsen a tét bénítóan hatott a csapatra, a csehek ellen viszont szakmai hibák is hozzájárultak a kudarchoz. Ki merem jelenteni, hogy az utóbbi meccset nem a játékosok, hanem a kapitány vesztette le. Ilyen csodálatos publikum elõtt nem lett volna szabad kikapni. Legszívesebben kiszúrtam volna a labdát meccs közben."
Pedig bizton állítom, hogy az ezeket a sorokat olvasók között is akadnának olyanok, akiknek már a „Mi is az a futsal?" kérdés megválaszolásánál akadályba ütköznének. Jobb esetben páran még a válogatottunk keretét alkotó játékosok nevét is el tudnák sorolni. De valójában kik is azok a modernkori gladiátorok, akikért különösebb ismeretség nélkül is több ezren szorítottak a Papp László Sportarénában és a televíziók képernyõi mögött egyaránt?
Az imént feltett kérdésre egyszerû a válasz, bár be kell valljam, hogy bõ két héttel korábban jómagam is csak annyit tudtam volna válogatottjaink nevéhez fûzni, hogy melyik klubban és milyen poszton játszanak. Olyan családapákról és fiatalemberekrõl van szó, akik tanárként vagy éppen szakácsként keresik meg a mindennapi betevõre valót, s a kispályás focit csak amolyan szabadidõs kedvtelésbõl ûzik. Nem is akárhogyan. Ebben a megvilágításban az öt éve folyamatosan a világ élvonalába tartozó és profi státuszú játékosokkal telitûzdelt csehek elleni futsalkrimire úgy is tekinthetünk - némi szentimentalista túlzással -, mint hõsi csatában alulmaradó együttesünk tagjainak mennybemenetelére.
Természetesen mindenkinek a saját döntésére van bízva, hogy milyen „szemüveget" vesz fel, de a legtöbb vezetõség esetében nincs ilyen apelláta a sportolók irányába. Számukra csak a minél jobb szereplésre sarkalló kijelentések, elvárások, számszerû célkitûzések léteznek. Számok... Rideg és önmagukban semmitmondó irkafirkák. Versenysportokról lévén szó bizonyos mértékig a vezetõk álláspontja is érthetõ lehetne. De hová tûntek azok a csupaszív versenyzõink, akiket a média egy felszabadult produkciót követõen elért sokadik helyezés miatt nem kezdett ki azonnal? A kapitalizmus világ máglyáján végezték. Azóta legfeljebb az irreális célok felállításában vesszük fel a kesztyût a világgal. Ebben viszont koronázatlan királyokká váltunk.
Immáron végleg elérkezettnek látszik az idõ arra, hogy mi, magyarok is tanuljuk meg megbecsülni értékeinket! Ennek apropóján nem szeretnék elfeledkezni arról a 16 önkéntes egyetemistánkról, akik Kasza János EB project manager megkeresésének köszönhetõen aktív részesei lehettek a kontinensbajnokságnak. Engedjétek meg, hogy név szerint is megemlítsem õket! Tóth Bálint, Farkas Éva, Palkó Márton, Vincze Zsolt és Tóth Péter a média; Bereczki Nóra a marketing; Kis-Csitári Teréz, Mestery Andrea, Pallás Lilla, Hetyey Annamária és Tóth Tamara az akkreditáció; Bíró Ibolya, Monspart László, Molnár Zsófia, Verpecz Edina és Molnár Levente a dopping ellenõrzés; Bandics Norbert pedig sportszervezési egyéb területén vette ki a részét a zökkenésmentes lebonyolításból.
Kasza János és a speciális feladatok felügyelésével megbízott Alexander Huber lapunkon keresztül is szeretné megköszönni önkénteseink lelkiismeretes, sokszor éjszakákban nyúló munkáját. Lapunk azon kérdésére, mely szerint az UEFA részérõl mennyire értékelték sikeresnek az elmúlt két hetet, illetve egy hasonló esemény megpályázásánál a számokkal való dobálózáson felül kerekedhet-e a magával ragadó lelátói hangulat, nagy egyetértésben válaszoltak. Véleményük szerint hazánk ezzel a meglepõen nagy nézettséget hozó EB-vel a 2005-ös rendezõ Csehország útjára léphet a sportág fejlõdésének területén. Mindez a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (UEFA) számára is jó hírverésnek számít azon országok irányában, melyeknek kétségeik lennének az ilyesféle szerepvállalás sikerességében.
Kettõ... pontosan ennyi egyetemünk futsalcsapatainak száma, akik a szervezõk jóvoltából ugyancsak a helyszínen tekinthették meg a mérkõzéseket. Mágnestáblát és bábukat maguk mögött hagyva Simon Gáborék remekül érezték magukat az olykor oroszlánbarlang hangulatát keltõ Papp László Sportarénában. Sõt, néhány pillanat erejéig ki is próbálhatták magukat a sokak által meglehetõsen csúszósnak vélt borításon. A magaslesbõl figyelve õket olyan érzésem támadt, hogy ha az EB ideje alatt sikerült még egy-két cselt vagy figurát is ellesniük az elitmezõnytõl, akkor a tavaszi szezon végeztével elképzelhetõ, hogy számot váltanak: másodosztály helyett már az élvonal ajtaján dörömbölnek.
Kettõ... pontosan ennyi azon találkozóknak a száma, melyeket már a torna korábbi fázisában is lebonyolítottak egyszer. A lebonyolítási rendszernek köszönhetõen ez csak úgy következhetett be, hogy az érmes helyezésekért pályára vonuló két-két együttes a csoportkörök folyamán már randevúzott egymással. Amíg az Ibériai-félsziget országainak aranycsatájára akár a "papírforma" jelzõt is ráaggathatnánk, addig az azeri-cseh párosítás újrajátszását látatlanban aligha borítékolta volna bárki is.
A negyeddöntõk utolsó pillanatig kiélezett csatározásaiban azonban végleg keresztet lehetett vetni az elõzetes jóslatokra. Miután büntetõt még kispályán is csak rosszul rúgni lehet, így a végsõ gyõztes kilétérõl döntõ összecsapások felén Fortuna kacsója számított a mérleg nyelvének. Ugyan aranylábú fiaink korai búcsújának köszönhetõen a szervezõkben ott volt a félsz a fennmaradó mérkõzések látogatottságát illetõen, az utolsó napon mégis büszkén függeszthették ki a Fõnix Aréna falaira a „Sold out" - teltház - feliratot. A finálé luzitán fõszereplõinek szappanoperai magasságokba emelkedõ elõadását követõen a nagytestvér spanyolok sorozatban harmadjára ültek fel Európa trónjára.
A 2010-es UEFA Futsal EB legjei:
- legtöbb gólt szerzõ játékosa: Said Assis (ITA), Biro Jade (AZE), Joel Queirós (POR), Javi Rodriguez (SPA) 5 góllal
- legkevesebb gólt kapó kapusa: Luis Amado (SPA)
- legnézettebb mérkõzése: Magyarország - Csehország 7066 nézõ
- legtöbb találatot hozó mérkõzése: Magyarország - Csehország 5:6
- legnagyobb arányú gyõzelme: Spanyolország - Fehéroroszország 9:1
- legnézettebb torna az EB-k történetében: 58851 nézõ
Kettõ... pontosan ennyi esztendõ van hátra a következõ Európa Bajnokságig, melynek helyszínérõl - a lehetséges befutók: Belgium, Horvátország, Macedónia, Szlovénia - az UEFA bizottsága márciusban hozza meg a végleges döntését. Néhány nappal a mostani tornát követõen még meglehetõsen korai lenne azzal foglalkozni, hogy velünk vagy nélkülünk rendezik-e meg a soron következõt. Ha azonban a felvezetõben említett sárdobálás befejezõdik, s a tornával most „megnyert" fiatalok kerülnek a fókuszba, akkor a budapesti helyszínen szorgoskodó önkénteseink, Simon Gábor vezérelte futsalcsapatainak, valamint szerkesztõségünk tagjainak nevében is bizakodva jelenthetem ki, hogy megéri szemüveget váltani. Köszönjük, hogy velünk tartottatok.
Kis Róbert
ELTE Online
