Azt tartom magamról, hogy pozitív beállítottságú ember vagyok. Akik olvassák ritkán megjelenõ írásaimat a honlapon tanúsíthatják, hogy nem szoktam nyafogni, panaszkodni, dohogni, inkább a futsal pozitív oldaláról beszélek. Most mégis elkeseredésemben írok, pedig lelkesednem kéne, mert indul végre a bajnokság, ráadásul több csapattal mint tavaly, férfi nõi elsõ és második osztállyal.
Amiért mégis panaszkodom az egy rövid email, mely tudatja a szövetséggel, hogy:
"Sajnálattal kell közölnünk, hogy a DEAC Sport Nonprofit Közhasznú Kft futsal csapata technikai okok miatt nem tud indulni a 2010/11-es NB II-es bajnokságban. Ezúton szeretnénk kérni, hogy a befizetett nevezési és tagdíjakat szíveskedjenek visszautalni részünkre"
Hogy mit gondolhat most Czóbel Levente és Mester Kata, aki évek óta dolgoznak a debreceni futsalért kevés fizetésért azt nem tudom, csak azt, hogy nekem mik jutnak hirtelen eszembe errõl a döntésrõl.
Nos, az, hogy a döntésnek anyagi háttere van, az nem kétséges. Magyarra lefordítva nem tudják finanszírozni a futsal csapatot. Illetve tudnák, hiszen van kerete sportra az egyetemnek, de úgy döntöttek, hogy más sportágakat támogatnak, nem pedig a futsalt.
Hirtelen felindulásomban megnéztem az egyetem testnevelési órarendjét. Ott a hagyományos sportágak mellett (labdarúgás, röplabda, úszás, kosárlabda, asztalitenisz) a következõket találtam: képességfejlesztés, zenés képességfejlesztés, zenés gimnasztika, fit-ball, floorball, aerobic, aerobic-alakformálás, aerobic-step, cardio-gimnasztika, kardiofitness, lovaglás, pilates, speedminton, spinning, tae-bo, wellness, wellness-nõi. Az egyetem szakágai: asztalitenisz, atlétika, bridzs, kézilabda, labdarúgás, kosárlabda, röplabda, sakk, tájfutás, tenisz, tollaslabda, túra, úszás, vitorlázás, vívás.
Nincs jogom eldönteni, hogy az DEAC vezetése mely sportágaknak adjon prioritást a hallgatók „testi pallérozása" érdekében, csak véleményem van. Az viszont megalapozott, de a felsorolás alapján talán Önöknek is. Hogy mire lenne igény a hallgatók között, arra bizonyíték a futsal mellett az, hogy a tavalyi évben teltház, több mint 100 hallgató volt jelen a futsal elõadásokon több alkalommal. A felsorolt "sportágak" közül egy-két kivételtõl eltekintve, örültek volna a tíz fõnek is.
Megkérdezhetik tõlem, hogy miért fáj nekem ennyire a debreceni futsal megszûnése, volt erre máshol is példa már(Szeged, Nyíregyháza, Pécs, stb.) Talán azért, mert Debrecen sokkal többet kapott a sportágtól, az MLSZ-tõl, de még az UEFÁ-tól is futsal kapcsán. Nemzetközi tornák, mérkõzések sorát rendeztük a városban, ingyenes programokat kínálva ezzel fõleg a iskolás fiataloknak. Tudom, hogy más Európa-és Világ-bajnokságokat is rendezett már a város elõttünk, de azt hiszem más kategória volt Michel Platíni mellett tapsolni a díszpáholyban a Futsal EB döntõjén. És ez legyen egyben kritika a város vezetése felé is.
Így talán érthetõ, hogy miért fáj különösen ennek a bástyának az elvesztése a futsal térképünkrõl. Fáj, hogy ilyen hozadéka volt a sok erõkifejtésnek, befektetett munkának, pedig higgyék el nagyon sok személyes próbálkozás volt részemrõl is a város vezetése felé, hogy hasonlóan Gyõrhöz még egy vidéki fellegvárat hozzunk létre. Persze lehet, hogy kevesek voltunk ebbéli próbálkozásunkban, mert helyi támogatók nélkül ez nem sikerülhet.
Más volt, és más most is a helyzet Gyõrben, ahol szívügye a futsal egy Vincze Ottónak, Hannich Péternek, Horváth Cs Attillának, Drucskó Zoltánnak, Bolla Péternek, Borkai Zsoltnak. Pedig Gyõrben is van jól mûködõ, sikeres nagypályás csapat ugyanúgy mint Debrecenben a Loki. Igaz ott elnökségi tag a futsalnál az a Klement Tibor, aki Ügyvezetõje az ETO-nak, sõt Pintér Attila is megtiszteli egyes mérkõzéseit Madarászéknak. A nõi kézilabda csapat együttélése is példaértékû Gyõrben a Magvassyban a futsalosokkal, ami jelen pillanatban elképzelhetetlen lenne Debrecenben.
Végezetül azt mondanám, hogy egy csatát elvesztettünk, de a háborút nem. Természetesen nem fogom fel háborúként a futsal országos népszerûsítését, mint ahogy a cikkben szereplõ sportágak se vegyék ellenük történõ támadásnak az észrevételeimet. Ahhoz azonban túlságosan népszerû a futsal, hogy minden tõlünk telhetõt megtegyünk, hogy az õt megilletõ helyre kerüljön a sportágak között.
Debrecenbe pedig csak azt tudom üzenni, hogy visszajövünk, és nem engedjük, hogy elvesszen a futsal számára ez a gyönyörû város.
Hajrá Magyar Futsal
Kasza János
