Honi futsalunk néhány szakvezetője úgy gondolta, hogy összehoznak egy szakmai találkozót, ahol kötetlenül és hosszasan lehet vitatkozni, elmélkedni szeretett sportágunkról. Az első alkalommal életre hívott találkozó rögtön két naposra sikeredett, ahol 9 csapat képviseltette magát, amelyre Siófokon került sor. Az első osztályú csapatok fele, míg mellettük több másodosztályú szakvezető is részt vett. Azért sokat mondó szám, hogy a „kerekasztalnál” összesen közel félezer válogatottság foglalt helyet. A találkozón szóba került az idei év értékelése, mind a válogatott, mind a klubcsapatoké, kinek mik a tapasztalatai. Ezeken felül nagyobb teret kapott az utánpótlás is, ahol természetesen téma volt az U17-es bajnokság végeredménye is, amely hosszabb eszmecserére sikerült, mert megoszlottak a vélemények az esettel kapcsolatosan. Ezeken felül több dolog is terítéken volt, ilyen volt a vészkapus játék, labdatartás céljából.
Természetesen egy ilyen közegben nem maradhatott el a múlt idézés és a legendázás is, hiszen a jelenlévők igen régi motorosai a honi futsalnak, így rengeteg történet előkerült, aminek köszönhetően még jobb lett a hangulat. A találkozó végén egybehangzó vélemény volt, hogy ez kezdésnek jó volt, és jó alapja lehet egy rendszeres szakmai találkozónak, amelyen mindenki részt vehet, aki úgy érzi, hogy szeretne fejlődni, és tapasztalatokra szeretne szert tenni.
Íme, néhány vélemény a részt vevőktől:

Haffner György, a Corvinus edzője: – A találkozó alatt egy 21 évvel ezelőtti emlékkép ugrott be, amikor Kis Jani akkori edzőm meghívásának eleget téve, mint játékos vettem részt. Akkor, az általa szerzett VHS videón lelkesen elemezgettük, a spanyol teremfocit, és igyekeztük meglátni azokat a technikai és taktikai elemeket, amelyek alapján jobbá tudunk válni. Most, 21 évvel később, ismét találkoztunk és a teremlabdarúgásról beszéltünk, azzal a különbséggel, ami az elmúlt 2 évtized alatt, önmagunk jobbá válása miatti személyes tudásvágy, és a labdarúgás legkisebb apró mozdulataira kielemzett, összeállított és a jövő nemzedékeinek mára már átadható tudástárává fejlődött. Kíváncsian, és nagy lelkesedéssel várom a folytatást, mert én 45 évesen is még minidig jobbá kívánok válni, és bízok abban, hogy Magyarország talán legnagyobb tömegbázisára épülő sportágának legmagasabb szintjében dolgozó edzők szakmai tudása nem csak a futsalban élőket érdekli.
Kis János: – 1989 óta tudom, hogy létezik a futsal! Azóta nem volt futsal edzői találkozó. Örömmel jöttem Madi hívó szavára, jó volt szakmázni, átölelni a futsalt, amit kiderült, hogy nem csak én szeretek! A régi barátok mellett, új barátokat és egy olyan új edzői hullámot látok, akik többek és egységesebbek lesznek a jövőben. Első lépésnek tökéletes volt, de az igazi erejét a holnap felvállalása fogja megmutatni, és a holnap hozzáállása. Magyarország szerencsésnek érezheti magát, főleg a futsal társadalom, hogy ha összefognak, akkor hirtelen több olyan edző lesz, akik egy egységes nyelvet és felfogást adnak tovább a holnap edzőinek, játékosainak. Már tudok létezni a futsal nélkül, de barátoknak szívesen segítek, addig, míg végre nálam is többek lesznek.
Takó Csaba, a Csömör edzője: – Remek kezdeményezésnek tartom, hogy a magyar futsalban dolgozó edzők időnként összejöjjenek, egy amolyan kötetlen szakmai eszmecserére. Bízom benne, hogy a későbbiekben nőni fog a létszám és egy napon minden edző jelen lesz, aki szeretné, hogy tovább fejlődjön a sportág. Az első találkozó kapcsán mindenképp örömmel tölt el, hogy sok szó esett az utánpótlásról, mert hitem szerint ebben rejlik a magyar futsal jövőjének kulcsa! Képeznünk kell magunkat, hogy olyan játékosokat nevelhessünk ki, akik felnőttként a nemzetközi szintet is megütik. Ezen a találkozón is egyetértettünk abban, hogy a tudás akkor ér valamit, ha megosztjuk, ez a fejlődésünk záloga.



