Új sportág lenne a futsal?
Dehogyis, sõt! Szerte a nagyvilágban, de Magyarországon is az egyik legrégebben ûzött sportágának számít, és neve is volt, grundnak hívták. Mert, ha hivatalosan futsalnak is hívjuk, ez a sportág labdarúgás, tisztelt edzõ kollégák, mégpedig kispályás labdarúgás! Érdekesnek találom a mostani edzõk nyilatkozatait, miszerint ez egy új sportág. Ezek szerint õk nem játszottak a grundon, a téren? Ezek után csak azoknak ajánlom a futsalt, akik imádják a futballt, és szeretnének errõl a szép sportágról is minél többet megtudni.
Az edzõi tudás
A tudás 60-70%-a az edzõinktõl, az élettõl, a játékos tapasztalatainkból ered. A maradék 30-40% a zsenialitásunkat, figyelmünket, akaratunkat, edzõi hitünket, a kölni diplomát, az A-B-D licencet foglalja magába. Ne gondolják azt, hogy nem tartom fontosnak ezeket a képzési formákat, csak azért forgattam így a dolgokat, hogy érzékeltessem, ezek mellett mennyire fontosnak tartom az edzõi tapasztalatot. Nagyon fontosnak tartom a régmúlt, és a közelmúlt edzõivel való kapcsolattartást, a róluk írt könyvek tartalmának magunkévá tevését, ugyanis velük már minden megtörtént a futballpályán, ami velünk csak ezután fog megtörténni (ha egyáltalán megtörténik). Az iskola is fontos, mert tudni kell, hogy mit miért teszünk majd a pályán, de mi a vége a tapasztalat és a tanulás ötvözetének? Egy nagyszerû, magasan kvalifikált, nagy tudású futballedzõ!
Edzõség, az edzõi szakma, a futsaledzõ
Véleményem szerint az edzõséget nem tanulhatjuk meg csak az iskolapadban ülve. Lehet fejlõdni, de a tapasztalatokat, bölcsességeket át kell venni az elõdöktõl és az élettõl. Mindenkitõl tanulunk, és a tanultakat megpróbáljuk az edzõi munkánkban hasznosítani. A világban, de Magyarországon is nagyon jó edzõk voltak a közelmúltban - Lakat, Baróti, Illovszky, Kovács Ferenc -, hogy csak néhány nevet emeljek ki. Felgyorsuló világunkban nem hagytunk elég idõt ahhoz, hogy az elõdök teljes mértékben átadják nekünk a tapasztalataikat, és - sajnos - a jelenkori edzõkbõl talán ez hiányzik a legjobban! Úgy érzem, hogy a mai edzõtársadalomnak nincs ideje semmire, a múlt tanárainak a meghallgatására, a képzésre, a tanulásra, a játékosokra.
Mi az edzõ dolga?Szerintem észre kell venni a „holnap játékosait", majd olyan képzést kell nekik adni, ami által megtanulhatják a futball törvényeit. Magyarországon évek óta csökkenõben van azoknak a tehetséges játékosoknak a száma, akikre a nemzetközi szinten is felszisszennek. És miért van ez a csökkenés? Mert már kihalófélben van az olyan, aki a tehetséget megtalálja, és már nincs olyan edzõ, aki a futballban tartja. Mindenbe csak belekapunk, pedig ha valamit csinálunk, akkor azt teljes figyelemmel és hittel kell tenni! Eleinte csak tanulgatjuk a szakmát, aztán szépen lassan érteni is kezdjük. Minél mélyebbre ástam magam a futsalba, úgy szélesedett elõttem ez a csodálatos világ. Számomra is szinte hihetetlen, de vannak olyan események a mérkõzésen, edzéseken, amelyeket szinte lassítva látok, és bármikor meg is tudom ismételni magamban. Úgy gondolom, hogy ehhez a sok év alatt megszerzett tapasztalat segített hozzá.
Szerintem talán a legfontosabb, hogy kialakuljon ez a belsõ látás egy edzõben. És talán ebbõl a látásmódból át tudjunk a játékosoknak is adni valamit. Mert egy igazi edzõ, ha jól tanítja meg, akkor ezt visszakapja a mérkõzésen a játékosoktól. Akkor tudja meg egy edzõ, hogy a helyes úton jár, amikor kialakul benne a már említett belsõ látásmód. A Vic Hermans nevével fémjelzett Edzõképzés c. könyvünk hátulján Kolumbusz Kristóf néhány gondolatát érdemes elolvasni. Az élet õt igazolta, mert ma Barcelonában a kikötõnél az õ szobrára néz fel mindenki, és õ csak mosolyog ott fent, mert tudta az igazát, és elõre látta a holnapot.(Látta Amerikát). Kövessük a példáját, és mi is mosolyogjunk, bízzunk magunkban, a saját belsõ elhivatottságunkban.
Magabiztos - edzõ
Azért most is van egy-két olyan edzõnk, akik példát mutatnak a holnap edzõinek. Õk megmaradtak embernek, tanárnak, pedagógusnak, értenek a játékosok nyelvén, és, ami a legfontosabb, megtalálják azt a posztot, ahol a játékos a legjobb teljesítményre képes. Szeretem a futballt, és szeretem a futsalt is. A magyar futball a technikás, cselezõs, minden helyzetben jó döntést hozó játékosokról „híresült" el. Elõször elkezdtük futtatni, majd zseniális csapatmozgásokra tanítani a játékosainkat, mialatt a legfontosabb játékos tulajdonságról megfeledkeztünk - az egyéni képzésrõl.
A grund és az utca, pedig erre volt jó, hiszen mit tettek Puskásék? Csak fociztak és fociztak.
Az egész világon kizárólag Brazíliában gondolták ugyanígy, sõt, az egész játékosképzésüket is erre a gondolatmenetre alapozták. Nem lehet, hogy igazuk van? Szerintem is - a világ térjen vissza az egyéni játékosképzésre, a jövõben erre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A futsal egyetlen, vagy néhány játékos együttes cselezõs mozgására épül, és ez az alapja a futballnak is! Összefoglalva olyan focistákat kell képeznünk, akik bármikor bármilyen helyzetben a legjobb döntést hozzák, és ez által olyan helyzetbe kényszerítik az ellenfelüket, hogy azok sohasem tudják, mire számítsanak. Miután ezt megtanulták, több idejük lesz a futballpályán, talán még ki is integetnek és megköszönik nekünk edzõknek, hogy megtanítottuk õket a futball... ALAPJAIRA!
KonklúzióA futsaltaktikai és technikai képzést, a nagypályás futball képzésében is lehet, sõt, kell is használni. A futballban és a futsalban alkalmazott mozgások alig térnek el egymástól, ám egyúttal jótékony hatással is lehetnek egymásra. Aki futsalos, több rövid passzt és sprintet vállal a nagypályán, de a nagypályás labdarúgásnál is felhasználhatjuk a kispályás gyakorlatokat. A nagypályás edzõk rengeteg hasznos taktikai mozgást átemelhetnek a futsalból, de úgy kell gyakorolni, hogy a játékosok állóképessége sem szenvedjen csorbát. Az 50 méter feletti futásokat kiemelten kell kezelni. Minden edzõnek megvan a maga felfogása, egyesek szerint fontosabb a labdabiztonság, mások a rövidpasszos játékra fektetnek hangsúlyt, mindenki másban látja a játék lényegét. Egyet azonban kijelenthetünk: ha a játékosok nem tanulják meg az alapokat, nehezen érvényesülnek a futballban. A futsal a labdarúgás alapmozgását és technikáját mutatja meg, illetve magyarázza el részletesen. A futsal és a nagypályás futball egy és ugyanaz, csupán a labda más! Egy magára valamit is adó edzõ felismeri a jó és hasznos dolgokat, és átveszi a futsal technikai, taktikai elemeit, gondolatait, hogy ez által is sokkal technikásabb, és veszélyesebb legyen a csapata a jövõben.
A futsal, mint sport, oktatási értéke a futball számára kulcsfontosságúak. A futball történelmének és jelenének nagy játékosai a futsal edzéseken fejlõdtek. Olyan játékosok, mint Ronaldinho, Ronaldo, Kaká, Robinho, Iniesta és nem utolsó sorban Messi ebben találták meg a holnapjukat.
Hogy ez a jó út, azt két ország bizonyítja a legjobban: Brazília és Spanyolország. Hiszen ezekben az országokban a legfejlettebb a futsal filozófia gyermekkori alkalmazása
Az utcák terek focija után jön a futsal, majd jön a futballista!
Az igazi beharangozója a futballnak, az igazi elindítója a gyerekeknek most már tudom az a grund volt. A világ fejlõdött a grundból, a térbõl, a kispályás fociból futsal lett, de a végeredmény az marad, vagyis a futballista. Valahogy rendet kellene tenni a gyerekek képzésében. Lassan rájövök, hogy valami nem stimmelt, valami nem stimmel az alapoknál. Valamiben a gyerekek többsége lemarad és csak évek múlva jönnek rá, hogy mik voltak azok. Ez nem a technikai képzésben mutatkozik meg elõször, mert a grundi évek tanítását, egy jó technikai képzéssel még tanulhatóvá lehet tenni. De a csibészséget, a vagányságot, nagyon nehéz átadni, amelyet az elsõ idõszakban a grundtól kap egy gyerek, ez egy olyan lépcsõ, amelyet már a mai modern futballjátékos nem kap meg az egyesületétõl, illetve csak kevesen. Az életnél nincs nagyobb tanító és ezt csak egy olyan edzõ tudja tovább adni, aki átélte ezt. Ne felejtsük el a viselkedésrõl a hozzáállásról, a figyelemrõl és a fegyelemrõl szól.
Most jön a második lépcsõ ez pedig a játék a fociolvasásáról szól, mirõl van szó, mit takar az a szó, hogy a játékolvasása. A játékolvasás, megfigyeltem a játékosaimat, hiszen csak õket figyelem évek óta, a legnagyobb probléma az, hogy a legegyszerûbb védekezési, helyezkedési, támadási mozdulatokat, vagy késõn, vagy észre sem veszik. Megmagyarázom nem értik a következõ jó lépést, amit a játékolvasása közben nekem természetesen következne. Például az ellenfél felállásából következtetni lehet, hogy merre fogja végrehajtani a következõ begyakorolt rögzített helyzetét. A játékosok többsége nem látja és a legegyszerûbb megtévesztõ cselt sem, és ráadásul be is dõl neki.
Gyorsul az élet a régi idõkben, ha valaki edzõ akart lenni végigjárta a szamárlétrát, elõször focizott és közben tanult az edzõitõl, minél több edzõvel, annál több tapasztaltra tett szert. Majd eljött a váltás ideje, abbahagyta a játékot, hogy belekóstoljon az edzõi életbe. Elõször egy edzõ mellé elmentünk segédedzõnek és ott figyeltük ki ezt a szakmát. Remélem jól emlékszem a minimum volt a két év, és csak ezek után lehetett beiratkozni a szakedzõire, amelyet három év alatt elvégeztük. Majd elkezdjük valahol alul, hogy egyszer lassan megkapjunk egy komoly edzõi munkát.
Az edzõ dolga, hogy idõben elmagyarázza, ha kell ezerszer, hogy mit és mikor kell csinálni.
De csak az olyan edzõ tudja elmagyarázni, tisztelet a kivételnek, aki megtanulta és végigjárta azt a bizonyos szamárlétrát.
Remélem érthetõ voltam, tisztába vagyok, hogy felgyorsult a világ és most sokkal hamarább értjük meg a világ és természet dolgait. Tovább megyek, már most tudom, mert látom, hogy a mai gyerekek értelmi képessége évekkel elõrébb jár az én és az elõttem születõ korosztályoknál. Meg vagyok gyõzõdve, hogy a mai gyerekek hamarább megértenék a taktikai értékét egy gyakorlatnak és azt alkalmazni is fogják. Az én elméletemben sokkal korában kell meg ismertetni a gyerekekkel azokat a fontos taktikai feladatokat, törvényeket, helyezkedéseket, amiket majd alkalmazni is fognak a következõ játékos éveiben. Arról is meg vagyok gyõzõdve arról, hogy sokkal több elméleti és dvd - és magyarázattal kell az õ képzésüket fejleszteni és nem azzal, hogy már négy évesen kiküldjük õket a pályára. Mert ebben a felgyorsult világban elveszük a gyerekek legfontosabb éveit. Olyan feladatokba hajszoljuk bele fizikailag õket, amivel szerintem ártunk nekik. Sõt szerintem a gyerek „játszó éveit" is lerövidítjük, gondolok itt a 4 - 6 éves korára. Gyõzelmi kényszerbe, én mindig nyerek - re nem szabad nevelni, mert olyan félrenevelést kap a gyerek, ami a késõbbiekbe fog visszaütni. Olyan képzést kell kialakítani a jövõben, hogy a gyerek szeressen edzésre járni, ezért az öltõzõ, a pálya, a szerelés mellett a felkészült edzõ szükségeltetik. Mikor az edzõ a gyerekeknek olyan elõ edzésképzést tud átadni, amivel a gyerek azt érzi, hogy többet tud az átlag futballistánál akkor minden edzésre szívesen fog jönni. És ez a fontos! A mai fiatalokat meg kell tanítani az ellenfél játékának a látására értelmezésére.
