Az Aramis kiesése bár nem ért váratlanul, mégis mintha egy családtagot veszítettünk volna el. Egy sorstársat, egy testvért, akik ott voltak már a hősidőkben, a szakágunk kezdő lépéseinél is. Az Aramis név már az első pillanattól kezdve fogalomnak számított szakágunkban. Emlékszem az akkor még legyőzhetetlennek hitt csapatukra, akik magabiztosan nyertek meg mindent, évekig uralták a magyar mezőnyt. Játékosaik alkották a válogatottunkat, ahol valódi ikonnak számítottak. Minden csapat arra vágyott, hogy egyszer mindannyian azt a szervezettséget és játékot, eredményességet tudják produkálni, mint ők. Sokan irigykedtek rájuk, de titkon magukban beismerték, hogy így kell kinéznie egy futsal klubnak.
Valóságos csoda volt, amikor a Cső-Montage-val le tudtuk őket győzni. Nem adták fel, fiatalítottak, és ismét a csúcsra törtek. Ez a fiatalítás, az állandó megújulás jellemezte őket két évtizeden át, és adott példát és erőt sokaknak, akik nehezebb helyzetbe kerültek. Nekik is voltak nehéz időszakaik, sőt volt amikor a megszűnés réme is fenyegette őket. De nem panaszkodtak, hanem újabb és újabb tehetségeket hozta felszínre és építették be a csapatukba, magabiztosan őrizték helyüket az első osztályban. Akkor már ők is tudták, hogy az általuk megtalált tehetségeket anyagi okok miatt nem fogják tudni megtartani, de remélték, hogy felfedezettjük jó helyre kerül és megtalálja a számítását. Folyamatosan lehetőséget kaptak a fiatalok, nevelő egyesületté váltak a szó nagybetűs értelmében.
Most búcsúztak az első osztálytól. Csak remélni merem, hogy távozásuk időleges, hiszen a magyar futsalnak szüksége van az ő példájukra, a megújulni vágyásukra. Milyen jó lenne, ha az élcsapataink valódi utánpótlás-nevelést végeznének és nem csak a látszatra adnának. Külföldiek özöne helyett a saját utánpótlás képzésébe fektetnének be. Ha a fiatalok megfelelő játéklehetőséghez jutnának, és nem csak a cserepadokat koptatnák. A magam részéről azt sajnálom, hogy egy valódi nevelő egyesület esett ki, amely eddig a magyar futsal életben tartásának egy fontos pillére volt.
Mindenkinek ajánlom, hogy ebben a tekintetben vegyenek példát az Aramisról mert különben feléljük a jövőnket.
Kozma Mihály
