Csepregi Gabriella és Bernáth Csilla a Miskolci Vénusz 11 éves tehetségének a példaképe
2018.02.11 | 09:50
Nagy örömünkre igenis van hátországa a női futsalnak, sok olyan reményteljes fiatal bontogatja a szárnyait, akik évek múltán nemcsak korosztályukban hanem a felnőttek között is a legjobbak közé érhetnek. A Tolnában játszó Vámosi Georgina és az Astrában pallérozódó Siber Glória után most a Miskolci Vénusz mindössze 11 esztendős tehetségét Havasi Bernadettet szeretnénk bemutatni olvasóinknak.
Már 10 éves korod óta játszol a Miskolci Vénusz korosztályos csapataiban, s rövid időn belül alapemberré váltál. Miskolcon nagyon sok sportolási lehetősége van egy magadfajta fiatalnak, miért pont a futsal mellett kötöttél ki?
- 2012- ben a Miskolci Vénusz NBI- es csapata bajnokságot nyert, a család ekkor kezdett el női meccsekre járni. Én 6 éves voltam ekkor. Miután láttam a lányokat játszani, már egy percig sem volt kérdés, hogy én is futsalos leszek. Előtte az udvaron is mindig fociztam a testvéremmel és barátaival, imádtam a fiúk között is focizni.
Nem érezted soha hátrányát annak, hogy sokszor nálad 2-3 évvel idősebbek ellen kell pályára lépned?
- Mivel az edzéseken is mindig idősebbekkel voltam, sőt fiú csapatban is játszottam, ezért csak előnyömre vált az, hogy pár évvel idősebbekkel játszhatom. Szerintem ennek köszönhetem azt, hogy határozott és kemény vagyok a pályán.
Könnyen befogadtak a többiek, volt gondod a beilleszkedéssel?
- Mikor 6 évesen a Vénuszhoz kerültem, akkor eleinte kicsit még kiközösítettek, de mivel hamar bebizonyítottam, hogy tényleg komolyan gondolom, hogy futsalozni szeretnék és elég ügyes is voltam, ezért nagyon hamar megkedveltem a csapattársak. Jelenlegi csapattársaim közül pedig én vagyok legrégebben a klubnál, így itt már nem okozott problémát a korom.
Többször láttalak már játszani és az a benyomásom alakult ki rólad, hogy nagyon komolyan veszed a futsalt, felszántod a pályát és utálsz veszíteni. De vajon Te miként vélekedsz játékodról?
- Igen, jól látod ezeket, én minden meccset meg szeretnék nyerni és mindig úgy lépek pályára, hogy sikerülni is fog. Próbálom mindig a maximumot kihozni magamból, sajnos ez nem mindig sikerül. Amit erősségként említenék, az az agresszív védekezésem, valamint az, hogy nem ismerek lehetetlent, sosem adom fel.
Amiben fejlődni szeretnék, az a cselezés, mert amit edzésen bátran meg merek csinálni, azt a meccseken sajnos még nem midig merem alkalmazni, mert félek, hogy nem sikerül.
[gallery ids="97130,97131,97144"]
Kevesen tudják rólad, hogy Csepregi Gabriellához rokoni szálak fűznek, aki a női futsalunk meghatározó egyéniségének számít és évek óta Olaszországban játszik. Ki szoktad kérni tanácsát? Ő a példaképed?
- Csupi csak a „fogadott” keresztanyám, a család nagyon jó barátja. Sajnos személyesen elég ritkán tudunk találkozni, de amikor itthon van, minden meccsemet megnézi és elmondja a véleményét, amit én örömmel fogadok. A mérkőzéseinkről készült videókat is mindig meg szokta nézni.
Igen, Csupi az egyik példaképem, a másik pedig Bernáth Csilla. Azért pont ők, mert hasonló stílusban játszanak mint én, ők is nagyon kemények és ők sem adják fel soha. Csupi is és én is szeretünk becsúszva szerelni, ebben is hasonlítunk. A fiúk között is van példaképem, Dróth Zoltán, Dávid Richárd és Harnisch Ákos.
[gallery ids="97133,97134"]
31 utánpótlás mérkőzés van a lábadban és ezeken 29 gólt szereztél. Nem jössz tehát zavarba az ellenfél kapuja előtt sem. Érzed, hogy az utóbbi időben még nagyobb figyelmet szentelnek rád az ellenfeleitek játékosai, edzői?
- Tavaly az U13-s bajnokságban jobban éreztem ezt, hiszen ott tőlem várta a legtöbbet az akkori edzőm, Thür Antal, mivel én voltam a csapatkapitány. Most az U15- ben inkább két csapattársam az, akire jobban odafigyelnek az ellenfelek: Lovász Emma és Tirpák Zsanett.
Én nem szoktam azzal foglalkozni, hogy mit gondolnak rólam mások, próbálok minél jobban teljesíteni a pályán és mindent megtenni a győzelemért.
[gallery ids="97137,97138,97136"]
Miskolcon nagyon komolyan veszik az utánpótlás-nevelést, s már 15-16 éves korban bemutatkozhatnak a felnőttek között a korosztályos csapatokból felkerülő tehetségek. Mit gondolsz rád is hasonló út vár?
- Remélem, igen. Nagyon szeretnék 15 évesen én is bekerülni az NBI- es keretbe, de addig még sokat kell fejlődnöm, tanulnom.
Jó lenne, ha lenne korosztályos futsal válogatott, és újra lenne felnőtt női futsal válogatott is, mert ott is szívesen megmutatnám, mit tudok. Egyelőre úgy néz ki, hogy a jövő szezonban nem fogok tudni futsal bajnokságban játszani, mert csak U17- es korosztályra írtak ki bajnokságot, abba pedig én még 2006- osként sajnos nem férek bele.
Említettük, hogy rokoni szálak fűznek Csupihoz. Netán neked is az a célod, hogy idővel külföldön is megmérettesd magad? Mit szeretnél elérni a női futsalban?
- Igen, szeretnék majd én is külföldön játszani, ha lesz rá lehetőségem. Szeretnék futsal válogatott lenni, remélem, lesz rá lehetőségem. Nagy álmom, hogy egyszer Csupival és Csillával játszhassak egy csapatban. Az lenne az igazi, ha ezt a válogatott színeiben tudnánk megtenni.
Hosszabb távon nagypályán vagy a futsalban képzeled el pályafutásodat?
- Mindkét helyen nagyon szeretek játszani, de a szívemhez talán kicsit közelebb áll a futsal, mert az sokkal gyorsabb és sokkal inkább ész játék is.
Tudom, hogy jelenleg nagypályán sokkal több és komolyabb lehetőség van egy-egy játékos előtt, bízom benne, hogy ez változni fog. Nem zárkózom el a nagypályától sem.
