Székelyudvarhelyről indult a karrierje, dévai, majd csíkszeredai kitérővel pedig eljutott Kecskemétre. A 27 éves Bíró Attila román bajnoki aranyéremmel a tarsolyában a nyáron átigazolt a magyar teremlabdarúgó-élvonalba. Akkori lépése olyannyira nagy volt, hogy akár meghatározhatja karrierje további részét. Abban biztosan döntő volt, hogy a román válogatott mezét felcserélte a magyarra.
Bíró Attila nemrég mutatkozott be a piros-fehér-zöld gárdában, és rögtön egy-egy gólt szerzett a Bosznia-Hercegovina elleni barátságos találkozókon. Meghatározó élményt jelentett ez számára, de egy pillanatig sem felejti el, hol kezdte pályafutását. A magyar bajnokságról, célkitűzéseiről, illetve jövőbeli terveiről kérdeztük.
Szép bemutatkozó a magyar válogatott mezében: első két mérkőzés, egy-egy gól. Hogyan élte meg ezeket az összecsapásokat?
– Igazság szerint nem nagyon reménykedtem benne, hogy első két válogatottbeli találkozómon ilyen sok játéklehetőséget kapok. Már az első meccs első játékrészének közepe táján a szövetségi kapitány bizalmat szavazott nekem. Jól sikerült belépnem a játékba, egy gyors ellentámadást követően gólra is váltottam az első lehetőségemet, aminek nagyon örültem. Bár utólag a párharcot nem nyertük meg, kikaptunk 2–1-re.
Azért az első találat a címeres mezben csak megmarad élete végéig.
– Ez mindenképp. Hatalmas élmény volt. A román felnőtt válogatottban kaptam kilenc mérkőzést, egyiken sem tudtam betalálni. Úgy gondolom, ha sikerült volna, attól a góltól akkor sem éreztem volna ilyen jól magam, mint ezzel a tudattal, hogy a magyar válogatott színeiben találtam be.
A román nemzeti együttesben is játszott, az új szövetségi kapitány újból hívta a keretbe. Mégis a magyarok behívóját fogadta el.
– Nyáron átigazoltam a magyar élvonalba, Kecskeméten játszom. A magyarok szövetségi kapitánya, Turzó József felhívott, hogy lehetek-e magyar válogatott. Miután a román együttesben nem játszottam hivatalos mérkőzéseken, csak barátságos összecsapásokon, így rögtön az első edzőtáborba behívott, illetve tudatta, el kell döntenem, hogy melyik válogatottban folytatom. Közben a hír eljutott Kacsó Endréhez is, aki volt edzőm a román ifjúsági válogatottban. Szóval választanom kellett, én pedig a magyar mellett tettem le a voksom.
Nehéz döntés volt?
– Őszintén, nem volt könnyű, hogy melyik mellett döntsek. Sok mindent meg kellett vizsgálnom, voltak pró és kontra érvek. Úgy gondolom, hogy a jó utat választottam. A fejlődés lehetősége volt végül a mérleg nyelve. Mind szakmailag, mind pedig a meccseken való játékperceket illetően többet kaphatok a magyartól. Többet tudok tanulni.
A két góllal pedig megmutatta, hogy hálás azért, hogy ott lehetett a piros-fehér-zöld együttesben.
– Remélem, ezzel letettem a névjegyem, a következő találkozókra is kapok behívót. De nem csak ezen a két válogatottbeli meccsen múlik. Mert az NBI-ben ugyanúgy jól kell teljesíteni.
Itt tartva, milyen a magyar élvonal? Jó pár székely játszik a Kecskemétben, illetve a bajnokságban is.
– Könnyű volt a beilleszkedésem, a csapattársak jól fogadtak. Persze kellett ehhez, hogy Mánya Szabolcs már lehúzott itt másfél évet. Bár papíron lehet, idegenlégiós vagyok, nem úgy tekintenek rám, hanem inkább székelyként. A magyar bajnokság amúgy sokkal másabb, mint a román. Alapból azzal, hogy tíz csapat van itt, valamint hogy a szövetség részéről sokkal nagyobb a támogatottság. A klubok jobban be tudnak fektetni, ez meg is látszik, eléggé kiegyenlített jelenleg a mezőny: a második és a hatodik között tíz meccs után csak három pont a különbség. Erős megmérettetés, ez pedig meg is látszik, minden meccsre teljes erőbedobással, koncentrációval kell ott lenned, mert bármi megtörténhet.
Hogy megy a játék? Bár abból kiindulva, hogy a válogatottban helye van, nem lehetett olyan rossz a szezonkezdet.
– A magyar élvonalban sokkal taktikusabbak a csapatok, jobban összpontosítanak, egységesebbek. Kötöttebb a játék, bizonyos sémák alapján épül fel minden csapat mozgása a pályán. A Kecskemétnél ez valamelyest eltér. Nálunk sok tapasztalt teremlabdarúgó van: három székely, két szerb, olyan magyar sportolók, akik régebben megfordultak a magyar válogatottban. Nálunk megvan az összhang, mindenki egyet akar, ennek is az eredménye, hogy jelenleg a tabella második helyén állunk. Célként a klubvezetés a rájátszás felsőházának elérését tűzte ki számunkra, vagyis az alapszakaszt az első ötben kell zárnunk. Aztán pedig, ahogy a régi mondás tartja, evés közben jön meg az étvágy…
Egy egész csapatra való székely futsalos játszik a magyar bajnokságban. Színt visznek ezzel az NBI-be?
– Nyírgyulajnál négyen vannak a keretben, nálunk hárman. Szerintem emeljük a színvonalat. Már csak azért is, mert a székelyben van egy konok akarat, az, hogy mindenképp megmutatja, hogy bármire képes, odateszi magát, minden nehézséget áthidalva a végsőkig küzd céljai eléréséért. Húzóemberként számítanak ránk Kecskeméten, ahogy a többiekre is a másik klubnál. Volt is meccsünk egymás ellen, a mérkőzésen tettük a dolgunkat, a lefújást követően pedig ugyanúgy barátok maradtunk.
Melyek a célkitűzései rövid, illetve hosszú távon?
– Idén Kecskeméttel érmet szeretnék nyerni. Még ide sorolnám, hogy a magyar válogatottságom számait is növelném. Igaz, ezt akár a hosszú távúba is tehetném. Fiatalnak azért nem vagyok olyannyira fiatal, de azért jó pár év van még előttem. Nem lenne rossz magyar bajnokságot nyerni, miután már megízleltem, hogy milyen romániai aranyat szerezni. Mindezt megkoronázná, ha a magyar nemzeti csapattal kijutnék egy világtornára: Európa-bajnokságra vagy világbajnokságra.
Székelyudvarhelyen a szakmabeliektől rendre elhangzik, hogy egy egész sor székely kint játszik, sokkal jobb lenne, ha őket valamikor, valahogyan hazacsalogatnák, hogy újból bajnoki címet nyerhessen a város. Lát esélyt arra, hogy még visszatérjen?
– Sok az esély arra, hogy a játékosok visszakerülnek oda, ahonnan elindultak, azaz Székelyudvarhelyre. Rögtön megjegyzem: ha még visszafogadnak. Jómagam részéről csak annyit tudok mondani, hogy nagyon szeretnék még játszani otthon. Éveket. A szívem hazahúz, ott nevelkedtem, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor ott is szeretném befejezni a pályafutásomat.
Forrás: kronikaonline.ro
fotó: mlsz.hu
