Az utolsó udvarhelyi aranyérem mesterkovácsa
2017.07.31 | 14:06
Kozma Mihály nevét minden sportszerető ismeri Székelyudvarhelyen. A város futsalcsapata már a kezdetektől a román élmezőnyhöz tartozik, viszont bajnokságot legutóbb a 2007–2008-as szezonban sikerült nyerni. A kilenc évvel ezelőtti bajnokcsapat vezetőedzője Kozma Mihály volt, a korábbi magyar válogatott szövetségi kapitány. A székelyudvarhelyi emlékeket és az utána következő éveket elevenítettük fel a mesteredzővel.
Hogyan került anno Udvarhelyre?
Udvarhelynek mindig kiváló csapata volt, ám akkoriban éveken át csak az ezüstéremig jutott. Mindenki azt szerette volna a városban, hogy végre véget érjen a böjtös időszak, ezért kértek fel engem edzőnek, aki nem csak nagy szurkolója voltam a csapatnak, de korábban tanácsaimmal is segítettem őket. Éreztem ezt a felfokozott várakozást, így a beiktatásom sajtótájékoztatóján nem óvatoskodtam és azt mondtam, amit mindenki szeretett volna hallani: Bajnokságot fog nyerni az SK! Pedig akkor még lényegesen jobb csapat volt a nagy rivális Déva, és rendkívül megerősödött a sok portugál és brazil játékossal a Marosvásárhely is. Bíztam azonban a játékosaimban és abban, hogy mindenkivel sikerül megtanítani amit szeretnék, amitől új felfogásban játszhat a csapat. A bajnokság előtt Szőcs Lacikával, Dénes Barnával és Mihály Zolival is elbeszélgettem. Szerettem volna, ha a magyar válogatott játékosai mellett székely sztárokat is ünnepelhetne a hazai közönség. Egy fél évet nagyon keményen dolgoztunk ezért, hiszen nem futballozni kellett megtanulniuk, hanem egy más fajta gondolkodásmódra átállni. Míg ősszel még a magyarok hozták a mérkőzéseket, tavasszal már a székely legények annyira jól elsajátították az új stílust, hogy ők hozták többnyire a győzelmeket. A két egyenértékű sorunkkal már fel tudtuk venni a versenyt a román válogatott gerincét adó Dévával is. A döntő rájátszás előtt azonban a Marosvásárhely kiejtett bennünket a kupából, ami egy kicsit ráijesztett a csapatra. Elbizonytalanodtak a játékosok a csapategység szétesett. Ilyen esetekben még több edzést és munkát követelnek meg az edzők, mi azonban egy másik utat választottunk. Három napra felvonultunk a Hargitára a csapattal úgy, hogy még labdát sem vittünk magunkkal. Szerencsére ebben is rendkívül készségesen segített a klub ügyvezetője Molnár Miklós. Szerettem volna, ha az oda felvonuló játékosok egy csapatként térnek vissza. Ismét tudjanak egymásért küzdeni. A havas hegyoldalban gyalog felmentünk a csúcsra is, ahol őrületes hideg és szél fogadott bennünket. Este beszélgettünk és kikapcsoltuk a külvilágot. Mikor lejöttünk a hegyről és nagy nehezen megvertük a Vásárhelyt a bajnokin és mindenki megkönnyebbült. Feloldódtak a görcsök, jöhet a Déva!
2008-ban a mindent eldöntő mérkőzésen 6-2-re verték a Dévai CIP-et és bajnokok lettek. Hogy emlékszel vissza erre a győzelemre és utána az ünneplésre?
Volt egy sikerre éhes csapatunk, egy bennünket szerető és tisztelő közönségünk, amelynek magját, hangerejét és dinamikáját a Székely Medvék képviselték. Ilyen környezetben nem lehetett veszíteni. Be is jelentettem, ha aranyat nyerünk kidobom a nézők közé, mert ők jobban megérdemlik. Nagy volt rajtunk a nyomás, de egész évben erre az összecsapásra készültünk. Óriási mérkőzésen Szőcs Lacika bravúros játékával és három góljával sikerült megnyerni a mérkőzést. Abban a pillanatban, hogy a nyakamba akasztották az aranyat már ott álltam a Székely Medvék előtt és kidobtam nekik az érmet. Sokáig őrizték a törzshelyükön, ha arra jártam mindig megnéztem. Ezután olyan eufórikus ünneplés vette kezdetét, amiről minden edző és játékos csak álmodik. A szurkolók a sztratoszféráig repítettek, mindenki sírt és nevetett egymást ölelgették az emberek. A csarnokból a frissen avatott főtéri turul szoborhoz mentünk, ahol már a jól ismert cigányzenész húzta a székely himnuszt és az egyéb ilyenkor szokásos nótákat. A Gondűzős Nagy Gyuri legalább tíz taxit rendelt a térre és a csapat elindult a városba tudatni azokkal is akik nem voltak kinn a meccsen, hogy bajnok lett az SK. Ezekért a pillanatokért érdemes edzősködni. Több bajnoki arannyal büszkélkedhetem, de ilyen ünneplésben soha sem volt részem. Életem legszebb pillanatai közé sorolom ezt, soha sem felejtem el.
Egy rövid jellemzés a 2008-as bajnokcsapatról, akár egy szóban is:
Balázs Zoltán: Nálam a világ legjobb kapusa volt akkor.
Tarcsafalvi Csaba: Csupa szív sportember, akire a legnehezebb pillanatokban is lehetett számítani.
Péter Róbert: A szorgalom és kitartás mintaképe. A cserék cseréjéből válogatott kapus lett.
Szőcs László: Ösztönös Zseni, nagyon kedveltem.
Mihály Zoltán: Mindent a győzelemért nála senki sem akart jobban nyerni.
Dénes Barna: Az igazi kapitány lófőszékely.
Nicusan: A legtöbbet fejlődött játékosunk.
Tóth Szabolcs: A megbízhatóság szobra.
Lódi Tamás: A szertelen zseni, örök gyerek.
Madarász: Gólkirály Casanova
Gyurcsányi Zsolt: Olyan gyors volt, hogy csak szünetben látták a lábát.
Szabó Zoltán: Stabil, minden poszton bevethető játékos volt.
Davi Costa: Brazil létére itt tanult meg futsalozni.
Igor: Olyat tudott a labdával, amit senki más. Kár, hogy csak a végére állította ezt a tudást a csapat szolgálatába.
Chivu: Román székely
Ödi bácsi gyúró: A lelkeket és a testeket is karban tartotta. Mindenkinek mindig segített
Botorog János pályaedző: Akkor kezdte a pályát azóta kiváló edző lett.
Molnár Miklós ügyvezető: Nélküle nem lett volna csapat, azóta is barátok vagyunk.
Szász Jenő elnök: Saját pénzéből is támogatta az együttest.
Udvarhely utáni időszak?
A magyar válogatottal a hazai rendezésű EB döntőben szerepeltünk, majd néhány hazatért játékosommal a Rába Eto színeiben megnyertük a magyar bajnokságot. Ez után a Nyíradonyi huszárok szakmai igazgatója lettem, Érdekes, úgy hozta az élet, hogy ebben az időszakban az egykori döntős Déva csapatából jó néhányan játszottak nálam.
Milyen szakmai teendőkkel van elfoglalva napjainkban? Melyek a futsaledző-képzést érintő legjelentősebb fejlemények?
Már 2009 óta vezetem a magyar edzőképzést de én vagyok a futsal szakág vezetője is az MLSZ-be. Ebben a minőségemben 2013-ban én készítettem a magyar futsal fejlesztési tervét. Akkor mintegy 3000 játékosa volt csak hazánknak de mára már ez a szám 22.000-re növekedett. Utánpótlás válogatottjaink rendre nyerik a nemzetközi tornákat, szép jövő előtt áll a magyar futsal. Edzőképzésünket pedig az idén már az UEFA is elismerte, így a most végző hallgatók már nemzetközi munkavégzésre is jogosító diplomát kapnak.
Székelyföld felé vissza „kanyarodva”. Követi az udvarhelyi csapat eredményeit?
Előtte és utána is nagy szurkolója voltam és vagyok az SK-nak. Eredményeit figyelem most is, az interneten rendszeres olvasója vagyok az UH-nak. Bár már alaposan megváltozott a társaság és a bajnokság sem olyan éles, mint akkoriban volt, de mivel Jakab Zolinál jó kézben van az együttes kis szerencsével elérhetik a negyedik bajnoki címet is.
Járt utána még Udvarhelyen?
Turistáként minden évben hazatérek Udvarhelyre, az idén is ott szilvesztereztem hiszen barátaim élnek ott, no meg a Székely Medvék is befogadtak. Ma is őrzöm a mezüket, és biztos, hogy ha bajnoki döntőt játszanak nekem ott a helyem a nézők között. Egyébként családommal nem tudok olyan eldugott helyre menni a környéken, hogy valaki ne emlékezne az akkori mindent eldöntő mérkőzésünkre. Kértek már tőlem autógrammot és fényképet a Hargita legtetején is. Csapattal is jártam már a nagy sikerek csarnokában hiszen a magyar-székely találkozók, amelyet 2004-ben indítottunk útjára azóta is rendszeresen megrendezésre kerülnek. Ennek létrehozására is rendkívül büszke vagyok, mert a legnehezebb időkben sem feledkeztünk meg egymásról. A legutóbbi árvíz alkalmából nemcsak egy jótékonysági mérkőzés bevételét hoztuk el, de játékosainkkal személyes hozzájárultunk a csarnok felújításához is. Jelképesen tehát nekem is van egy picike parketta darabom a csarnokban. Legutóbb pedig egy Ligaválogatottal jártunk a székely fővárosban egy jótékonysági misszió keretében, mert Bőjte atya árvaházának hoztunk labdákat és élelmiszer adományokat.
A hírekben hallani lehetett egy udvarhelyi futsal-akadémia terveiről, anyaországiakkal való szoros együttműködésről.
Igen most kezd formálódni egy új gondolat egy futsal akadémia létrehozásáról, amelynek székhelye természetesen a nagy tradíciókkal rendelkező Udvarhely lenne. Az elgondolás szerint ebben segítene a magyar állam is, én pedig a saját részemről szakmai segítséget ígértem. Most is egy debreceni utánpótlás nevelő klub szakmai igazgatója vagyok, ahol nagy tapasztalatokat szereztem a korosztályos képzés hiányosságairól. Ebbe lehetne beilleszteni a futsalt, így akár még nagypályás karriert is befuthatnak a leendő székely akadémia játékosai.
Szakmai önéletrajz:
UEFA B licensz 2000, A licensz 2003, futsal B licensz 2017.
Magyar bajnokság 3. hely 1997.
Magyar bajnok, magyar kupa és szuperkupa győztes: 2001, 2002, 2003, 2010,
Az év edzője Magyarországon: 2001, 2002, 2003,
Európa bajnoki döntő: 8. hely 2005, 12. hely 2010.
Román bajnok és szuperkupa győztes Székelyudvarhely: 2008.
Világkupa 4. hely 2007.
Magyar szövetségi kapitány 2003-2010
Magyar labdarúgásért érdemérem Bronz fokozat 2010.
MLSZ Futsal szakág vezető 2012.
Debreceni Sportcentrum szakmai igazgató 2012.
forrás: székelyhon.ro
